Magyarország építészetén a Magyar Királyság és Magyarország területének építészetét értjük a honfoglalástól napjainkig.

A magyar építészet története főleg I. István országépítő munkájával, nevezetesen a királyi és püspöki székesegyházak építésével kezdődik, ezek legnevezetesebbike a székesfehérvári volt.Uj Idők Lexikona 17-18. M / Magyar művészet; (Budapest, 1940) A XI—XII. sz.-tól monostorok sora épült, melyek közül reánk maradtak a jáki, a lébényi, romjaiban a zsámbéki. A XII. sz. végén épült Esztergomban a pompás, román stílusú királyi palota, melyet úgy, mint a legtöbb egyházi épületet, francia és itáliai mesterek építettek, bár kétségtelen, hogy e korban már magyarok is közreműködtek, nevezetesen magyar kőfaragók, akiknek keze nyomát láthatjuk pl. a kisbényi apátság oszlopfőin. A XIII. sz. közepén a magyar építészetben is uralkodóvá válik a csúcsíves stílus, legkorábbi emlékei a soproni Kecske-templom, a pozsonyi klarissza-templom. A XIV. sz. végén kezdik építeni a legnagyobb szabású magyar csúcsíves templomot, a kassai Szent Erzsébet-dómot, mely a XV. sz. végére készült el. Ez időben alakult ki a magyar városi templomok csarnokrendszere. Jelentős szerepet játszanak a tágas egyhajós templomokat építő ferencesek (Szeged, Jászberény, Nyírbátor, Kolozsvár). A középkori világi építészet nagy alkotása volt Zsigmond budavári palotája, melyet Mátyás király reneszánsz ízlésben fejlesztett tovább, s a vajdahunyadi és lékai lovagvárak. Mátyás király vezette be az olasz reneszánszot építészetünkbe s halála után tovább művelték ez irányt udvarának tagjai és utódai: Ulászló, a Szatmáriak, Bakócz bíboros, aki Esztergomban pompás vörösmárvány kápolnát építtetett, a Perényiek, akik Sárospatak várát átalakíttatták és bővítették. A XVII. sz. elején az itáliai ízlés a nyugati országvégeken nyomult be, számos kastély (Nagybiccse, Kistapolcsány) és városháza (Lőcse, Pozsony, Besztercebánya) árkádos udvarai tanúskodnak erről. Az olaszos stílus nagy barátja volt Bethlen Gábor Erdélyben, ahol ez az építészeti irány a XVIII. sz. elejéig virult. A reneszánszból fejlődött barokk az ellenreformációval érte el hazánkat, számos középkori templomot ekkor alakítottak át, de nagyszabású új templomok is épültek (→ A barokk kiemelkedő templomépületei). A barokk döntően befolyásolta városaink arculatát (Sopron, Győr, Székesfehérvár, Eger). A nagy földbirtokokon pompás barokk kastélyok épültek (Eszterháza, Gödöllő, Köpcsény), amelyek egyrészt a nyugati országok hasonló épületeivel is felveszik a versenyt, másrészt sok tekintetben jellegzetes hazai zamattal teljesek. Nevezetes városi paloták is épültek, így Pozsonyban, Szombathelyen, Egerben, Kassán, Kolozsvárott, Nagyszebenben. A XIX. sz. eleji klasszicizáló stílus nagy mestere Pollack Mihály (Nemzeti Múzeum, régi Vigadó, Ludovika Akadémia), Hild József (→ Hild József által tervezett épületek listája), Zitterbarth Mátyás (pesti vármegyeháza). A század közepén a romantika felé fordult építészetünk, kiváló mestere Feszl Frigyes (a pesti Vigadó). Az 1870-es évektől európai nyomokon a legkülönfélébb stílusok utánzása divatozott: Ybl Miklós a neoreneszánsz mestere, Hauszmann Alajos a neobarokké. Steindl Imre az Országház palotájával (1889—1902) a neogótika legnagyobb alkotását hozta létre, Schulek Frigyes pedig a romanizáló Halászbástyával Budapest városképének kiválóan hatásos tényezőjét alkotta meg.Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935) B / Budapest közgyűjteményei Az 1890-es években Lechner Ödön magyar nemzeti építőstílus kialakítását kísérelte meg.

Az államalapításkor 220px|bélyegkép|jobb|A Szent István király által 1015-ben alapított pécsváradi bencés kolostor bélyegkép|322x322px|Az égő székesfehérvári főbazilika. Miniatúra a Képes krónikából A honfoglaló magyarság jelentős építészeti múlttal rendelkező vidéken telepedett le. A római provinciák útjai és városai nem pusztultak el egészen a népvándorláskorban, hanem új települések keletkeztek rajtuk. Az épületeket bányának, majorságnak használták (például Kurszán vára Óbudán). Az itt lakó és keresztény hitre térített szláv népek templomai is fennmaradtak, mint például Zalavárott.

Szent István király munkássága, a feudális állam megteremtése monumentális kőépületek építését tette szükségessé. Ezt az igényt kezdetben nyugatról rabolt szolgák, mesteremberek elégítették ki, majd elsősorban Itáliából behívott mesteremberek, kőművesek és kőfaragók. Itáliai előképekre, ókeresztény és ravennai hatásokra mutat a kalocsai első templom háromhajós bazilikális elrendezésével és apsziszáródásával. Szintén ide tartozik a korabeli Európa egyik legnagyobb temploma, az I. István király által alapított székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika, mely később a Magyar Királyság adminisztrációs központjává, koronázótemplomává és hagyományos királyi temetkezőhelyévé vált.

Itáliai hatást őriznek a kisebb templomok is, mint a pécsváradi kolostor és a tihanyi apátsági templom feltárt falai. A feldebrői templom egykori alapfalai és az altemploma pedig keletre, talán bizánci gyakorlatra utal. A megerősödő feudalizmus új lehetőségeket teremtett. A pécsi székesegyház újjáépítése közben alakult ki a magyarországi román stílus alaptípusa, a háromhajós, kereszthajó nélküli, félköríves apszisokkal záruló bazilika. A faragott kőanyag dalmáciai közvetítéssel lombard hatásra utal. Ez az alaprajzi rendszer a 11. és 12. századig szinte változatlanul megmaradt, a toronypárok pécsi elrendezéseit viszont nem követték. A tornyok előbb csak a nyugati, majd pár évtizeddel később csak a keleti homlokzatot díszítették.

Az Árpád-korban III. Béla korában 190px|bélyegkép|jobb|Az esztergomi vár és a Vármúzeumban bemutatott gótikus rózsaablak 240px|bélyegkép|jobb|A bélapátfalvai templom, amely az ország egyedüli román stílusban fennmaradt, a ciszterciek által emelt kolostora 220px|bélyegkép|jobb|A valamikor 1220 és 1235 között épült zsámbéki premontrei kolostor 200px|bélyegkép|jobb|A magyarországi romanika legmonumentálisabb alkotásaként számon tartott, feltehetően 1220 és 1256 között épült Jáki templom 220px|bélyegkép|jobb|Az Ócsán található 13. századi Premontrei kolostor esti megvilágításban 175px|bélyegkép|jobb|1251-ben épült Szent Jakab apostolról elnevezett premontrei prépostság, Mórichida és Árpás között

A kialakult egységességeset III. Béla idején összetettebb művészet váltotta fel. A Bizáncban nevelkedett uralkodó idején már jelentős francia hatással is számolni kell a bizánci mellett. Ez többek között Esztergomban nyilvánult meg leginkább, ahol is a világi és egyházi építészet egységével, egy Konstantinápolyhoz hasonló központot akart létrehozni. Erre, az 1181-ben leégett Szent Adalbert székesegyház indokot is adott. Jób érsek emelt egy pompás templomot, a székesegyháztól délre pedig egy királyi palotát és kápolnát építtetett. III. Béla ugyan nem érte meg terve megvalósulását, így az alig befejezett épületet az érseknek engedték át. Az ekkori székesfehérvári építkezések azonban továbbra is a pécsi mintát követték. Az Esztergomban kialakult keverékstílus többféle vonatkozásban mutatkozott a 13. század elején. Különösen a kaputípus vált kedveltté, mint ezt a gyulafehérvári érseki székesegyház déli kapuja is mutatja. Az egyes részletformák is szétterjedtek, mint az ócsai templomban megjelenő örvényes levelű oszlopfő. Az esztergomi indíttatás legtisztábban a kisbényi református templomban jelenik meg.

A ciszterciták hatása

Esztergom francia kapcsolatainak nyomán jelent meg a Magyar Királyságban a ciszterci rend. A rend határozott művészeti programot hozott magával, tiltotta többek között a figurális faragványokat, a falfestményeket és a tornyok építését is, viszont a kortárs burgundi kor gótika stílusát alkalmazta. A rend Egresen telepedett meg először 1142-ben. A virágkorát III. Béla uralkodása alatt érték meg, ekkor ugyanis ugyanolyan kiváltságokat élveztek, mint amilyeneket a francia földön is. Az ekkor alakult zirci, pilisi apátsági templomokból csak töredékek maradtak fenn, ezzel szemben szinte teljes épségben maradt fenn a tatárjárás után befejezett bélapátfalvai templom. Ciszterci hatást tükröz a még Géza fejedelem idején alapított pannonhalmi apátság altemploma is, és szintén ebben a stílusban épült az óbudai királynői vár.

A premontreiek hatása

A premontrei kanonokrend magyarországi első monostorukat a hagyomány szerint az 1130-as években, Váradhegyfokon (a mai Nagyvárad mellett) alapították, jelenlétüket 1135 előtt már dokumentumok is bizonyítják. Az Árpád-korban 39 prépostság jött létre, többek között Adonyban, Csornán, Hatvanban, Kaposfőn, Majkpusztán, Türjén, a Nyulak szigetén (a mai budapesti Margit-szigeten) és Zsámbékon, valamint női rendházak pedig Mórichidán (Szent Jakab apostol templom), Somlóvásárhelyen és Szegeden működtek. A szerzetesek a kolostori életen kívül lelkipásztorkodással és hiteleshelyi tevékenységgel foglalkoztak, utóbbival nagy szerepet vállaltak az írásbeliség magyarországi elterjedésében. A török hódoltság idején a premontrei rend hazai működése csaknem teljesen megszűnt. Birtokaik a 18. században az ausztriai prépostságok tulajdonába kerültek.

Francia romanika hatása

A ciszterciták hatása mellett a 13. század első harmadában jutottak el francia romanika eredményei. Ennek nyomán változott meg az eddig szokásos alaprajzi rendszer, a főhajó kereszthajóval bővült, a félköríves szentélyeket francia szentély váltotta fel. Így építették át a kalocsai templomot, mely kereszthajót és kápolnakoszorút kapott (csak ásatásból ismerjük). Ugyanez vagy hasonló műveltségű műhely építette a vértesszentkereszti bencés apátsági templomot kereszthajóval és sokszögű szentéllyel. Sokszögű szentélyek kapcsolódnak az ócsai templomhoz is. A leggazdagabb megoldást a gyulafehérvári székesegyház képviseli, ahol már kéthajós keresztház épült négyezeti toronnyal.

Nemzetségi monostorok

A 13. századra megerősödő, földbirtokkal rendelkező réteg építkezésekben is ki akarta fejezni öntudatát. Birtokaik központjában temetkezési helyükül is szolgáló templomokat emeltek, ezek mellé rendszerint kis létszámú kolostor is került. Az első nemzetségi monostort még a 11. században alapították, de az épülettípus virágkora a 13. század volt. Alapformája a pécsi székesegyháznál meghonosodott háromhajós rendszer, apszisai félkörívvel záródnak, a tornyok elhelyezése azonban változó. Boldván keleti tájolású toronypár áll, de Ákoson a keleti építését már félbehagyták, és nyugatit építettek. A belső térben mindig helyet kap az urasági karzat. A nemzetségi monostorok legérettebb emlékei – iskolát alkotva – a Dunántúlon maradtak fenn. Először a lébényi templom épült 1208-tól, majd a jáki apátsági templom 1220. körül. Az építkezéseket a tatárjárás megszakította, csak az ötvenes években folytatták újra. A típust követi a türjei, az ócsai, az aracsi, a sopronhorpácsi, a zsámbék és a felsőörsi prépostsági templom. Zsámbék temploma formájában már gótikus jegyeket mutat fel.

A nemzetségi templomok épültek szerényebb változatban is. Szent István 10 templom építésére vonatkozó törvényének értelmében a falvak összefogtak. Templomaik azonban nem időtálló anyagból épültek, hanem fából, paticsból, vesszőből fonva. Ezen templomok alapján ismerjük a falvak magját, a törvény ugyanis azt is előírta, hogy a falu ne legyen távol a templomtól (ilyen például Himesháza vagy Kiskunfélegyháza is). A fennmaradt templomok között találni centrális és hosszházas típusokat is. Gyakori a kívül körfallal, belül karéjosan megoldott elrendezés (Gerény, Karcsa, Pápoc). Ez a tisztán kör alaprajz csak temetőkápolnák megoldása volt. Az ezzel egykorú világi építészetről nem sokat tudni. A lakóhely sátor vagy fából készült ház lehetett, a kőház csak ritkaságként tűnik fel. A várépítésről sem tudunk többet. Anonymus szláv eredetű elemekkel rendelkező földvárakra, vesszőből font és sárral tapasztott erődítésekre utal. Az esztergomi lakótorony, mely a vár magját alkotta, arra utal, hogy ezen épülettípus is megjelent már.

A gótika csírái