A réz(II)-karbonát egy zöld színű por, vízben oldhatatlan. Előfordul ásványokban is, de csak bázisos réz(II)-karbonát formájában, tiszta réz(II)-karbonát a természetben nem létezik, és nehezen állítható elő, mert vízzel érintkezve visszaalakulna bázisos réz(II)-karbonátra.
Gyakran láthatunk középületek kupoláján (pl.: a budai vár), vagy szobrokon (pl.: a New York-i Szabadságszobor) patinát, vagyis réz(II)-karbonátot és a réz(II)-hidroxidot. Ez a réztartalmon kívül a levegő szén-dioxid-, oxigén- és páratartalmának köszönhető. A reakció egyenlete a következő:
2 Cu + H2O + CO2 + O2 → Cu(OH)2 + CuCO3
Magas hőmérsékleten réz(II)-oxidra és szén-dioxidra bomlik:
CuCO3 → CuO + CO2
Történet Először C. W. F. T. Pistorius kísérelte meg a réz(II)-karbonát előállítását réz(II)-hidroxid-karbonát 36 órán át tartó hevítésével 46 MPa nyomású szén-dioxidot és 5,1 MPa nyomású vizet tartalmazó környezetben. Bár a termék nagy része malachit volt, kis mennyiségben egy romboéderes anyagot is kimutatott, melyről feltételezte, hogy . A első igazolt szintézisét Hartmut Ehrhardt hajtották végre 1973-ban réz(II)-hidroxid-karbonát ezüst-oxalát-bomlásból előállított 2 GPa nyomású szén-dioxidot tartalmazó környezetben 500 °C-ra való hevítésével, ez monoklinnak bizonyult. Jegyzetek
Kategória:Szervetlen rézvegyületek Kategória:Karbonátok