A csoportdinamika viselkedési és pszichológiai folyamatok rendszerére vonatkozik, amely egy adott szociális csoporton belül, vagy esetenként csoportok között alakul ki. A csoportdinamika tanulmányozása hasznos lehet a csoportok döntéshozatali folyamatának megértéséhez, fertőző betegségek terjedésének feltérképezéséhez (pl. AIDS), hatásos csoportterápiák kialakításához, de akár az új gondolatok, ötletek megjelenésének, terjedésének és elfogadásának modellezéséhez. A csoportdinamika adja a hátteret a rasszizmus, a szexizmus és a társadalmi előítéletek más formáinak megértéséhez. A csoportdinamika elveit, tanulságait, tapasztalatait a pszichológia, szociológia, antropológia, politikatudomány, oktatás, szociális ellátás, az üzlet és a kommunikáció terén is hasznosítják.
Fogalma A csoportdinamika mint szakkifejezés a következőkre utalhat:
jelenség, amely az embercsoportokban a személyes érintkezések során az ismétlődő társas interakciók során fordul elő; módszer, amely befolyásolja a csoportdinamikai folyamatokat és azokat kézzelfoghatóvá teszi; az a tudományág, amely a fenti mintákat és módszereket kutatja.
A csoportdinamika alapfeltevése az, hogy egy csoport jellemzői és képességei eltérnek az ebben a csoportban lévő egyes személyek jellemzőinek és képességeinek összességétől.
A csoportdinamika fogalma alatt a szociálpszichológia alapvetően három dolgot ért: A csoportdinamika a csoportokban zajló folyamatok összessége: Olyan erők, amelyeket minden pszichológiailag leírható változások hívnak elő, pl.: csoportképzés, szerepfejlődés, vezetés, hatalom, befolyásolás. A csoportdinamika a csoportfolyamatok tudományos feldolgozása: A szociálpszichológia egyik diszciplínája, amelynek a célja a csoportok természetének kutatása; a csoportokban zajló folyamatoknak kutatása; a csoportfejlődés tendenciáinak kutatása; a csoportok interdependenciáinak kutatása; a csoporttag és a csoport kapcsolatának kutatása; a csoportok közötti kapcsolatok kutatása. A csoportdinamika olyan eljárás, amellyel befolyásolni lehet a csoportfolyamatokat: A csoportfolyamatok irányításának módszertani tárháza, pl.: folyamatelemzés, brainstorming, szerepjátékok, szociogram, kommunikációs gyakorlatok. A csoportdinamikával foglalkozó, illetve azt felhasználó módszeregyüttesek több formáját ismerjük. Más megfogalmazás szerint a csoportdinamika kifejezés a következőkre utalhat: olyan jelenség, amely ismétlődő társadalmi interakcióval fordul elő személyes érintkezés során embercsoportokban;
A diszciplína lapítói
A csoportdinamika elsődleges megalapítóinak Kurt Lewint (1890–1947) tekintik, aki a mezőelmélet (pszichológia), a Gestalt-elmélet és a Gestalt-pszichológia egyik úttörője. A fogalmat publikációiban először 1939-ben használta. Jacob Levy Moreno (1889–1974) pedig jelentősen hozzájárult az alkalmazott csoportdinamika fejlődéséhez, és már 1938-ban használta a „csoportdinamika” kifejezést. Raoul Schindler (1923–2014) a csoportok rangdinamikájának interakciós modelljét dolgozta ki.
Csoportfázis-modellek A csoportfázis-modellek a társadalmi/társas csoportok fejlődését és azok csoportfolyamatait írják le. Ezek a modellek fontosak a csoportdinamika megértéséhez, valamint a csoport változását és fejlődését kiváltó impulzusok megtervezéséhez és értékeléséhez (csoportdinamikai beavatkozás).
A csoportfolyamatok spirálisan ismétlődő fázisok sorozataként zajlanak. Minden fázisnak megvannak a maga sajátos megnyilvánulásai, témái, feladatai és konfliktusai.
Az általánosan ismert csoportfázis-modellek a következők:
Wilfried Bion Alapfeltételei Bruce Tuckman Csoportórald. német wikipédia-cikk: Teambildung Garland, Jones és KolodnyGarland, James A.; Jones, Hubert E.; Kolodny, Ralph L. (1965): A Model for Stages of Development in Social Work Groups. In: Saul Bernstein (Hg.): Explorations in group work. Essays in theory and practice. Boston: Boston University School of Social Work, S. 12–53. Deutsche Übersetzung in: Saul Bernstein, Louis Lowy: Untersuchungen zur sozialen Gruppenarbeit, Lambertus, Freiburg im Breisgau 1969, S. 43–102. modellje, amely részben OMIDA-modellként is ismert Warren Bennis Dependenciamodellje ld. :de:Gruppendynamik#Phasenmodell nach Bennis/Shepard
A haladás értékeléséhez:
J. Luft és H. Ingham Johari-ablakként ismert modellje
Kutatásának és alkalmazásának formái Csoportdinamikai laboratórium Pszichoszociális tanulási helyzet, melynek résztvevői ismereteiket a tapasztalati tanulás által egyedibb, intézményesebb és csoportra vonatkoztatottabb szempontok szerint bővítik, és így szociális kompetenciáikat javítani akarják. A fogalom a csoportdinamikai munka, műhely és kísérleti jellegét hangsúlyozza. Időtartam: néhány naptól több hétig terjedhet a céltól függően. A mindennapi környezeten kívül („kulturális sziget”) zajlik. Kisebb csoportok dolgoznak, amelyek időnként nagycsoportban is találkoznak. A „laboratórium” mint tanulási helyzet értendő és nem mint fizikai értelemben vett helység, ahol pszichológiai kísérleteket végzünk.
T-csoport Bár több helyen is az olvasható, hogy a módszert Moreno – a pszichodráma kitalálója – fedezte volna fel, de valójában a módszer alkalmazásának az elindítása Kurt Lewin nevéhez és egy 1947-ben megrendezett pedagóguskonferenciához fűződik.
A T-csoport NEM terápiás csoport, hanem tréning csoport (training group) megjelölése, amelyben a résztvevők (tipikus létszám: 9-15 fő; trénerek száma: 1-2 fő) általában az egymással való interakció során önmagukról (önismeret), a kiscsoportokban előkerülő folyamatokról, a csoportdinamikáról tanulnak. Megtanulják alkalmazni a hatékony üzenetküldés, a visszajelzés, a problémamegoldás módszereit. Ehhez alkalmazzák a pillanatnyi helyzet diagnosztizálásának, a csoportfolyamatokra való reflektálás módszereit, miközben új magatartásformákat próbálnak ki társas helyzetekben.
A T-csoportban csak az „itt és most” eseményei a megengedettek. Kevésbé előstruktúráltak a csoportok. A tréner erős önkorlátozása és a csoport vezetésétől való vonakodása a csoportban egy fajta szociális vákuumot hív elő, amely a csoporttagokban feszültséget generál és annak a szükségletét szüli, hogy ezt a vákuumot betöltsék. Definíció (Bradford, Gibb, Benne [1972.]): „…egyének olyan heterogén csoportosulása, akik ezért jönnek össze, hogy azokat a személyközi kapcsolatokat és azt a csoportdinamikát vizsgálják meg, amelyet ők maguk keltenek interakcióik által.”
Encounter-csoport Az egyénnek meg kell kapnia a lehetőséget, hogy a másokkal való kontaktus során önmagát kibontsa és magát mint személyt megvalósítsa.
Alapító: Carl Ransom Rogers. Egyéb elnevezései: találkozási csoport, kapcsolatcsoport, saját élményű csoport. Formájában és módszerében átmenetet képez a Sensitivity Training felé. Nyílt és lendületes találkozás a „mindennapok álarca” nélkül. A csoportfolyamatban az érzések és tapasztalatok kerülnek elő.
Sensitivity Training, saját élményű csoport A csoport aktuális folyamataira és az egyénben végbemenő folyamatokra koncentrál annak érdekében, hogy a résztvevőknek lehetővé tegye az önmagukra és saját viselkedésükre vonatkozó felismeréseket. A hangsúly a személyes élményeken és magatartási folyamatokon van.
Célmeghatározástól függően lehet: attitűdváltoztatás; magatartásváltoztatás; személyiségváltoztatás. A sensitivity (érzékenyítés) nem különleges magatartás, hanem a kommunikációs jelek adekvát felvételének normális képessége.
Három fő (egymást átfedő) területe van: szociális-kognitív terület: mások észlelésének, megítélésének és ismeretének területe (beleértve a megtévesztési és előítéleti forrásokat is); motivációs terület: egyéni mozgósítási alapok különböző szituációkban; expresszív terület: a spontán önkifejezés finom fokozatai és a beszédbeli kifejezés megfeleltetése a partner mentalitásának.
Interakciós, ill. kommunikációs tréning Laboratóriumi formában megszervezett tanulási helyzet, amelynek célja az interakciós kompetenciák javítása.
Lényeges fogalom az interakciós kompetencia: azon képesség, amely lehetővé teszi a saját képességek és szükségletek kifejezését.
Szervezeti tréning, szervezetfejlesztési tréning A klasszikus tréning továbbfejlesztése. A klasszikus tréningekhez képest fennálló különbségek területei: a kezelendő témák választéka; csoportösszetétel.
A szervezetfejlesztési tréning célja: a vállalaton belüli problémamegoldó potenciál aktivizálása; a vállalati célra való tekintettel a vezetők és dolgozók attitűdjeinek megváltoztatása.
A tréning témái a következők lehetnek: szervezeti folyamatok, a hatalom és függőség kezelése, együttműködés, konkurencia, versengés, csapatmunka.
Akciókutatás Akciókutatás alatt kétféle fogalmi hátteret értünk: maga a munkamódszer; a kezelt problémák súlyozásának módja.
A feladatok esetében túlnyomórészt olyan témákról és problémákról van szó, amelyek kezelése és megoldása sürgős. Az akciókutatók azt a szociális környezetet keresik, amelyekben az adott problémák gyakorlatilag relevánsak. A probléma elemzése a helyszínen történik. A problémát a résztvevőkkel és nem a résztvevőknek elemzik (önelemzés).
A csoportfolyamat
Bennis és Shepard alapján Bennis, W. R, Shephard, J. A. (1956) A theory of group development in Human Relations Vol. 9 (4) pp 415-466. Dependencia – függőség Ellendependencia – ellenfüggőség/ellenkezés Interdependencia – érett együttműködés
Részletezve:
Dependencia
1. Dependencia — menekülés: Ez a félelem elhárításáról szól. Külsőleg úgy tűnik, hogy a csoport közös célt keres, szívesen alávetik magukat a trénerek tekintélyének, és igyekeznek elvárásaiknak megfelelni . A tapasztalt résztvevők vezetői feladatokat vállalnak, de a többiek többször szabotálják őket.
2. Ellendependencia — harc: Ez a hatalomról szól. Megkérdőjelezik a trénerek hatalmát, sok vita folyik a struktúráról, a csoport gyakran két részre oszlik: van, aki megpróbál rendet teremteni a káoszban, mások ellenállnak.
3. Megoldás (katarzis): A tartalmat és a témákat egyre inkább megfigyelik, a kapcsolatokat tisztázzák és betekintést nyernek, együttműködés alakul ki az alcsoportok között, a csoport megállapodik egy célban, szabályokat állapítanak meg.
Interdependencia
4. Harmónia – menekülés: A csoport harmóniába és szolidaritásba menekül. A csoport története idealizált, mindenki intenzív munkája a közösen választott programon, szerepek és feladatok egyeztetése, kivefelé való elhatárolás.
5. Mítosztalanítás – harc: Konfliktus a személyes vágyak és a csoportnyomás között, a célok és szabályok megkérdőjelezése, egymás közötti bizalmatlanság, két alcsoportra való felosztás, hatalmi harc, sok zavar.
6. Konszenzusképzés: A csoport képessé válik a közös munkára, tisztázódnak a szerepek, rugalmasan és konstruktívan használják a normákat és szabályokat, közösen hozzák meg és hajtják végre a döntéseket, kialakul a csoportkultúra, kapcsolattartás és együttműködés más csoportokkal.
Alapfeltétel-csoport Wilfred Bion három formában vázolta fel a csoportok fejlődését alapfeltevéseik mentén:
Függőség: A csoport ragaszkodik a vezetőtől való függéshez, minden őrá összpontosul (fantáziák, figyelem, kivetítések). Ha nincs vezető, akkor választanak egyet. Párképzés: A párképzés aktiválja a "szaporodási képességet". A remény határozza meg a csoportot. Az üdvösség már nem a vezetőben rejlik, hanem a jövőben. E remények megvalósulása azonban veszélyezteti a csoport kohézióját. Harc és menekülés: A csoport egy külső én-képben áll össze – harcolni vagy menekülni akarnak.