A 41 hektár kiterjedésű Mohos-tó a Nyírség egyik utolsó, nagy kiterjedésű úszó lápi szigetvilága, melyen ritka, ősi mocsári növények – tőzegpáfrány, moszatfajok – tenyésznek. bélyegkép|jobbra|300px|Pettyes gőte
Kitaibel Pál, a neves botanikus is kutatott a 18. század végén a Nyírség e részén, de a lápról az első beszámolót 1927-ben Kiss Lajos, a nyíregyházi Jósa András Múzeum egykori igazgatója készítette el, azonban a láp komolyabb feltárása Boros Ádám, majd Soó Rezső nevéhez fűződik.
Fekvése bélyegkép|jobbra|250px|Egy a Mohos-tó vízinövényei közül:(Potamogeton natans) bélyegkép|jobbra|250px|Közönséges rence (Utricularia vulgaris) víz alatti szára a rajta levő tojás alakú rovarfogó tömlőkkel bélyegkép|jobbra|250px|A közönséges rence (Utricularia vulgaris) víz feletti sárga virága bélyegkép|jobbra|250px|Cinegefűz, (Salix repens subsp.r.)
bélyegkép|jobbra|250px|Vízi gemandor
bélyegkép|jobbra|250px|Szürke aszat bélyegkép|jobbra|250px|Vízparti deréce (Epilobium dodonaei) Kállósemjén központjától északra helyezkedik el, nem messze Magy határszélétől, a Levelekre vezető 4926-os úttól jobbra (keletre) letérve érhető el.
Nevének eredete
Nevét a víz szinét ellepő "villás májmoha"neve után kapta.
Jellege
Láp (vízszint leülepedése előtt úszóláp)
Homokdombok határolta tó, fűzláp és nádasállományok nyílt vízfelülettel megtört váltakozása, suvadással keletkezett 2-3 méter mélységű képződmény.
Kialakulása
Körülbelül 8000 évvel ezelőtt, az legutóbbi jégkorszak végén a szél az egykori folyómedrek vízzel feltöltött medencéjét homokdombokkal zárta körül. A kialakult homokdombokon megtelepedett tölgyerdők segítették a vidék hűvös, nyirkos mikroklímájának megőrzését.
A 18. században azonban a lápszéli homokdombokon húzódó tölgyerdőket kivágták, s a „lápteknő” egy részét a szél által hordott homok töltötte fel; helyén legelő alakult ki.
Ezáltal a terület két külön résszé különült el: Kis- és Nagy-Mohosra; megszűnt az egybefüggő víztükör.
A szárazabbá váló éghajlat nyomán drámai változások következtek be: a homok ismét megindult, s vele együtt az erdő tápanyagtartalma a tóba került. Ez gyors mocsarasodást, majd úszóláp-képződést okozott.
Az úszó láp (úszó sziget) alapja az iszapból kiszakadozó gyékény, melynek víz felszínére emelkedő gyökérsokaságából keletkezett. A gyökérrészeket a szél egy helyre terelte, s a tutajszerű képződményeken idővel idegen növények telepedtek meg, melyek gyökérzete a laza gyékényuszadékokat szorosan összefűzte, a szél sodorta homok és növénymaradványok a szigetet állandóan vastagították, gyarapították. A megvastagodott úszólápon aztán idővel a rekettyefűz gyökerei is megkapaszkodtak.
A környék vízrendezése, csatornázása miatt tovább csökkent a vízszint, ami az úszólápok megvastagodott szőnyegének „leülését” vonta maga után; stabil rekettyefüzesek alakultak ki.
Ma kút látja el vízzel a lápot, azért, hogy az eredeti állapot továbbra is fennálljon, s az időjárás változásai ne veszélyeztessék fennmaradását.
Bár avatatlannak nem túl mutatós látvány a jórészt fűzlápos terület, a szakemberek annál többre értékelik.
Növényvilága Közönséges rence (Utricularia vulgaris) A terület nádasokkal, gyékényesekkel borított szegélyén található ez a víz felszínén lebegő békalencsékből, részben a felszín alatt lebegő rovarfogó növényekből álló rence-békalencse hínár és jellemző faja a rovarokat és apró rákokat fogó sárga virágú közönséges rence (Utricularis vulgaris) is, amely „ragadozó”, gyökér nélküli vízinövény; foglyul ejti és megemészti az apró organizmusokat, beleértve az állati eredetű egysejtűeket (protozoa), és a néhány milliméteres rákocskákat is. A „ragadozó” növény a zsákmányszerzés műveletét olyan gyorsan – a folyamat egy fél milliszekundum alatt zajlik le – hajtja végre, hogy a húsevő növénnyel szemben a foglyul ejtett állatnak esélye sincs a menekülésre. A növény levelein tojás alakú, állatfogásra szolgáló tömlők sorakoznak, amelyek „száját” egy, csupán befelé nyíló csappantyú zárja le. A tömlők nyílása előtt két, szárnyasan tagolt sörte található. A tömlők csapdaként, és olyan villámgyorsan működnek, hogy szabad szemmel a zsákmányszerzés folyamata nem követhető.
A grenoble-i egyetem kutatói – Philippe Marmottant-nal az élen – ezért egy olyan kamerát készítettek, amely másodpercenként tízezer felvételt képes készíteni. Így a filmet lelassítva a tudósoknak sikerült megismerni a vadászat módját: A ragadozó rencéről készült kisfilm a YouTube-on:
A film lelassítása által kiderült, hogy amikor a rence „készenlétbe helyezi” a csapdát kifújja a tömlőben lévő folyadékot, miáltal annak a belsejében alacsonyabb a nyomás, mint a környezetben. Amint a potenciális zsákmány megérinti a tömlő „szája” előtt lévő parányi sertéket, a csappantyú kinyílik, és a víz az áldozattal együtt bezúdul a tömlőbe. A számítások szerint a szívóhatás oly erős, hogy a nehézkedési gyorsulás eléri a 600 g-t. Összehasonlításként az űrhajó startjánál az asztronautákra 3,5 g nehézségi gyorsulás hat.
Cinegefűz (Salix repens subsp.r.) Rekettyefűz Széleslevelű gyékény (Typha latifolia) Vízi gemandor (Teucrium scordium) Szürke aszat (Cirsium canum) Tőzegpáfrány Villás májmoha Moszatok Őszi vérfű (Sanquvisobra officinalis) Vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata) Vidrafű (Menyanthes trifoliata) Borkó (Thalictrum simplex) Vízparti deréce (Epilobium dodonaei) Réti füzény Virágkáka Iszapzsurló Kis békalencse Ebszőlőcsucsor
Állatvilága
barna varangy mocsári béka tarajos gőte pettyes gőte Réti csík Vízisikló Mocsári teknős Menyét Hermelin Vörös vércse Kék vércse Szürke gém Bakcsó Szárcsa Cigányréce Vízityúk Nádi tücsökmadár Nádi sármány
Források
Natura 2000. Garami László: Védett természeti értékeink
Galéria
Hivatkozások
Kategória:Szabolcs-Szatmár-Bereg megye földrajza Kategória:Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Területei