bélyegkép|250px|jobbra|Katolikus templom bélyegkép|220px|jobbra|Katolikus templom belül bélyegkép|220px|jobbra|Ortodox fatemplom bélyegkép|250px|jobbra|A strand Aknasugatag (, jiddisül אוקנה-שוגאטאג/Okina-Sogátág) falu Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében. Az Iza völgyének egyetlen, jelentős magyar népességgel rendelkező települése.
Fekvése A Mára és a Kaszó (Cosău) folyása között, a Máramarosi-medencében, Máramarosszigettől 18 km-re dél–délkeletre fekszik. A sótömzs 5×2,1 kilométeres alapterületű, 154 méter vastag, dőlése északnyugat felé 60–80°-os, felette 1–34 méter vastag sóagyag-, majd palaréteg található.
Nevének eredete Neve arra utal, hogy Falusugataghoz tartozó sóbányász telepből (akna 'sóbánya') fejlődött önálló településsé. Sugatagi Só Akna alakban 1799-ben, mint Akna Sugatagh 1828-ban jegyezték föl.
Története Külön története a 14. század elején kezdődött, amikor Falusugatag a Sugatagi Gyulafiak, Aknasugatag pedig előbb a Drágfiak, majd a 15. század végén a király tulajdona lett. 1355-ben említették először a sóbányát. 1360-ban vlach jogú település volt.
A sókitermelés a 18. századig főként külszíni fejtéssel történt. A középkor végén szláv és magyar, a 16. században német bányászok telepedtek le benne.
A 18–19. században a legfontosabb máramarosi sóbányász település volt. 1777-ben sóbányahivatalt állítottak föl, Gölnicbányáról és Szomolnokról pedig cipszer és szlovák bányamunkások költöztek be. Vályi András a 18. század végén még magyar–német–román településként írja le, de pár generáció alatt a németek, románok és szlovákok nyelvileg elmagyarosodtak. Az új sóbányászokkal az 1772-ben megnyitott Julianna- és Anna-aknát és az 1777-ben megnyitott Erzsébet-aknát vették művelés alá. Története folyamán az aknasugatagi bányászok folytonos küzdelmet vívtak a beszivárgó vízzel, és több új akna is hamar víz alá került.
1789-ben alakult meg római katolikus plébániája. 1817-ben telkeket osztottak a bányamunkásoknak és hat új aknát vettek művelés alá. 1838-ban 763 római katolikus (magyar, német és szláv nyelvűek) és 364 görögkatolikus lakosa volt. 1848. június 21-én választókerülete a helyi görögkatolikus pap, Bud János helyett a későbbi máramarosi főispánt, Iosif Mant küldte képviselőjeként a pesti országgyűlésbe.
1858-ban meteorológiai megfigyelőállomást hoztak létre benne, a mai Románia területén ez a legkorábbi ilyen létesítmény. 1861-ben megnyílt a nem sokkal korábban elhunyt Széchenyi Istvánról elnevezett gyógyszertára. 1866 és 1875 között évente átlagosan 22 tonna sót bányásztak. Ekkoriban 192 sóvágó és munkás és 18 hivatalnok dolgozott a sóbányáknál. 1883-ban Máramarossziget és a falu között keskeny nyomtávú vasút épült.
A 20. század első felében, 1948-ig járási székhely volt. Bár a bánya 1938-ban még 14 878 tonna sót termelt ki, 1950-ben bezárták.
Demográfia Népszámlálás Nemzetiség/Anyanyelv szerinti megoszlásÉvÖsszlakosságRománMagyarNémet 1880 (n) 1 633 49 1 534 29 1890 (a) 1 690 12 1 651 24 1900 (a) 1 792 4 1 782 4 1910 (a) 1 805 19 1 713 68 1920 (n) 1 858 441 1 274 1 1930 (a) 1 568 122 1 271 8 1941 (a) 1 583 21 1 443 - 1966 (a) 1 071 227 837 1 1977 (n) 1 306 576 699 - 1992 (n) 1 554 1 003 513 7 2002 (n) 1 384 971 402 3
Látnivalók Strandja három medencéből áll, vize erősen konyhasós. Elődjét, a régi fürdőt 1931-ben nyitották meg, egy beomlott bánya helyén. Sós bányatavak és bányák: Gábor-tó (egy 1957–1958-ban beomlott bánya helyén, Románia legnagyobb aknatava), Feneketlen-tó (egy 1909-ben megnyitott bánya helyén, amelyet a beszivárgó víz miatt még abban az évben be is zártak), Boszorkány-tó, Gábor-bánya (1821 és 1950 között a legnagyobb bánya volt, ma zsombékos terület), Mihály-bánya (1802–1839), Kerekhegy-bánya (1942-ben zárták be) stb. Római katolikus temploma 1834–1836-ban épült. A faluban van egy 1979-ben épült ortodox fatemplom is. Kápolnák: Anna-kápolna, Mária-kápolna, Nepomuki Szent János-kápolna. Évente, augusztusban gulyásfőző fesztivált rendeznek. Elena Tămaș népi ikonfestő műhelye A falutól északra, 44 hektáron elterülő Király-erdő (Pădurea Crăiască), kocsánytalan tölgyes.
Híres emberek Itt született 1874. október 3-án Ivánovich Emil egri apátkanonok, pápai prelátus, jogakadémiai igazgató. Itt született 1894. április 5-én Zsedényi Béla legitimista, majd polgári demokrata politikus, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke. Apja a sóbánya hivatali főnöke volt. Itt született 1929. február 24-én Marga Barbu színésznő. Itt született 1991. november 8-án Ficzay Mária román válogatott labdarúgó.
Gazdaság Idegenforgalom, panziók.
Jegyzetek
Források Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból, Máramarossziget, 1900.Online hozzáférés Szilágyi István (szerk.): Máramaros vármegye egyetemes leirása. Budapesten, 1876 Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 Réthy László: Aknasugatag sóbányászata. Bányászattörténeti Közlemények 2010, 1. sz. Janitsek Jenő: Máramarosi helynevek: Aknasugatag, Rónaszék, Hosszúmező. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1984/1.
További információk A falu rövid története A falu térképe 1800-ból
Kategória:Máramaros megye települései Kategória:Románia fürdőhelyei Kategória:Máramaros vármegye települései