Római Filoména vagy egyházi nevén Szent Filoména (ógörögül: Ἁγία Φιλουμένη, újgörögül: Αγία Φιλομένα, latinul: Sancta Philomena), (291. január 10. – Róma, 304. augusztus 10.) vértanú, a 3. század végén élt, Korfu szigetén született görög királylány. Nevének jelentése: szeretett.Az etimológiát szent Filoména nevéről, lásd Louis Petit: "Histoire du culte de sainte Philomène, thaumaturge du XIX. siècle" (Paris & Langres, 1875) könyvben a XI. - XIII. oldalakon (Étymologie du nom de Sainte Philomène), valamint a 42-43. oldalakon lábjegyzetnél. A könyvre 1874. augusztus 4-én adott katolikus egyházi jóváhagyást (approbaciót) Jean Guerrin püspök, a franciaországi Langres Egyházmegye főpásztora.Az etimológiát szent Filoména nevéről szintúgy lásd Louis Petit: "La thaumaturge Sainte Philomène, d'après le bréviaire romain et l'archéologie sacrée" (Paris & Vaugirard, 1892) könyvben a 129-139. oldalon (Le nom de sainte Philomène). A könyv Párizsban, 1892. május 9-én kapott katolikus egyházi kinyomtatási engedélyt (imprimatur). XVI. Gergely pápa nyilvánította szentté 1837. január 30-án kelt Dum in sacrorum kezdetű dekrétumával,Decretum. Dum in sacrorum Rituum Congregatione sedulo de more expendebantur singula rationum momenta… Die 30 Januarii 1837. Közli: Felipe Storace: Sermon sobre el culto de Santa Filomena virgen y martyr (Barcelona, 1838), 53-54. oldal, Jean François Frédéric Darche: Vie très-complète de Sainte Philomène (Paris & Bruxelles, 1867), 120-121. oldalA dekrétumot magyar fordításban közli Golenszky "Ismeretlen Ismerős" (Budapest, 1997) című könyve a 61-62. oldalon, latin eredeti nyelven pedig a 97. oldalon. két elismert csoda után."Il 30 gennaio 1837, in seguito ai miracoli ottenuti da Pauline Jaricot e da Giovanna Pascutti (Cescutti) di Venezia, papa Gregorio XVI concesse il culto pubblico alla Santa il giorno 11 agosto, l’Ufficio Divino per i sacerdoti della Diocesi di Nola e la Messa dal Comune di una Vergine e Martire per tutti gli altri sacerdoti." — http://www.santiebeati.it/dettaglio/65825 X. Piusz pápa a Pias fidelium societates kezdetű, 1912. május 21-én kelt levelével (az akkor párizsi székhelyű) Szent Filoména Főtestvérületet (archiconfraternitas)Magyar Katolikus Lexikon > C > confraternitas egyetemes (az egész egyházra kiterjedő) főtestvérületté emelte.Acta Apostolicae Sedis (Róma), 4. évfolyam, 4. kötet, 11. szám (1912. június 12), 398-399. oldal: "Archisodalitati ab Opere S. Philumenae parisiis" - a dokumentum aláírója: Rafael Merry del Val, bíboros államtitkár. Ennek részeként a világ számos egyházmegyéjében vannak Szent Filoména közösségek, köztük Magyarországon is. A nemzeti központok vezetőit a főtestvérület lelki igazgatja (director spiritualis) bízza meg, aki egyúttal a kegyhely templomigazgatója (rector ecclesiae).Egyházi törvénykönyv (1983), 556. kánon.
Életrajza
Filoména tizenhárom évesen halt vértanúhalált Rómában; holttestét a Priscilla katakombában temették el. Nyugvóhelye a katakomba központjában, a görög kápolna és az ún. nagy lucernárium közvetlen közelében volt, felül. A maradványok kiemelése 1802. május 25-én történt, egyházi részről Philippo Ludovici (elh. 1837) áldozópap volt jelen.Massimiliano Ghilardi: Subterranea civitas. Quattro studi sulle catacombe romane dal Medioevo all'età moderna (Edizioni dell'Ateneo, 2003), p. 156. ♦ Mark Miravalle: It is Time to Meet St. Philomena (Goleta CA, 2007, USA), p. 3. Nevét terrakotta táblára vésték fel, kínzóeszközei jelképeivel együtt, mely tábla három darabra volt törve. Méreteik: 57×28 cm, 57×32 cm, 57×29 cm.
Hozzá kapcsolható csodák Filoména nevéhez legendája szerint rengeteg csoda fűződik. Ereklyéit egy olasz városban, a Nolai egyházmegye területén lévő Mugnano del Cardinaléban őrzik. A csodák többsége is ebben a városban történt, amikor a nagyereklye megérkezett a városba 1805. augusztus 10-én.
A két legnagyobb csoda: a halálos beteg, kb. 20 éves, itáliai Giovanna Cescutti (Pascutti) gyógyulása, akinek betegágyánál a helyi pap és a családtagok a szenthez fohászkodtak, és ezen imameghallgatás révén gyógyult meg a kegyhelytől 730 km-re Velencében, 1835 júliusában; valamint a szintén halálos beteg, 37 éves, franciaországi Pauline Marie Jaricot (1799–1862) gyógyulása a kegyhelyen, 1835 augusztusában.
További néhány csoda: Egy édesanya hozta a templomba nyomorék gyermekét szentmisére, és a konszekrálás szavainál a születése óta béna gyermek mozogni kezdett; és a szentmise végeztével saját lábain jött ki a templomból. Egy vak kislány szemét a gyermek édesanyja a nagyereklye előtt égő mécses olajával kente meg, amire a gyermek látni kezdett.Szent Filoména tizenhét közzétett csodájának angol nyelvű leírása részletesen olvasható egyrészt a Szent Filoména Nemzetközi Kegyhely weboldalán, másrészt a Szent Filoména amerikai kegyhelye weboldalán. (01) A fire distinguished due to the presence of a Saint Philomena image which does is untouched by the flames, (02) Healing obtained by the Anna Maria Taigi, (03) Healing of a blind girl, (04) Healing of a crippled boy, eight days after the translation of 1805, (05) Healing of an ulcer on the hand which turned into cancer of a Neapolitan woman, while the body of Saint Philomena was in Naples in the house of Antonio Terres, (06) Healing of cripples, (07) Healing of Joseph Stella, assistant of the archbishop of Imola (Giovanni Maria Mastai Ferretti, later Pius IX.), (08) Healing of the lawyer Alexander Serio. His gift of the Altar and the prodigy of the marble table miraculously repaired, (09) Miracle in the Church of the Cesarea in Naples of the statue of Saint Philomena’s facial transformation (1925), (10) Miracle of Pauline Marie JARICOT (1835. VIII.) and her statement, (11) Miracle of the healing of the franciscan sister Maria Gesualda Garelli, (12) Miracle of the multiplication of the Saint’s relics in the hands of Anselmo Basilici, bishop of Sutri and Nepi, (13) Miracle of the sweating of Saint Philomena’s statue, (14) Miraculous healing of Giovanna CESCUTTI (Venice, 1835. VII.) for the intercession of Saint Philomena, (15) Miraculous healings in Ars by intercession of Saint Philomena (the chapel in Ars), (16) Resurrection from the death of an eight year old boy, (17) The miracle of the Curé of Ars (John Marie Vianney)”
Utóélete Az Istenes Szent Jánosról nevezett betegápoló irgalmasrendi szerzetesek (franciául: frères hospitaliers), akiket a francia forradalom elűzött Párizsból, az országot járták és alamizsnát gyűjtöttek. Kéregetés közben, Szent Filoména vértanúságáról szóló versekbe foglalt lírát énekeltek. 1815/1816. táján, Lyonban betértek a tehetős Jaricot családhoz is. A 17 éves Pauline Marie Jaricot kérésére a szerzetesek vezetője, Paul de Magallon (1784-1859) az adományozás hatására úgy döntött, hogy odaajándékozza az itáliai kegyhelyről származó Szent Filoména ereklyét.Francis Trochu (ford. Árvay-Nagy Bálint): Az ars-i plébános. Vianney Szent János-Mária-Baptiszta (Budapest 1932), 217-218. oldal A család saját, lyoni birtokán Szent Filoména tiszteletére kápolnátA sziklán álló kápolna jelenleg (2021) is megvan. Címe: 42 Montée Saint-Barthélemy, 69005 Lyon, Franciaország. építtetett, amit "Lorette"-nek neveztek el. Húsz évvel később, Pauline halálos beteg lett, aki az itáliai kegyhelyre vitette magát. Ott csodálatosan meggyógyult; majd hazatérése után, a kegyhelyen kapott újabb csontereklyéből adott egy darabkát Vianney János ars-i plébánosnak.Jean Barbier: Le curé d’Ars et Pauline Jaricot (Lyon, 1952)
Filoména szentté nyilvánítása (1837) után, nevét nem vették fel a Martyrologium Romanum-ba."St Philomena had never been included in the roman martyrologies in the first place (...). The Roman Martyrology does not, and never did, constitute a comprehensive compilation of every saint and martyr recognized by the Church (...) Because a saint is not in the Martyrology does not mean the Church does not recognize that person as a saint." - Miravalle: It is time to meet St. Philomena (Goleta CA, 2007, USA), p. 36. Azonban a korabeli Missale Romanum hivatalos kiadásaiban a Missae pro aliquibus locis (helyileg megengedett misék) részben szerepelt így: Die 11 Augusti; S. Philumenae, Virginis et Martyris.
Marucchi és BonaveniaGiuseppe Bonavenia: Controversia sul celeberrimo epitaffio di S. Filomena V. e M. (Roma, 1906) régészek a szentté nyilvánítás után 69 évvel kétségbe vonták, hogy a kőfelirat ugyanahhoz a személyhez tartozik, akinek maradványai fölött azt három részre törve és helytelen sorrendben megtalálták. Úgy vélték, másodfelhasználású a kőfelirat és szentünk valódi neve ismeretlen. Viszont nem vitatták, hogy szent az elhunyt; mivel nem a régészetnek, hanem a teológiának joga a kanonizáció. Az egyház megmaradt az 1837. évi álláspontjánál, amikor kánoni eljárásában szentté nyilvánította az 1802-ben megtalált csontok ókori gyermekét Filoména elnevezéssel.
Nincs pontos évszámunk arra vonatkozóan, hogy a XIX. század során szentünk nevét és emléknapját, mikor vették fel az Általános Római Naptár és a Missale Romanum hivatalos kiadásaiba, ami vélhetően egyidejűleg történt. Azt tudjuk, hogy a liturgikus reform részeként a Rítuskongregáció 1961. február 14-én kelt határozatával törölte Filoména nevét és emléknapját az Általános Római Naptár-ból.SACRA CONGREGATIO RITUUM \ INSTRUCTIO \ CAPUT V. \ DE QUIBUSDAM FESTIS PARTICULARIBUS IN SPECIE \ B) De festis quae communiter a «devotionis» vocantur \ 33. Ex his festis «devotionis» sequentia e calendariis expungantur, quae ut plurimum in aliis festis aut anni temporibus iam recoluntur, vel cum aliquo tantum loco particulari relationem habent, scilicet: [...] "Festum autem S. Philumenae V. et M. (11 augusti) e quolibet calendario expungatur." [Megjelent: Acta Apostolicae Sedis, 1961. évi 3. szám (1961. március 29.), p. 174.]http://www.vatican.va/archive/aas/documents/AAS-53-1961-ocr.pdf"Szent Anonyma. A Le Monde a Filoména ügyről." - Új Ember, 1961. július 16. szám, 3. oldal. ♦ Az újságcikk alapja ez volt: "Le culte de sainte Philomène continue dans l'attente des décisions du Vatican" - In: Le Monde, 1961. július 05. Szerző: Henri Fesquet. Link: https://www.lemonde.fr/archives/article/1961/07/05/le-culte-de-sainte-philomene-continue-dans-l-attente-des-decisions-du-vatican_2265578_1819218.html
Antonio Ferrua (1901-2003), aki régész és jezsuita pap volt, Luigi Esposito kegyhelyi templomigazgató kezdeményezésére megvizsgálta a kérdéses terrakotta táblákat, és erről 1963. november 29-én pozitív állásfoglalást adott a Kegyhelynek; szakmailag megcáfolva Marucchi és Bonavenia századeleji nézetét.
Az Általános Római Naptár-ból való törlést követően a kegyhelyi templomgazgató kétszer kért iránymutatást a Rítuskongregációtól, ami 1964-ben írt válaszában közölte: a liturgikus szerkönyvekben lévő előírásos tisztelet (culto liturgico) megszűnt, de főtestvérületi közösségi körben (culto popolare) történő folytatásnak nincs semmi egyházi akadálya.A római Rítuskongregáció válasza a mugnanói Kegyhelynek 1964-ben: «È stato tolto il culto liturgico, è rimasto inalterato il culto popolare. La Santa può essere venerata e può essere onorata anche con la festa esterna e con la Messa dal Commune».
A terrakotta táblák megvizsgálásával kapcsolatos 1963. évi állásfoglalás 1970. december 25-én jelent meg a nolai La Campana című kiadványban.25 dicembre 1970: Viene pubblicata su "La Campana", settimanale cattolico della diocesi di Nola, l’articolo di Antonio Ferrua (1901-2003) della Società di Gesù, del 29 novembre 1963, in cui si riesamina positivamente l’epitaffio.