Fazekas István (Debrecen, 1742. szeptember 5. – Diószeg, 1812. május 5.) református lelkész.
Élete Debrecenben 1758. április 27.-én az iskolai törvényeket aláírta; 1769-ben főiskolai senior volt; Svájcban tanult és 1772-ben pappá szenteltetett, majd Sárándon három és fél évet, Nagykállóban 1775-től 1779-ig, azután Diószegen volt lelkész.
Jellemzésére a Hazai s Külföldi Tudósitások nekrológjában ezeket írja: Élete módja felette egyszerű, társalkodása nyájas, víg és hol kellett, oktató, erkölcsi hivatalához s tisztes korához illők voltak, tanításaiban úgy egyesítette a tudományt és popularitást, hogy hallgatói haszonnal és gyönyörűséggel mulathattak prédikációi alatt. Ilyen vala az a tanítása is, melyet 1804-ben Bihar vármegye rendei előtt Nagyváradon az ausztriai császárság örömnapján tartott. A superintendentia minden nehezebb dolgaiban őt tisztelte meg operatumainak kidolgozásával.
Munkái Írt latin és magyar verseket, fordította Youngot, de ez utóbbi művét félben hagyta, mikor Péczeli hasonló munkája megjelent. Egy eredeti levele Tóth Ferenchez írva 1808. április 26. ismert.
Források
Hazai s Külföld Tudósitások 1812. II. 10. szám Molnár: Diószegi egyház története. Görömbei Péter: A nagy-kállói ev. ref. egyház története 172. l.
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Debreceniek Kategória:1742-ben született személyek Kategória:1812-ben elhunyt személyek