A Red Hot Chili Peppers (rövidítve RHCP) amerikai rockzenekar, amit 1982-ben alapítottak Los Angelesben. A zenekar funkkal vegyített rockzenét játszik, amiben más műfajok (mint például a punk és a pszichedelikus rock) stíluselemei is megtalálhatóak. Élőben sok aspektusát viselik a jamzenekaroknak improvizatív előadásmódjuknak köszönhetően. A zenekar jelenlegi tagjai a következők: a két alapító tag Anthony Kiedis (ének) és Michael "Flea" Balzary (basszusgitár), Chad Smith, aki 1988-tól dobolt a zenekarban, és John Frusciante, aki 2019 végén újra csatlakozott az együtteshez. A Red Hot Chili Peppers eddig 7 Grammy-díjat nyert, és több mint 80 millió lemezt adott el világszerte, ezáltal minden idők egyik legsikeresebb zenei formációja. A Red Hot Chili Peppers 30. lett a VH1 csatorna A 100 Legjobb Hard Rock Előadó listáján. A zenekar tagjai a 72. helyre jutottak a VH1 A 100 Legszexibb Előadó listáján, és 128. helyre Az Elmúlt 25 Év Legjobb Könnyűzenei Együttesei listán. 2012-ben bekerültek a Rock and Roll Hall of Fame legendái közé. A zenekar eredeti tagjai Kiedis és Flea mellett Hillel Slovak gitáros és Jack Irons dobos voltak.
Slovak és Irons nem játszottak a zenekar debütáló albumán, az 1984-es The Red Hot Chili Peppersen, mivel akkor más zenekarhoz kötelezték el magukat. Cliff Martinez dobolt az első két lemezen (majd Irons a harmadikon), és Jack Sherman gitározott az elsőn. Slovak a zenekar második, 1985-ös Freaky Styley és harmadik, 1987-es The Uplift Mofo Party Plan lemezén gitározott; 1988-ban meghalt herointúladagolásban. Halála következtében Irons elhagyta az együttest. A Parliament-Funkadelic gitárosa, DeWayne McKnight töltötte be Slovak helyét rövid ideig, majd még szintén 1988-ban John Frusciante lett az állandó gitárosuk. A Dead Kennedys egykori dobosa, D.H. Peligro vette át Irons helyét egy ideig, majd még ugyanabban az évben leváltotta Chad Smith. A Flea–Kiedis–Frusciante–Smith-felállás volt a leghosszabb idejű, öt lemezt rögzítettek közösen, kezdve az 1989-es Mother's Milkkel. 1990-ben a zenekar otthagyta az EMI kiadót, és szerződést kötött a Warner Bros. Recordsszal, és a Rick Rubin producer által felügyelt 1991-es Blood Sugar Sex Magik lemezük az első áttörő sikerükké vált. Frusciante nem bírta a hirtelen jött sikert, és 1992-ben távozott a zenekarból az album turnéja közben.
Miután Arik Marshall-lal befejezték a turnét, Jesse Tobias lett a gitárosuk pár hétig, majd őt váltotta Dave Navarro, a Jane’s Addiction egykori gitárosa. Vele rögzítették az 1995-ös One Hot Minute lemezt. Bár az eladások tekintetében jól szerepelt, a Blood Sugar Sex Magik sikerét nem tudta megismételni. Navarrót 1998-ban kirúgták a zenekarból. Frusciante, drogrehabilitációjáról visszatérve Flea kérésére ugyanebben az évben visszatért a Red Hot Chili Peppersbe. Az újraegyesült négyes stúdióba vonult, és 1999-ben kiadták Californication című lemezüket, ami 15 millió eladással az együttes legnagyobb sikerévé vált. Ezt követte 3 évvel később, 2002-ben a By the Way, majd 4 évvel később, 2006-ban a Stadium Arcadium című dupla lemezük, ami az első listavezető albumuk lett Amerikában. A világ körüli turné után a zenekar hiátusra vonult, Frusciante pedig távozott a zenekarból, hogy szólókarrierjére koncentrálhasson. Helyét Josh Klinghoffer vette át 2009-ben, aki turnézenészként már dolgozott az együttessel a Stadium Arcadium turnéján, és Frusciante szólóprojektjeiben is közreműködött. Klinghofferrel rögzítették az együttes 10. stúdiólemezét, az I'm with You-t, ami 2011-ben jelent meg, és 18 országban listavezető helyen debütált. 2019 végén a csapat megvált Klinghoffertől és helyére újra visszatért a csapatba Frusciante.
Történet 1982–1984: A kezdetek A Red Hot Chili Pepperst Anthony Kiedis énekes, Hillel Slovak gitáros, Flea basszusgitáros és Jack Irons dobos alapították amikor a Los Angeles-i Fairfax High Schoolba jártak. Eredetileg Tony Flow and the Majestic Masters of Mayhem volt a nevük, és első fellépésüket a Rhythm Lounge-ban tartották körülbelül 30 ember előtt a Gary and Neighbor's Voices előzenekaraként.Kiedis, Sloman, 2004. p. 106 Egy saját dalt is előadtak, bár ez még csak annyiból állt, hogy az együttes Kiedis "Out in L.A." című versére improvizált.Kiedis, Sloman, 2004. p. 105 Mivel Slovak és Irons a What Is This? zenekarban is zenélt, úgy tűnt, hogy csak ez az egy fellépésük lesz, azonban annyira lendületes volt közös előadásuk, hogy megkérték őket, hogy a következő héten is lépjenek fel. A váratlan siker hatására a zenekar felvette a The Red Hot Chili Peppers nevet, és számos alkalommal felléptek Los Angeles-i klubokban. A kezdeti fellépések anyagából 6 dalt rögzítettek az együttes első demójára.Kiedis, Sloman, 2004. p. 115
bélyegkép|270px|Az alapító gitáros, Hillel Slovak fellépése Philadelphiában, Pennsylvania államban 1983-ban.
Az első fellépések után pár hónappal az EMI kiadó felfedezte őket, és 1984 elején aláírtak egy szerződést. Két héttel korábban a What Is This? is aláírt egy szerződést az MCA kiadóval. Slovak és Irons még mindig mellékzenekarként tekintettek a The Red Hot Chili Peppersre, ezért kiléptek, hogy a What Is This?-re koncentrálhassanak. A zenekar azonban nem oszlott fel, Kiedis és Flea új tagok után nézett.Kiedis, Sloman, 2004. p. 127 Cliff Martinez, Flea barátja, a The Weirdos punkzenekar egykori tagja rövidesen csatlakozott hozzájuk. Az együttes meghallgatásokat tartott a gitáros posztjára, és a Weirdos együttes gitárosa, Dix Denney is játszott velük rövid ideig, de néhány próba után kiderült, hogy nem felel meg az elvárásoknak. Végül két gitáros jött még szóba; Mark Nine, akit Kiedis egy "menő avantgárd művészeti iskolás lázadó"-nak jellemzett, és Jack Sherman, egy hátrafésült hajú stréber kinézetű srác, akiről fogalma sem volt Kiedisnek, hogy ki lehet, vagy honnan jött. Sherman egyből ráhangolódott Flea és Martinez játékára, így őt vették fel Slovak helyére.Kiedis, Sloman, 2004.
A Gang of Four gitárosa, Andy Gill volt az első album producere. Gill, aki "nem érzett rá a zenekar zenei ízlésére és ideológiájára", folyton vitatkozott a felvétel hangzását illetőleg a zenekarral.Kiedis, Sloman, 2004. p. 142 Kiedis szerint "Andy célja az volt, hogy mindenáron legyen egy sláger a lemezen, de hiba volt erre törekedni"Kiedis, Sloman, p. 143 Kiedis és Flea egyet nem értése ellenére Gill rávette a zenekart, hogy az album hangzása tisztább, rádióbarátabb legyen.Kiedis, Sloman, 2004. p. 144 A névadó debütáló albumuk, a The Red Hot Chili Peppers 1984. augusztus 10-én jelent meg. Bár az album nem került fel az eladási listákra, a Campus Radio és az MTV segített rajongói bázisuk kiépítésében, és végül 300000 darab elkelt a lemezből. A zenekar azonban csalódott volt a felvétel hangzását illetően, úgy érezték, hogy az túlzottan letisztultra sikerült, mintha "végigment volna egy sterilizált tökéletességre törekvő gépen".Kiedis, Sloman, 2004. p. 145 A lemezen Gwen Dickey vokálozott, a 70-es években sikeres Rose Royce zenekar énekese. A lemezt követő turnén jelentkező zenei és életmódbeli feszültség Kiedis és Sherman között megnehezítette az átmenetet a zenekar mindennapjai és a koncertek között.Kiedis, Sloman, 2004. p. 133–134 Shermant hamarosan kirúgták az együttesből, Slovak pedig visszatért a zenekarba, mivel belefáradt a What Is This?-be.Kiedis, Sloman, 2004. p. 132
1985–1988: Út a siker felé és Slovak halála A következő, Freaky Styley című 1985-ös album producere George Clinton volt. Clinton a punk és funk számos elemeit beépítette a zenekar repertoárjába, lehetőséget teremtve ezzel a zenéjüknek, hogy egybeolvasszon egymástól távol álló stílusokat. A zenekar tagjai gyakran álltak heroin hatása alatt a lemez felvételének idejében, ami a dalszövegeket és zenéjüket egyaránt befolyásolta.Kiedis, Sloman, 2004. p. 172 Az együttesnek jobb kapcsolata volt Clintonnal, mint Gill-lel,Kiedis, Sloman, 2004. p. 175 de az 1985 augusztus 16-án megjelent Freaky Styley sem ért el nagy sikereket, és listákon sem szerepelt. A lemezt követő turnét is terméktelennek jellemezte az együttes. A siker hiányának ellenére a zenekar elégedett volt a Freaky Styley-val; Kiedis szerint az album "annyira felülmúlta előzetes elképzeléseinket, hogy úgy gondoltuk, úton vagyunk a naggyá válás felé".Kiedis, Sloman, 2004. p. 176 A zenekar szerepelt az 1986-os Gördeszkás Love Story című filmben (rendezte David Winters, a főszerepet játszotta Josh Brolin), amiben a "Blackeyed Blonde" című dalt játszották a Freaky Styley albumról. A zenekar a Kemény fickók című filmben is feltűnt, amiben Burt Lancaster és Kirk Douglas játszotta a főszerepeket; ebben a "Set It Straight" című dalt játszották egy Los Angeles-i night-clubban.
1986 tavaszán a zenekar elkezdett dolgozni a harmadik lemezen. Az EMI 5000 dolláros keretet adott a demó rögzítésére, aminek Keith Levene volt a producere, mivel a zenekar tagjaihoz hasonlóan ő is érdekelt volt a drogokban.Kiedis, Sloman, 2004. p. 187 Levene és Slovak úgy döntött, hogy 2000 dollárt félretesznek a pénzből, hogy heroinra és kokainra költsék, ám ez feszültséget keltett a zenekar tagjai között. Mivel Martinez "szíve már nem volt a zenekarban", de nem lépett ki, Kiedis és Flea tették ki az együttesből.Kiedis, Sloman, 2004. p. 188 Miután kirúgták Martinezt, az eredeti dobos, Jack Irons újra csatlakozott a zenekarhoz Kiedis, Flea és Slovak nagy meglepetésére; ezzel 1983 óta először volt együtt a négy alapító tag. A felvétel ideje alatt, és a Freaky Styley-t követő turné során Kiedis és Slovak súlyos heroinfüggőséggel küzdött. A függősége miatt Kiedisben "nem volt meg az addigi hajtás és szenvedély, hogy új dalszövegötletekkel álljon elő" és a próbákon gyakran szó szerint elaludt.Kiedis, Sloman, 2004. p. 191 Rövid időre kitették a zenekarból a turné után, és adtak neki egy hónapot, hogy rehabilitálja magát.
A zenekar elnyerte az LA Weekly magazintól Az Év Együttese Díjat, ami arra sarkallta Kiedist, hogy maradjon tiszta a zenekészítés folytatásának érdekében. Útmutatásért felhívta az anyukáját Michiganben, aki elküldte egy drogelvonó intézetbe.Kiedis, Sloman, 2004. p. 193 Miután Kiedis teljesítette az előírt időt az elvonón, "a lelkesedés teljesen új hullámát" érezte józanságának köszönhetően, és hazafelé tartó repülőútján megírta a "Fight Like a Brave" szövegét.Kiedis, Sloman, 2004. p. 200 Los Angelesben újra csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, hogy rögzítsék a következő albumukat, a The Uplift Mofo Party Plant, ami 1987-ben jelent meg.Apter, p. 133 A zenekar felkérte Rick Rubint, hogy legyen a harmadik albumuk producere, de visszautasította a kérést. Az együttes végül Michael Beinhornt kérte fel, a zenekar utolsó lehetőségét.Apter, p. 130–141 Kiedis beszélt Beinhornnal az album felvételeiről; Kiedis úgy tervezte, hogy 10 nap alatt rögzítik az albumot, és a stúdióban fogják megírni a dalokat is.Kiedis, Sloman, p. 201 A dalok hamar formálódtak, és a lemez rövidesen alakot öltött, hangzása a Freaky Styley funkérzetét ötvözte a keményebb punk hangzással.
A lemezt a Capitol Records épületének alagsorában rögzítették.Kiedis, Sloman, p. 204 Az album felvétele nehézkes volt; Kiedis folyton eltűnt, hogy drogok után nézzen.Apter, 2004, p. 184. Ötven nap józanság után Kiedis úgy döntött, újra a drogokhoz nyúl, hogy megünnepelje az új zenéjüket. Droghasználata sok problémát okozott a kezdeti felvételek során, de az együttes összességében élvezte az album felvételét. A zenekarra nagy hatással volt az eredeti dobos, Jack Irons visszatérése, aki új elemeket vitt kémiájukba.Kiedis, Sloman, 2004. p. 205 Slovak segített Kiedisnek az ének felvételében. A szünetekben Slovak körbe akarta futni a stúdiót izgalmában, és azt mondta, hogy "Ez a leggyönyörűbb dolog, amit valaha csináltunk".Kiedis, Sloman, 2004. p. 206