Rafael Nadal Parera, Llevant de Mallorca 1. márkija (Manacor, Spanyolország, 1986. június 3. –) spanyol hivatásos teniszező, 2008-tól többször világelső az ATP listáján, kétszeres olimpiai bajnok.
A 2008-as pekingi olimpián egyéniben, a 2016-os riói olimpián Marc López partnereként párosban szerzett aranyérmet.
Összesen 81 egyéni és 11 páros ATP-tornát nyert meg, előbbiek közül 22 Grand Slam-verseny, harminckettő Masters-torna. 2005. július 25. és 2008. augusztus 17. között a világranglista másodikja volt Roger Federer mögött. E teljesítményével rekordot írt, mivel korábban senki nem foglalta ezt a pozíciót ennyi ideig (160 hét). Tizennégyszeres Roland Garros- (2005–08, 2010–14, 2017–20), kétszeres wimbledoni (2008, 2010), négyszeres US Open- (2010, 2013, 2017, 2019), valamint kétszeres Australian Open-győztes (2009, 2022). A 2008-as pekingi olimpia teniszversenyének férfi egyes és Marc López párjaként a 2016-os riói olimpia férfi páros bajnoka. 2010-es US Open-győzelmével – hetedik férfi teniszezőként, legfiatalabbként az open erában – teljesítette a Carrier Grand Slamet. Andre Agassi mellett ő a másik teniszező, aki teljesítette a Carrier Golden Slamet (mind a négy Grand Slam-torna és az egyéni olimpiai aranyérem megnyerése). Wimbledoni bajnoki címének megszerzésekor megtörte Roger Federer hatvanöt mérkőzésen át tartó győzelmi sorozatát füvön. Ő lett negyvenkét év után az első spanyol férfi teniszező, akinek sikerült megnyernie a londoni füves pályás Grand Slamet, és Björn Borg 1980-as sikere óta az első férfi teniszező, aki egy évben megnyerte a Roland Garrost és a wimbledoni bajnokságot. A pekingi olimpián aratott diadalával is történelmet írt: előtte egy férfi sem tudott győzni egyazon évben a Roland Garroson, Wimbledonban és az olimpián (a nők között Steffi Grafnak sikerült), illetve ő az első spanyol származású, és a férfiak mezőnyében a legmagasabb (második) kiemeléssel rendelkező olimpiai teniszbajnok. Andre Agassi óta az első, aki mindhárom borításon nyert Grand Slam-tornát. 2005 áprilisától 2007 májusáig nyolcvanegy meccset nyert zsinórban salakon, ami az egy adott borításon való leghosszabb győzelmi sorozat az open erában. Zsinórban nyolcszor aratott győzelmet Monte-Carlóban, ezzel ő az első teniszező a nyílt korszakban, aki valamelyik tornán egymás után nyolcszor tudott nyerni. Beceneve A salak királya. Számos teniszszakértő szerint ő minden idők legjobb salakpályás játékosa.
Ő az első teniszező, aki le tudta győzni Roger Federert Grand Slam-döntőben: összesen kilencet vívtak egymás ellen (rekord az open erában), amikből hatszor Nadal jött ki győztesen. Ő az egyetlen teniszező, aki le tudta győzni Roger Federert salakos, füves és keménypályás Grand Slam-döntőben. Összesen huszonnyolcszor csaptak össze hivatalos ATP-meccsen, tizennyolcszor Nadal nyert.
Nadal jobbkezesnek született, de bal kézzel játszik. Játéka gyorsaságára, agresszív válaszütéseire és kiváló védekezésére épül, amivel felőrli és hibába hajszolja ellenfeleit.
Tiszteletére a 128036 Rafaelnadal nevű kisbolygó viseli a nevét. 2025. június 19-én VI. Fülöp spanyol király a Llevant de Mallorca márkija örökletes nemesi címet adományozta neki.
A teniszkarrier kezdete Első évek Rafael Nadal Manacorban, Mallorca szigetén született, családneve katalán eredetű, jelentése Karácsony. Apja Sebastián Nadal, anyja Ana María Parera (jelenleg válnak). Van egy húga, María Isabel.
Az egyik nagybátyja Miguel Ángel Nadal visszavonult profi labdarúgó, aki aktív játékosként előbb az RCD Mallorca, később az FC Barcelona csapatában játszott, valamint a spanyol labdarúgó-válogatott egyik meghatározó tagja volt. Talán ennek is köszönhető, hogy Nadal kedvenc focicsapata a Real Madrid mellett a RCD Mallorca.
A másik nagybátyja, a korábbi profi teniszjátékos Toni Nadal fedezte fel veleszületett tehetségét a tenisz iránt, és ismertette meg az alig hároméves Nadalt a tenisz alapjaival. Jelenleg is Toni Nadal készíti fel a versenyekre.
Nyolcévesen Nadal megnyert egy 12 éven aluliaknak rendezett regionális tenisztornát, ennek hatására egyre több energiát fektetett a teniszbe, bár emellett focizott is. Ebben az időben kezdett el Toni Nadal javaslatára bal kézzel teniszezni, abból a célból, hogy természetes előnyhöz jusson a pályán.
12 évesen, már több európai és spanyol korosztályos teniszverseny győzteseként, maradt energiája a tenisz mellett a labdarúgásra is. Ekkor azonban Nadalt az apja döntés elé állította: választania kellett a tenisz és a labdarúgás között, hogy iskolai előrehaladása ne szenvedjen hátrányt. A teniszt választottam. Rögtön befejeztem a labdarúgást.
14 éves korában a Spanyol Teniszszövetség azt kérte a családtól, engedjék Nadalt Barcelonába, hogy ott folytassa a tréningeket és ott fejlődhessen tovább. A család azonban visszautasította a kérést, mert egyrészt féltek, hogy ez a tanulmányainak a rovására mehet, másrészt hallgattak Toni Nadalra : Nem akarom elhinni, hogy el kell költöznöd Amerikába, vagy máshova ahhoz, hogy jó atléta legyél. Ezt otthon is meg tudod tenni. Ez a döntés azonban azzal járt, hogy a Spanyol Teniszszövetség kevesebb támogatást adott, így Nadal apjának kellett állnia a költségeket. 2001 májusában Nadal egy salakpályás bemutató mérkőzésen legyőzte a korábbi Grand Slam-győztes Pat Casht.
Nadal két ITF junior versenyen indult. 2002-ben, 16 évesen elődöntőt játszott Wimbledonban a Boy’s Singles tornán élete első ITF junior versenyén. Egy évvel később minden meccset megnyert Spanyolországnak az USA elleni junior Davis-kupa összecsapáson, amely második és egyben utolsó fellépése volt az ITF junior versenyeken. 17 évesen Nadal bekerült az ATP-világranglista első 50 helyezettje közé, és 2003-ban megnyerte az ATP Év újonca díját.
Teniszkarrier 2001–2002 2002 áprilisában az akkor 15 éves Nadal megnyerte első ATP-mérkőzését Ramón Delgado ellen, és ezzel ő lett a kilencedik versenyző az open éra történetében, akinek sikerült mérkőzést nyernie még 16 éves kora előtt. Ebben az évben még több kisebb spanyol Future-tornán indult, amelyek közül haton győznie is sikerült. A győzelmeknek köszönhetően jelentősen javított az év eleji világranglista-helyezésén, így a lista 810. helyéről feljött az első 200 teniszező közé.
2003 A 2003-as szezont egy ATP Challenger Tour-döntővel kezdte, amelyet 2003 áprilisában az első ATP Masters Series tornára való sikeres kvalifikáció követett Monte Carlóban. Első Masters-versenyén a harmadik körig jutott, ahol a későbbi döntős Guillermo Coriától szenvedett vereséget. Ennek az eredménynek is köszönhetően sikerült annyi világranglistapontot gyűjtenie, amely az év hátralevő részére feljogosította Nadalt az ATP-tornákon való állandó részvételre. Ebben az évben azonban sérülés miatt ki kellett hagynia a Roland Garrost, viszont elindulhatott néhány héttel később első felnőtt wimbledoni teniszbajnokságán, amelyen remekül szerepelt, és ő lett Boris Becker után a második legfiatalabb versenyző, aki elérte a harmadik kört a tornán (Boris Becker meg is nyerte a tornát), a harmadik körben azonban Nadal vereséget szenvedett Pharadon Szricsaphantól 6–4, 6–4, 6–2 arányban. A 2003-as év további részében elérte addigi legjobb ATP Tour-eredményét, amikor is bejutott az Umagban rendezett Croatia Open Umag tenisztorna elődöntőjébe, ahol azonban vereséget szenvedett. Már ebben az évben látszott, hogy Nadal salakon kivételesen erős játékos. A 2003-ban salak borításon 11 győzelmet ért el, és összesen 14 meccset nyert: mindez hozzásegítette, hogy az évet a tenisz világranglista első 50. helyezettje között zárja.
2004 A 2004-es évet élete első ATP-döntővel kezdte, az Aucklandban megrendezett Heineken Open keménypályás tornán játszott döntőt Dominik Hrbatýval, akitől végül vereséget szenvedett három szettben ( 4–6, 6–2, 7–5). A 2004-es Australian Open Grand Slam-tornán a harmadik körig jutott, ahol Lleyton Hewitttól vereséget szenvedett. 2004-ben találkozott először az akkori világelső Roger Federerrel a Miami Masters tornán, és nagy meglepetésre le is győzte két szettben (6–3, 6–3). Ebben az évben ki kellett hagynia a salakszezon nagy részét, mivel fáradásos törést diagnosztizáltak nála, így már két egymást követő évben nem indulhatott sérülés miatt a Roland Garroson. Még ebben az évben Nadal lett a valaha volt legfiatalabb játékos (18 évesen és 6 hónaposan), aki Davis-kupa-fináléban győzni tudott egyesben. Nadal az akkori világranglista második helyezettje, Andy Roddick ellen diadalmaskodott, és a döntőt ennek is köszönhetően 3–2-re Spanyolország nyerte.
2005 Az év első Grand Slam-versenye, az Australian Open még nem sikerült jól számára, miután a negyedik körben vereséget szenvedett a később döntőt játszó, és ott Marat Safin ellen elbukó Lleyton Hewitttól öt szettben (5–7, 6–3, 6–1, 6–7, 2–6). Két hónappal később döntőt játszhatott a Miami Masters tornán, amit annak ellenére elveszített öt szettben az akkori világelső Roger Federer ellen, hogy két pontra volt a győzelemtől a harmadik szett rövidítésében (2–6, 6–7, 7–6, 6–3, 6–1). Ezek az eredmények, illetve a teljesítmény, amellyel ezeket elérte, hozták meg az áttörést Nadal számára.
A tavasz során végig dominált a salakszezonban, sorozatban 24 egyéni mérkőzés után győztesen hagyta el a pályát, amivel megdöntötte az Andre Agassi által felállított rekordot a tizenévesként sorozatban megnyert meccsek számát illetően. Nadal megnyerte a Open Sabadell Atlántico tornát Barcelonában, és megverte a Roland Garros 2004-es döntősét, Guillermo Coriát a Rome Masters és a Monte Carlo Masters tornákon egyaránt, ráadásul Coria a Monte Carlo Masters címvédőjeként bukta el a döntőt. A salakszezonban nyújtott teljesítményével egészen az ATP világranglista 5. helyére sikerült feljönnie, és az karrierje első Roland Garros versenyét rögtön esélyesként kezdte.
A 19. születésnapján játszotta Roger Federer ellen a 2005-ös Roland Garros elődöntőjét és általános meglepetésre legyőzte a svájcit négy szettben. A döntőben két nappal később legyőzte Mariano Puertát, és ezzel ő lett a harmadik versenyző, akinek bemutatkozásakor sikerült megnyernie a Roland Garrost, Mats Wilander (1982) és Gustavo Kuerten (1997) után. Győzelmével ő lett az első tizenéves játékos Pete Sampras óta (1990-es US Open), akinek sikerült egyéni Grand Slam-címet nyernie, valamint ezzel a győzelemmel az ATP-világranglista 3. helyére került.
Alig három nappal párizsi győzelme után 24 meccsen keresztül tartó veretlenségi szériája megszakadt, amikor is vereséget szenvedett Alexander Waske ellen a hallei Gerry Weber Open első körében, füves pályán. A füves szezon a továbbiakban sem alakult jól Nadal számára: a 2005-ös wimbledoni teniszbajnokság második körében kiesett Gilles Müller ellenében. A wimbledoni teniszbajnokságot követően Nadal 16 meccset, közben két tornát nyert sorozatban, és 2005. július 25-én feljött az ATP-világranglista 2. helyére.
Az észak-amerikai keménypályás szezont rögtön élete első keménypályás tornagyőzelmével kezdte, miután Canada Masters döntőjében felülmúlta Andre Agassit, ezt követően viszont kiesett a Cincinnati Masters első körében. Nadal második kiemeltként kezdte a 2005-ös US Opent, azonban nem sikerült számára túl jól a torna: a harmadik körben búcsúzni kényszerült, mivel négy szettben vereséget szenvedett az akkor a világranglista 49. helyét elfoglaló James Blake ellen. Szeptemberben ismét legyőzte Guillermo Coriát, ezúttal a China Open döntőjében, és megnyerte mindkét Davis-kupa-mérkőzését Olaszország ellen. Október során megnyerte negyedik ATP Masters Series-tornáját az évben: Ivan Ljubičić ellen nyert a Madrid Mastersen.
Az év végén megrendezett Tennis Masters Cup tornán lábsérülés miatt nem tudott elindulni, de így is megdöntötte Mats Wilander 1983-as rekordját, ami tizenéves játékos által egy évben megnyert tornák számát illeti: Nadal a 2005-ös év során 11 tornát, ezen belül négy ATP Masters Series-tornát nyert meg.