A Microsoft Exchange Server (röviden gyakran csak: Exchange) a Microsoft levelezést és csoportmunkát támogató, Active Directory-integrált szerverszoftvere. A Microsoft Servers termékvonal része, sok, a Microsoft infrastruktúrájára alapozó vállalat használja. Főbb funkciói közé tartozik az e-mail, naptárak, feladatok, névjegyek kezelése, a mobil- és webalapú hozzáférés támogatása, és az összes adat központosított tárolása. Magyarított változata nincsen (a webes és az Outlook-kliens alapú hozzáférés kivételével), a szerveroldali funkciók angol, kínai, francia, német, olasz, japán, koreai, portugál, orosz és spanyol nyelveken hozzáférhetők.
Története Az Exchange eredetileg a Microsoft belső levelezését futtató, technológiailag elavult, XENIX-alapú levelezőrendszerének kiváltására készült termék volt, Mercury kódnévvel. A migráció tervezése 1993 áprilisában kezdődött meg, és 1995 januárjára már 500 felhasználó levelezését tárolták az Exchange Server Beta 1-ben. 1996 áprilisára 32 000 felhasználót migráltak az új környezetbe.
Az Exchange-et megelőző microsoftos levelezőszerver a Microsoft Mail volt. Néhány héttel azután, hogy a Lotus felvásárolta a cc:Mailt, az eredeti, 1988-ban még AppleTalk-hálózatokon működő Microsoft Mail-változatot (ami a Microsoft által írt kód volt) lecserélték a Consumer Software Inc. felvásárlása során megszerzett Network Courier kódjára, még 1991 áprilisában. A termékcsalád utolsó tagja a Microsoft Mail 3.5 volt, ennek utódjaként jelent meg 1996. június 11-én az Exchange első publikus termékváltozata, az Exchange Server 4.0 (kódnév: Touchdown). Az Exchange Server egy teljesen új, X.400-alapú kliens-szerver architektúrájú levelezőrendszer volt egyetlen adatbázissal, de már a X.500 címtárszolgáltatás támogatásával. Az Exchange Server által használt címtár később a Microsoft Active Directory LDAP-kompatibilis címtárszolgáltatásává nőtte ki magát. Az Active Directoryt integrálták a Windows 2000-be, a Windows tartományok alapjául szolgál azóta is.
1997. május 23-án jelent meg az Exchange Server 5.0, ami tartalmazta az új Exchange Administrator konzolt, és elsőként nyújtott lehetőséget az SMTP-alapú hálózatok „integrált” elérésére. Míg a Microsoft Mailnak külön SMTP-relayre (átjáróra) volt szüksége, az Exchange Server 5.0 az Internet Mail Connector bővítménnyel közvetlenül tudott kommunikálni az internetes levelezőszerverekkel. Szintén az 5.0 újdonsága volt a webalapú e-mail-hozzáférést nyújtó Exchange Web Access felület, amit egy későbbi szervizcsomagban Outlook Web Accessre (OWA) neveztek át. A Microsoft az Exchange Server 5.0-val egyszerre jelentette meg a 8.01-es Microsoft Outlookot, a Microsoft Exchange Client 5.0-t és a Microsoft Schedule+ 7.5-öt (az Outlook naptárjának elődje) az új szerverváltozat bővített funkcióinak kihasználására.
Az Exchange Server 5.5 (kódnév: Osmium vagy Oz) 1997 novemberében jelent meg, Standard és Enterprise kiszerelésekben. Ezek az adatbázis méretkorlátaiban, a fürtözési lehetőségekben és a levéltovábbítási csatolóikban térnek el egymástól. Míg a Standard Edition adatbázisának mérete a korábbi verziókkal megegyező, 16 GB-os lehet, az Enterprise Editionben ezt a határt 16 TB-ra emelték (bár a Microsoft Best practice dokumentációja nem javasolja a 100 GB-os határ átlépését). A Standard Edition csatolói közé tartozik a Site Connector, az MS Mail Connector, az Internet Mail Service (korábbi nevén Internet Mail Connector) és az Internet News Service (korábban Internet News Connector), tartalmazza továbbá a cc:Mail-, Lotus Notes- és Novell GroupWise-kompatibilitást biztosító komponenseket. Az Enterprise Editionben ezeken felül jelen van az X.400 csatolója, és kompatibilitást nyújtó komponensek az IBM SNADS-éhez és a PROFS-ához. Képes továbbá két csomópontos fürtként működni. Számos új funkció jelent meg az Exchange Server 5.5-ben, köztük az új, naptárat is tartalmazó Outlook Web Access, az IMAP4 és az LDAPv3-as kliensek támogatása, valamint a törölt elemek visszaállításának lehetősége. Az Exchange Server 5.5 volt az utolsó Exchange-verzió, amiben különálló címtár-, SMTP- és NNTP-szolgáltatások futottak. Az 5.5-ös Exchange-hez már nem jelentettek meg új Exchange Client- és Schedule+-verziókat, csak az Outlook 8.03 változatát jelentették meg, hogy ki lehessen használni az új funkciókat.
A 2000. november 29-én megjelent Exchange Server 2000 (v6.0, a Mercury kódnév a későbbi szervizcsomagokra vonatkozott) elődeinek számos korlátján túllépett. Megemelte például az adatbázisok méretkorlátait, kettőről négyre emelte az egy fürtbe köthető szerverek számát. Hátráltatta azonban az új Exchange Server elterjedését, hogy a frissítéshez működő Active Directory-infrastruktúrára van szükség, mivel az Exchange Server 5.5-től eltérően a 2000-es változatból hiányzik az integrált címtárszolgáltatás, így függ az Active Directory meglététől. Szintén a migrációt hátráltató tényező, hogy a Microsoft nem oldotta meg az új Exchange azonos szerveren történő frissítését, ezért az átmeneti migrációs időszakban két rendszernek kell egyszerre üzemelnie, a felhasználókat postafiókjukkal összekötő, illetve a címtárak közötti fordítást végző időleges megoldásokkal. Az Exchange Server 2000-ben megjelent a azonnali üzenetküldés támogatása, ám ez a funkcionalitás később átkerült a Microsoft Office Live Communications Server termékbe. A migrációs folyamatot később az Exchange Server 2003-ban jelentősen megkönnyítették (bár így is többlépcsős folyamat), ezért sok felhasználó megvárta a 2003-as verziót a frissítéssel. A frissítési folyamat magában foglalta a vállalat kiszolgálóinak Windows 2000-re való frissítését is. Sokan ezért úgy döntöttek, megmaradnak az Exchange Server 5.5 és Windows NT 4.0 kombinációjánál, bár mostanra egyik terméket sem támogatja a Microsoft.
Exchange Server 2003 Az Exchange Server 2003 (v6.5, kódnév: Titanium) 2003. szeptember 28-án debütált.
Az Exchange Server 2003 (jelenleg a Service Pack 2-nél jár) Windows 2000 Serverre (csak ha előbb a Service Pack 4 feltelepült) és 32 bites Windows Server 2003-ra telepíthető, bár egyes új funkciók csak az utóbbin működnek. Windows Server 2008-ra nem lehet telepíteni. A Windows Server 2003-hoz hasonlóan az Exchange Server 2003 is többfajta kompatibilitási módban képes működni, így támogatja a felhasználók lassú migrációját. Ez leginkább nagyvállalati, elosztott Exchange Server-környezetekben lehet fontos, ahol nem engedhető meg a minden szerver egyszerre átállításával járó szolgáltatáskiesés és pluszköltség.
Az Exchange Server 2003 egyik új képessége a feljavított katasztrófaelhárítás, amivel a rendszergazdák hamarabb működőképessé tehetik a kiesett szervert. Lényege, hogy a szerver már a levelezést tároló adatbázisok visszaállítása közben is képes leveleket küldeni és fogadni. A Microsoft Mobile Information Server 2001/2002 termék egyes funkciói bekerültek az Exchange Server alapváltozatába, ilyen az Outlook Mobile Access és a szerveroldali ActiveSync. Magát a Mobile Information Server terméket megszüntették. Javítottak a vírusvédelmen és a spamszűrésen is, olyan beépített API-k hozzáadásával, amikhez külső cégek szűrőprogramjai kapcsolódhatnak, illetve beépítették a feladó IP-címe szerinti szűrés alapvető módszereit, mint az SPF- ("Sender ID") és a DNSBL-szűrés, amik ekkorra már standardnak számítottak a Unix/Linux levelezőszervereken. Szintén új képesség, hogy el tudja dobni a bejövő leveleket még a feldolgozás korai szakaszában, így megakadályozva, hogy túl sok idő teljen el a levélszemét feldolgozásával. Továbbfejlesztették az üzenet- és postafiók-kezelés eszközeit is. Más eszközök, például az Instant Messaging vagy az Exchange Conferencing Server önálló termékekként keltek életre. A Microsoft jelenleg a Microsoft Office, a Microsoft Office Live Communications Server, a Live Meeting és a Sharepoint együttesét részesíti előnyben, mint csoportmunka-platformot. Az Exchange Server újra csak a levelezési és a naptárfunkciókat látja el.
Az Exchange Server 2003 két változatban jelent meg, ezek a Standard Edition és az Enterprise Edition. A Standard Edition szerverenként egy levéladatbázist támogat, melynek mérete legfeljebb 16 GB lehet. A Service Pack 2-től kezdve a Standard Edition maximális adatbázisméretét 75 GB-ra növelték, de alapértelmezésben csak 18 GB-ot támogat, egy registry-beállítással lehet bekapcsolni a megnövelt kvótát. Az Enterprise Edition adatbázismérete akár 16 TB is lehet. Legfeljebb 4 storage groupot (kb. tárolócsoport) támogat, melyek mindegyikében 5 adatbázis lehet, így szerverenként 20 az adatbázisok maximális száma.
Az Exchange Server 2003 a Microsoft Small Business Server 2003 Standard és a Premium változatának is része. 32 bites szoftver, és a Windows 2003 64 bites verzióira nem is telepíthető.
A Microsoft Exchange Server saját fejlesztésű RPC-protokollal kommunikál, aminek csak az API-ja dokumentált (lásd MAPI). A MAPI-t a Microsoft Outlook kliens számára tervezték. Az Exchange Serveren lévő leveleket POP3 és IMAP4 protokollokkal is el lehet érni, például Mozilla Thunderbird vagy Lotus Notes kliensek számára. Az Outlookon kívül a Novell Evolution terméke is képes az Exchange fejlettebb funkcióit kihasználni; a Microsoft Entourage for Mac legutóbbi verziója nemkülönben. Az Exchange postafiókok és nyilvános mappák webböngészőn keresztül is elérhetők, az Outlook Web Access (OWA) funkcionalitással. Az Exchange Server 2003 újdonsága volt a mobil eszközökre optimalizált OWA, melynek a neve Outlook Mobile Access (OMA).
A Windows Mobile 5.0 AKU2 vagy magasabb változatával párosítva, az Exchange Server 2003 SP2 támogatja a „leküldéses” e-mail-technológiát mobil eszközök részére – hasonlóan a BlackBerry eszközök működéséhez.
Az Exchange Server 2000-től eltérően, az Exchange Server 2003 nem tartalmaz belső vállalati azonnali üzenetküldési támogatást. A Microsoft megjelentette a különálló Live Communication Server termékét ezeknek az igényeknek a kiszolgálására.
Az Exchange 2003 levélszemét-szűrése: Az Exchange Server 2003 több egyszerű szűrési módszerrel bővítette az Exchange Servert. Ezek nem elég kifinomultak ahhoz, hogy teljesen kiszűrjék a spamet, de a postafiókok elárasztása ellen védelmet nyújtanak. Az Exchange Server 2000-ben lehetőség volt a küldő e-mail címe, vagy e-mail tartománya alapján (*@tartomany.hu) blokkolni a leveleket, ez megmaradt az Exchange Server 2003-ban is. Az Exchange Server 2003 további új szűrési lehetőségei a következők:
Kapcsolatszűrés (Connection filtering) A levelek DNS feketelisták (DNS RBL), vagy manuálisan megadott IP-címek/IP-címtartományok alapján történő kiszűrése. Címzett alapján történő szűrés (Recipient filtering) a levelek blokkolásra kerülnek, ha a szerver meghatározott címzettjeinek küldik őket (például kizárólag az intraneten élő címek esetében), vagy ha a szerveren nem létező címzetteknek küldik őket (a spammerek egyik módszere az élő e-mail címek próbálgatással való megtalálása). Sender ID-szűrés A Sender ID a Sender Policy Framework (SPF) egyik megvalósítása. Intelligens levélszűrő (Intelligent Message Filter) Egy ingyenes microsoftos bővítmény, ami a levél tartalmának heurisztikus elemzésével szűri a spameket, és blokkolja őket, vagy az Outlook kliensek Levélszemét (Junk E-Mail) mappájába mozgatja őket.
Exchange Server 2007 Az Exchange 2003 megjelenése után jó ideig ismeretlenek voltak a Microsoft Exchange termékcsaláddal kapcsolatos tervei. Felmerült egy Edge Services bővítmény megjelentetése a fő termékhez, ez valamikor 2005-ben jelent volna meg, de ejtették a tervet. Az új verzió, az Exchange 2007 (Kodiak, majd E12) végül 2006 végén jelent meg. Újdonságai közé tartozik a hangposta-integráció, a jobb keresési lehetőségek és a webes szolgáltatások támogatása, jobb szűrési módszerek és a megújult Outlook Web Access felület.