Jean-Philippe Rameau (Dijon, 1683. szeptember 25. – Párizs, 1764. szeptember 12.) francia barokk zeneszerző, zeneelméleti író. Zenei munkássága kiemelkedő, a mai összhangzattan, a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeinek létrehozója.
Élete Rameau tizenegy gyermekes családba született, Dijonban. A helyi gimnáziumban tanult, majd 18 éves korában zenei tanulmányútra ment Milánóba. Rövid idejű zenészi feladatok ellátása után, 1715-ben a clermont-i katedrálisban vállalt orgonista állást. Miközben Párizsban és Lyonban tökéletesítette zenei tudását, megírta csembalóra első sorozatát. 1722-ben megjelent első nagy elméleti műve, a Traité de l’harmonie (Tanulmány a harmóniáról). A következő évben – miután összeveszett clermont-i munkaadóival – Párizsba költözött. Már korosnak számított, amikor találkozott Alexandre Le Riche de La Pouplinière nevű mecénásával, a kor ismert zenebarátjával, bankárral. Az ő segítségével utat talált a nagyoperához és a királyi udvarhoz. A Nagyoperában bemutatták Hippolyte et Aricie című operáját, amelynek szövegét Jean Racine Phaedrája nyomán Simon-Joseph Pellegrin írta. Az operának, de magának Rameau-nak is meg kellett küzdeni Lully – halála után is ható – népszerűségével és a divatos olasz operákkal, ezért lassan érett meg a győzelme. Művei sorát – jelentős sikerek mellett – felemásan fogadta a közönség, utolsó művét teljes értetlenség övezte. Végül azonban Rameau még megérte, hogy művei a francia kultúra elismert részévé váltak, és hogy korának megítélése szerint is nevéhez a francia zene történetének új korszaka fűződik. XV. Lajos király is elismerte munkásságát, 1750-ben a Compositeur de la musique du cabinet du Roy (a királyi kabinet zeneszerzője) pozícióval tüntette ki.
Rameau operáiban a Lullyvel való szembenállás fontos momentum. „Lullynek színészekre van szüksége, nekem énekesekre” – mondta. A Les indes galantes (A gáláns Indiák) és a Castor et Pollux című operái nagy sikert hoztak számára, ami meghatározta helyét a Lully utáni francia zenében, új korszakot nyitott hazája zenei életében. Az egész európai zenetörténetben is fontos a szerepe: úttörője lett az újabb opera- és szvitirodalomnak, zeneelméleti írásaival pedig megalapozója lett a modern zenei gondolkodásnak. Rameau-t tekintik a mai összhangzattan megalapítójának, aki – többek között – megállapította a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeit.
Műveiből bélyeg|A Traité de l’harmonie címlapja
Elméleti írások Traité de l’harmonie réduite à ses principes naturels, 1722 Nouveau système de musique théorique, 1726 Génération harmonique ou traité de musique théorique et pratique, 1737 Démonstration du principe de l’harmonie…, 1750
Operák, balettek
Hippolyte et Aricie, 1733 Les Indes galantes, 1735 Castor et Pollux, 1737 Dardanus, 1739 Platée, 1745 Zaïs, 1748 Pygmalion, 1748 Daphnis et Eglé, 1753 Anacréon, 1754 Les Paladins, 1760
Hangszeres művek Premier livre de piéces de clavecin, 1706 Pièces de clavecin avec une méthode pour la mécanique des doigts, 1724 Nouvelles suites de pièces de clavecin avec des remarques sur les différents genres de musiques, 1726 Pièces de clavecin avec une table pour les agréments, 1731
Lejátszható felvételek bélyeg|Az Hippolite et Aricie kottájának részlete Gavotte és variációk:
Források
John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006 Cesare Orselli – Eduardo Rescigno stb.: Az opera születése. Zeneműkiadó, Budapest, 1986 Romain Rolland: Lully, Gluck, Grétry. ford. Benedek Marcell. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981
Kategória:Francia zeneszerzők Kategória:Barokk zeneszerzők Kategória:Francia operaszerzők Kategória:1683-ban született személyek Kategória:1764-ben elhunyt személyek Kategória:Dijoniak