Johann Gottfried Schadow (Berlin, 1764. május 20. – Berlin, 1850. január 27.) német klasszicista szobrász.
Életpályája Antoine Tassaert tanítványa volt, azután Olaszországban az ókori szoborműveket tanulmányozta, majd visszatérve Berlinbe, 1788-ban udvari szobrász, 1805-ben az akadémia rektora, 1816-ban igazgatója lett. Első jelentékeny műve a fiatal von der Mark gróf síremléke a berlini Dorottya-templomban (1790), ezt követték: a berlini Brandenburgi kapun levő négy lovas, rézből trébelt diadalkocsi; néhány dombormű a berlini királyi palotában; II. Frigyes porosz király márványszobra Stettinben; Zieten tábornok szobra márványból a lichterfeldei hadapródiskolában, bronzból Berlinben; Tauentzien tábornok emlékszobra Boroszlóban; egy nyugvó leány márványszobra (berlini nemzeti képtár); Armin dessaui fejedelem bronzszobra Berlinben; Martin Luther emlékszobra Wittenbergben stb. Számos szobrot készített a német történelem és művészet nagyjairól, amelyek a regensburgi Walhallában találhatók. Fiai közül Rudolf szobrász, Godenhaus Friedrich Wilhelm festő lett.
Írásai Wittenbergs Denkmäler der Bildnerei, Baukunst und Malerei (Wittenberg, 1825) Polyklet, oder von den Massen des Menschen nach dem Geschlecht und Alter (Berlin, 1834) Nationalphysiognomien (Berlin, 1835) Kunstwerke und Kunstansichten (Berlin, 1849)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Német szobrászok Kategória:1764-ben született személyek Kategória:1850-ben elhunyt személyek Kategória:Neoklasszicista szobrászok