bélyegkép|400px| Az infláció mértéke a világban (2019) Az infláció közgazdasági fogalmának jelentése az általános árszínvonal emelkedése. Az általános árszínvonal emelkedése esetén a pénz egységének vásárlóértéke csökken, kevesebb árut és/vagy szolgáltatást lehet vásárolni érte.Why price stability? , Central Bank of Iceland, Accessed on September 11, 2008.Paul H. Walgenbach, Norman E. Dittrich and Ernest I. Hanson, (1973), Financial Accounting, New York: Harcourt Brace Javonovich, Inc. Page 429. "The Measuring Unit principle: The unit of measure in accounting shall be the base money unit of the most relevant currency. This principle also assumes that the unit of measure is stable; that is, changes in its general purchasing power are not considered sufficiently important to require adjustments to the basic financial statements." Az infláció ellentéte a defláció, az árszínvonal általános csökkenése. Az infláció mértéke az inflációs ráta, általában az éves árszínvonal változása százalékban kifejezve. Az árak nem egyformán változnak az egész gazdaságban, ezért a fogyasztói árindex (CPI) jobban tükrözi a lakosságot érintő inflációt, mint az általános inflációs ráta.
Az aktuális tudományos konszenzus szerint az infláció oka a kereslet és a kínálat közötti összhang hiányában, a kínálathoz képest túl magas keresletben rejlik. Nagyon magas inflációt, hiperinflációt a gazdaságban rendelkezésre álló pénztömeg gyors növekedése okozhat.
Az infláció többféle módon befolyásolja a gazdaságot. A további áremelkedések kilátása kevésbé vonzóvá teszi a megtakarítást, ösztönzi az eladósodást és a fogyasztást. Az inflációs várakozások miatti árufelhalmozás áruhiányhoz vezethet.
Az alacsony és állandó jellegű (2–3%-os) infláció kedvező hatású a gazdaságra, mérsékelten ösztönzi a fogyasztást és ezzel a gazdasági növekedést, ellene hat a káros deflációnak. Az inflációs ráta alacsony és állandó szinten tartása általában az állami központi bankok feladata, amit a monetáris politika eszközei, többek között nyíltpiaci műveletek, az irányadó kamat meghatározása, a kereskedelmi bankok kötelező tartalékainak meghatározása révén érhetnek el. Az Európai Központi Bank célja általában a 2%-os infláció tartása az eurózónában.
2023 januári adatok szerint a magyarországi infláció az előző év januárjához képest a KSH adatai szerint 25,7%, a kissé más módszertannal dolgozó Eurostat szerint 26,2% volt. Ez az EU-n belül a legmagasabb érték, a második legmagasabb a lettországi 21,4%-os, az EU átlaga kerek 10%. A magyarországi élelmiszer-infláció 48,2%, az EU átlaga 18,4% volt.https://hvg.hu/gazdasag/20230223_inflacio_eu_eurostat
Etimológia A kifejezés a latin inflare (felfúj) szóból ered. Az angol nyelvben először 1838-ban alkalmazták a pénz inflálódására. Eleinte nem az általános árszínvonalra, hanem a papírpénzek értékvesztésére használták.Bryan, Michael F., "On the Origin and Evolution of the Word Inflation" , Federal Reserve Bank of Cleveland, Economic Commentary, 15 October 1997. Később a szó jelentése kiterjedt az általános árszínvonal emelkedésére.
Magyarul az inflációt túlságosan leegyszerűsítő kifejezéssel pénzromlásnak, pénzrontásnak is nevezik, régiesen hívták még pénzpuffasztásnak vagy pénzpuffadásnak is.Magyarosan - Nyelvművelő folyóirat. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvészeti osztálya. 2. évfolyam (1933) 69. old.
Definíciói Az infláció az általános árszínvonal emelkedése egy gazdaságban. Az infláció az egyik – túlzottan egyszerű – definíciója szerint fölös mennyiségű pénz kibocsátása, ami a hitelpénz, illetve a papírpénz elértéktelenedéséhez vezet.
Elmélete Klasszikus elmélet A Keynes előtti klasszikus elmélet szerint infláció akkor keletkezik, amikor a termelés adott szintjéhez képest a pénz mennyisége nő, és az infláció megszüntethető, ha a forgalomban lévő pénz mennyiségét sikerült stabilizálni. Ennek az elméletnek a népszerű megfogalmazása volt az, hogy az inflációban „túl sok pénz kerget túl kevés árut”. A gyakorlatban azonban ezt a közgazdasági jelenséget az okok jóval bonyolultabb rendszerére kell visszavezetni. A klasszikus elmélet ugyanis nem ad magyarázatot arra, hogy a fölös pénz miképpen kerül a forgalomba. Knut Wicksell svéd közgazdász már bevonta vizsgálódásába a gazdasági szereplők beruházási szándékait és a bankoknak a hitelezés révén folytatott pénzteremtő tevékenységét is. Keynes
A klasszikus mennyiségi pénzelmélet azonban a módosításaival együtt megrendült az 1929–33-as nagy gazdasági világválság idején. Bebizonyosodott, hogy az elmélet túlzott leegyszerűsítéseket tartalmazott, képletei kidolgozása során állandónak tekintette a nemzeti jövedelem szintjét és a pénz forgási sebességét; ezek azonban változnak és így a forgalomban lévő pénz mennyisége önmagában nem határozza meg az inflációt.
Keynes elméletében már figyelembe vette a beruházók óvatossági és spekulációs motívumait is. Két fontos következtetést vezetett le:
a pénzmennyiség növekedése önmagában nem váltja ki az inflációt, mivel a spekulációs motívum miatt a pénzkínálat és az összkereslet közötti kapcsolat megtörik; az összkereslet növekedése attól függően okozhat áremelkedést, hogy az összkínálat mennyire képes ehhez alkalmazkodni.
Költséginfláció Az 1960-as évektől mind gyakrabban volt érezhető infláció a világgazdaságban érezhető keresleti többlet megjelenése nélkül, munkanélküliség és kihasználatlan termelői kapacitások mellett is.
A jelenség mögötti egyik legfontosabb tényező az oligopóliumok, konkrétan leginkább a kőolajtermelők szerepe volt a világban. Ők akkor is tudták emelni az árakat, ha nem volt keresleti többlet, mivel a számuk elég kevés volt ahhoz, hogy igazodni tudjanak egymás áraihoz. (OPEC)
A költséginfláció másik fontos előidézője a nagy szakszervezetek bérmeghatározó ereje. Ez gyakran arra vezet, hogy a nominális bérek gyorsabban nőnek, mint a munkatermelékenység.
Állami árszabályozás A modern államok kisebb-nagyobb mértékben mind beavatkoznak a gazdaságba az állami felügyelet valamilyen formája révén. Az egykori államszocialista országokban, különösen a központi tervutasításos gazdaságban az árakat központilag szabályozták, az ilyen esetekben elfojtott infláció alakulhat ki. Ez áruhiányban és kényszermegtakarításban jelenik meg – a vásárlók nem tudják értelmesen elkölteni keresetüket.
Az államszocialista gazdaság másik jelensége a rejtett infláció. Ilyenkor az árak növekednek, csak a statisztika nem mutatja ki őket, mivel a széles áruválasztékot a statisztika nem fedi le teljesen; emellett a szürke és fekete gazdaságra sem terjed ki a statisztika.
Phillips-görbe Az infláció és a bérszínvonal összefüggéseit a Phillips-görbe elmélete vizsgálja. Ennek lényege az, hogy minél kisebb a munkanélküliségi ráta, a nominális bérek növekedési üteme annál magasabb.
Az infláció hatása a gazdaságra Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra. Az árszínvonal csökkenése a defláció. A defláció, vagyis a negatív infláció a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely gazdasági stagnálással és viszonylag magas munkanélküliséggel jár együtt.
Típusai Az infláció üteme alapján 250px|bélyegkép|jobbra|1 milliárd bilpengős bankjegy 1946 júniusából (már nem került forgalomba) Lassú (vagy kúszó) infláció évente csupán néhány százalék. A gazdaság számára az a kívánatos, ha az infláció mértéke a lassú infláció tartományába esik. Vágtató infláció nagyobb, mint néhány százalék, de a gazdaság az egyensúlyát megőrzi. Hiperinfláció pedig a gazdaság egyensúlyát felbillenti és csak kormányzati intézkedésekkel fordítható vissza. Több száz százalékos is lehet, már az árváltozás kezelhetetlenségét mutatja, amely már szétzilálja a gazdaságot.
Árstruktúra szerint Kiegyensúlyozott (arányos) infláció esetén a különböző termékek árai ugyanolyan mértékben emelkednek, ezért az árstruktúra nem változik. Aránytalan infláció, amikor az abszolút árszint emelkedésekor az egyes tételeknél az árarányok változnak. A nem kiegyensúlyozott infláció a változó árstruktúra révén az egyes társadalmi csoportok jövedelmét befolyásolja, ezáltal jövedelem-újraelosztó hatással bír.
Kiszámíthatóság alapján Kiszámítható infláció esetén az árszínvonal-változás mértéke éveken át ugyanakkora, így a gazdaság szereplői tartósan alkalmazkodni tudnak a nagyobb léptékű, akár évi 8-10%-os inflációhoz is. A nem kiszámítható infláció rontja a gazdasági előretervezhetőséget, ezért hatékonyságvesztést eredményez.
A kiváltó indok alapján Az árforradalom óta tudjuk, hogy az infláció egyik leglényegesebb kiváltó oka a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a reálgazdasághoz kapcsolódó tényezők nem idézhetnek elő árszínvonal-növekedést. Különböző elméletekkel igyekeznek a kiváltó okokat alátámasztani az egyes közgazdasági iskolák.
Piaci indok Keresleti inflációt a piacon az árszint emelkedését az aggregát kereslet növekedése okozza. Ezt befolyásolhatja például a fogyasztási cikkeknek az országból való jelentős kiáramlása. Költséginfláció vagy kínálati infláció az aggregát kínálat csökkenése legtöbbször önköltségek növekedése miatt vezet árszint emelkedéséhez. Ide tartozik a munkaerő költsége, amire hat a foglalkoztatottak lakosságon belüli arányának, termelékenység vagy a munkaidő csökkenése.
Pénzpiaci indok Pénz vagy más értékpapír kibocsátása, jogszerűen a pénzügyi közösség által vagy a bankok engedély nélküli pénzteremtése, meghaladják a gazdasági növekedéssel kiváltott keresletet, ami a pénzpiaci árak csökkenéséhez vezet. Bizalom csökkenése a pénzügyi (monetáris) közösség pénze iránti a deficites közösségi gazdálkodás és/vagy a közösség politikája miatt, esetleg a spekulációs pénzkereslet függvényeként. Külkereskedelmi hiány (cserearányok romlása) csökkenti a pénznem utáni keresletet. A lakossági megtakarítások csökkenése, illetve a hitelállomány növekedése.
Megjelenési formája szerint Nyitott inflációnál az árakat a piac szabályozza a kereslettel és a kínálattal. Az infláció hatással van a munkanélküliségi rátára is. Rövid távon a munkanélküliség és az infláció között ellentétes irányú változás figyelhető meg. Ezt az összefüggést a Phillips-görbe szemlélteti. Hosszabb távon azonban megjelenhet a stagfláció, amelynél a magas munkanélküliségi rátához gyorsabb inflációs ütem társul. Ez utóbbiból levonható az a gazdaságpolitika számára lényeges következtetés, hogy a monetáris politikáért felelős központi bank illetve a fiskális politikáért felelős kormányzat által szabadabbra engedett infláció árán sem csökkenthető hosszú távon a munkanélküliség. Rövid távon (egy-másfél év) azonban igaz, hogy a megnövekedett infláció csökkenti a munkanélküliséget, míg az egyre alacsonyabb inflációs ráta növeli az állástalanok számát. A rejtett inflációt a statisztika nem mutatja. A vásárló az áruért különböző módszerekkel (borravaló, kenőpénz) többet fizet, mint amennyi bevétel a pénztárba kerül. Vagy romlik az áruk minősége, azaz a vásárlók kevesebb használati értékhez jutnak ugyanannyi pénzért, mint korábban. Féken tartott inflációnál az állam a központi bankon keresztül csökkenti a forgalomban lévő pénz mennyiségét, vagy az árakat befagyasztja. A hatékonysága hosszú távon rossz, mert a gazdaság visszaeséséhez vezethet.
Az infláció mérése Infláció mérésére egy adott időszak elején és végén, egy kiválasztott termék-, illetve szolgáltatáscsoport (összességében: fogyasztói kosár) mért árszínvonal hányadosát, vagyis az árindexet használják. Legismertebb árindexek a termelői és a fogyasztói. Magyarországon a fogyasztói árindexet tekintik az infláció mértékének. Ez megfelel az Európai Unió ajánlásának.