Báránykút (, vagy Brigittenau, helyi nyelvjárásban Bekuoten) falu Romániában, Brassó megye északnyugati határán. Közigazgatásilag Sáros községhez tartozik. Megközelítése nehézkes, épített utak nem vezetnek hozzá. Erdélyi szászok telepítették a középkorban, és a 20. század közepén még többségben voltak, azonban kivándorlásuk következtében a 21. század elejére csak néhány német család maradt a pusztuló faluban. A 2010-es években – a szomszédos Boldogvároshoz hasonlóan – a turizmus fellendítésével, egy ifjúsági központ megnyitásával próbálnak új életet lehelni a faluba.
Fő látványossága a jó állapotban fennmaradt báránykúti erődtemplom, melynek tornya a 15. században épült.
Nevének eredete Először 1206-ban említették egy II. András magyar király által kiadott adománylevélben, Barancwth alakban. Későbbi névváltozatai: Barabuch (1289), Barankultz (1309), Barankutty (1389), Berentten (1488), Berencten (1508), Perkütten (1532), Borkut (1750), Bekokten (1854).
Fekvése A Hortobágy folyó mentén, annak forrásától két kilométerre, Fogarastól 25 kilométerre észak–északnyugatra, dombvidéken fekszik. A faluba vezető utak rossz állapotúak.
A Báránykút név egy helyi forrás nevére utal, melyet a legenda szerint egy bárány fedezett fel. A kútból ivó bárány képe a templomzászlón is megjelenik. A román Bărcuț név a magyar átvétele, a 18–19. században többször feljegyzett Borkút alakból fejlődhetett ki. A német Bekokten jelentése nem tisztázott, egyesek úgy vélik tudni, hogy kalácsot jelent. Németül a Brigittenau nevet is használták, amely a szász erődtemplom belsejében található feliraton is megjelenik, és valószínűleg annak a németországi helynek a neve, ahonnan a szász telepesek a 12. században ideérkeztek.
Története Nagysinkszéki szász szabadfalu volt, legelőször 1206-ban említik. Középkori plébániatemploma valószínűleg a 13. században épült, okmányban legelőször 1309-ben jelenik meg. A 15. század második felében új templomot építettek, a régitől nyugatra, majd a török fenyegetettség miatt kerítőfallal vették körül. Az erőd azonban nem akadályozta meg azt, hogy a törökök 1547-ben feldúlják. A 16. században Báránykút lakossága, és így a templom is lutheránus lett.
A gyakori török betörések és pestisjárványok miatt a 17. században a lakosság száma jelentősen csökkent. Védelmi okokból 1759-ben osztrák helyőrséget (egy lovasszázadot) szállásoltak el, ami a falubeliek elégedetlenségét váltotta ki. 1772-ben és 1810-ben nagy tűzvészek pusztítottak, melyek a templomot is megrongálták. 1845–1846 között új templomépületet emeltek; a régi, 15. századi épületből csak a torony maradt fenn. Ekkor a kerítőfal keleti részét is lebontották, mivel az új templom hosszabb, mint amilyen a régi volt. Az épületet a 20. század végén kijavították.
Görögkatolikus egyháza 1811-ben alakult.Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 598. o. 1891-ben takarék- és hitelszövetkezet működött a faluban. 1904-ben történt a tagosítás. Mindkét világháborúban harcok folytak a falu környékén, néhány dombon ma is látszanak a lövészárkok. A környéken forgatták az 1985-ös Mi, akik a frontvonalból jöttünk Sergiu Nicolaescu-film több jelenetét.
Báránykút a középkortól kisebb megszakításokkal 1876-ig Nagysinkszékhez tartozott, ekkor Nagy-Küküllő vármegye Szentágotai járásának része lett. A román hatalomátvétel után Nagy-Küküllő majd Fogaras megye, 1950-től Szeben majd Brassó (Sztálin) régió része volt. 1968-tól Brassó megye és azon belül Sáros község része.
A 20. század második felében az elszigetelt falu lakossága harmadára csökkent, a németek kivándoroltak, a fiatalok városra költöztek. A település nagy része elromosodott, a szászok nagy, takaros házai közül több összedőlt. A hanyatló faluban – és a szomszédos Boldogvárosban – a 21. század elején a hazalátogató szászok „gyermekegyetemet” (Kinderuni) létesítettek, ahol nyaraló csoportokat szállásolnak el az erődtemplom mellett álló felújított plébániaházban és az egykori szász iskola épületében. A foglalkozások „Játszva felfedezni az életet” (Spielend Leben entdecken) mottóval elősegítik az interkulturális, interetnikus és élményalapú társas tanulást.
Legendák Az alapítás legendája szerint egy forró, száraz nyári napon egy legelésző nyáj egy báránya forrást talált – a monda egy változatában forrást fakasztott – egy völgyben. Az emberek ott később kutat ástak, melyet „a bárány kútjának” neveztek, és körülötte alakult ki a település. A legenda feltételezett kútja még a 20. században is létezett egy udvaron, azonban a ház új tulajdonosa felszámolta.
Más szász településekhez hasonlóan Báránykúthoz is kapcsolódnak óriásokról szóló legendák. Egyik szerint a templom masszív tornyának építésében óriások segítettek. Miután azonban befejezték munkájukat, a falubeliek beledobták őket abba a mély kútba, amely ma is megtalálható a templom belsejében.
Népessége 1488-ban 50 háztartásról (azaz mintegy 300 lakosról), iskoláról, malomról, három juhászról és két üres házról számolnak be. 1532-ben már 80 családfőt írtak össze, Báránykút pedig Szentágota és Jakabfalva után a harmadik legnagyobb község volt Nagysinkszékben. 1567-ben egy Oprelle nevű román lakóját említették.Porkolab; Rheindt 1998, 27. o. Szász lakói hagyományosan a falu közepén laktak, a románok északon és északkeleten, a cigányok pedig a falu peremén három különböző helyen: a sárosi és a boldogvárosi út mellett és keleten. A szászok öt szomszédságba tömörültek.
1850-ben 1102 lakosából 701 volt német, 292 román, 106 cigány és három magyar; vallásuk szerint 700 evangélikus, 391 görögkatolikus és hét római katolikus. 1910-ben 1086 lelket számoltak, melyből 652 német. A népesség a 19. század közepétől a 20. század közepéig 1100 körül stagnált német abszolút többséggel, majd hanyatlani kezdett és a románok kerültek többségbe. 1977-ben 747, 1992-ben már csak 392 (amelyből 43 német) lakosa volt. 2011-ben 352 lakosából 314 vallotta magát románnak, 21 cigánynak, négy németnek és négy magyarnak.
1760-tól haláláig, 1786-ig itt volt lelkész Michael Bertleff.
Látnivalók Az evangélikus báránykúti erődtemplom a falu déli dészén, a főutca mellett áll. A 36 méter magas, négyzet alaprajzú torony a 15. századból maradt fenn, falainak hossza 12 méter, vastagságuk az alapnál 3 méter. Ehhez csatlakozik a 19. század közepén épült, barokk és klasszicista jegyeket viselő csarnoktemplom. A középkori kerítőfal helyenként 4 méteres magasságban maradt fenn, a déli részen még kivehető két torony alapja. Szent Miklósnak szentelt ortodox (eredetileg görögkatolikus) temploma 1843-ban, tornya 1867-ben épült.
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Sáros község Kategória:Brassó megye települései Kategória:Nagy-Küküllő vármegye települései