Az M1 Carbine 7,62 mm-es John Garand tervei alapján készült öntöltő karabély. 1941. május 1-jén 9 prototípus érkezett az amerikai hadsereghez. Sajnálatos módon ezekből egyetlen fegyvert sem fogadtak el a tesztek során. David Williams tervei alapján átalakították, és 1941. szeptember 15-én a tesztek újra elkezdődtek.
1941. szeptember 30-án a Winchester típust fogadták el, és először 900 000 darabot gyártottak le belőle.
Kevesebb, mint egy év alatt elterjed a seregben. Ahogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a második világháborúba, 6 héttel később az M1-t már használták is. bélyegkép|bal|Az M1-es karabély Ivo Dzsimán bélyegkép|bal|A .30 Carbine lőszer. bélyegkép|jobb|Az M1 Garand és az M1 Carbine egymás mellett.
Készült félautomata illetve automata változatban is, a második világháborúban illetve a koreai háborúban is nagy számban használták.
A vietnámi háború idején, a dél-vietnámi csapatok is előszeretettel használták, kis súlya miatt.
A 7,62 mm-es M1-es karabély a puska rövid csövű változata volt, s először a lovasság használta. Az M1-es Garandhoz hasonlóan a karabély is gázműködtetésű, léghűtéses, öntöltő (félautomata) fegyver.
Gyártási történet A második világháborút megelőzően az Army Ordnance hadseregellátó különböző fegyvernemektől kapott jelentéseket (gyalogság, tüzérség, páncélos hadosztályok), hogy a teljes méretű M1 Garand nem a legmegfelelőbb volt speciális kiképzésben részesült (ejtőernyősök, tüzérek, aknavetős legénység, rádiókezelők, harckocsizók, utászok, hírszerzők stb.) számára. Az olyan alternatív fegyverek, mint az M1911, a Thompson-géppisztoly, vagy az M1917 revolver (habár kényelmes volt használatuk), túl pontatlanok, vagy túl erősek voltak.
A vonalak mögött landoló német ejtőernyősök is fenyegetést jelentettek: az ellátmányvonalakat és stratégiai pontokat a vonalak mögött gyakran támadtak (Blitzkrieg taktika). Az ezeken a helyeken tevékenykedő amerikai katonákat egy kompakt lőfegyverrel kellett felszerelni. Az Army Ordnance egy karabélyt talált erre a feladatra megfelelőnek, de a fegyver tömegének nem volt szabad többnek lennie, mint 5 font (~2,26 kg). Az új fegyvertől a következőket várták el: kompakt és feleakkora tömegű legyen, mint a Thompson-géppisztoly, 300 yardos (~274,32 méter) legyen pontos lőtávolság, nagyobb legyen a tűzerő és pontosság egy pisztolyhoz képest. Az ejtőernyősök egy még könnyebb és kisebb változatot kaptak: a behajtható váll-támaszos M1A1 karabélyt.
Harci használat A második világháború alatt Az első M1-es karabélyokat 1942 közepén szállították le az European Theather of Operations United States Army-nak (az európai csapatokat irányító parancsnokság).
A .30 Carbine lőszertípussal nem egy fő lőfegyverként szándékozták alkalmazni. Mégis, a háború végére elterjedt a tisztek, ejtőernyősök, lőszerhordozók, tüzérek között.Rush, Robert S., GI: The US Infantryman in World War II, Osprey Publishing Ltd. (2003), , 33. o.
A Csendes-óceáni hadszíntéren nagy előnyt jelentett a dzsungelekben küzdő katonáknak a fegyver kis mérete, tömege, tűzereje. Egyes katonák és tengerészgyalogosok akik naponta kerültek tűzharcba (különösen azok, akik a Fülöp-szigeteken harcoltak), a fegyvert elégtelen átütőerejűnek találták. Ezt bizonyítja, hogy az ellenséget nem tudta megállítani, néha több találat után sem.Dunlap, Roy, Ordnance Went Up Front, Samworth Press (1948), 297. oldalMcManus, John C., The Deadly Brotherhood: The American Combat Soldier in World War II, New York: Random House Publishing, (1998), 52. o.: Richard Lovett közlegény az U.S. American Hadosztályból megjegyezte: "Nem volt elég nagy az átütőereje. Az ellenséges katonák több lövést is kaptak, de csak jöttek."
Míg a .30 Carbine lőszer nem volt elég kisebb fák és könnyű fedezékek átütésére, addig ez jelentősen nagyobb volt a .45 kaliberű lőszert használó Thompson-géppisztolynak, mind átütésben, mind pontosságban,George, John, Shots Fired In Anger, (2nd ed., enlarged), Washington, D.C.: NRA Press, , 9780935998429 (1981), 394. o. bár a .30 kaliberű lőszerből többet lehetett a katonának magával vinnie. John George kézifegyver szakértő jelentése szerint a .30-as lőszer elegendőnek bizonyult a japán acélsisak és testpáncél átütésére.George, John, Shots Fired In Anger NRA Press (1981), 450. o.
Előnyt jelentett a Csendes-óceáni térségben és trópusi éghajlaton, hogy az M1-es karabély lőszere nem rozsdásodott, ahol a .30-06-os kaliberű lőszert tüzelő fegyverek lőszere gyakran rozsdásodott.Dunlap, Roy, Ordnance Went Up Front, Samworth Press (1948), 297. o. A koreai háborúban Az M1, M2 és M3 változatait használták a koreai háború alatt.Canfield, Bruce, Arms of the Chosin Few American Rifleman, 2010. A karabély a hideg környezetben gyakran elakadt.Dill, James, Winter of the Yalu, Changjin Journal 06.22.00Hammel, Eric, Chosin: Heroic Ordeal of the Korean War, Zenith Press, 1st ed., , (2007), 205. o. A 8. Hadsereg dokumentumai megjegyezték a fegyver beragadását a hidegben, illetve hogy a fegyver képtelen volt megállítani az Észak-koreai és kínai katonákat, akik közel távon több lövést is kaptak.O'Donnell, Patrick, Give Me Tomorrow: The Korean War's Greatest Untold Story: The Epic Stand of the Marines of George Company, Da Capo Press 1st ed., , (2010), Az 1. Tengerészgyalogos Hadosztály is ezeket jelentette, néhány egységnél parancsokat adta arra, hogy csak a fejre célozzanak.Clavin, Tom, Last Stand of Fox Company, New York: Atlantic Monthly Press, , (2009).O'Donnell, Patrick, Give Me Tomorrow: The Korean War's Greatest Untold Story, 88. o. Az ellenséges katonáknak is szintén ezek voltak a gondjaik a zsákmányolt karabélyokkal.Spurr, Russell, Enter the Dragon: China's Undeclared War Against the U.S. in Korea, 1950-51, New York, NY: Newmarket Press, (1998), 182. o. Amerikai katonák szerint az M1-es karabély a PPS–41-nek volt alárendelve, amiket a kommunista erők használtak.Halberstam, David (2007). The Coldest Winter. Hyperion Press. 447. o. . Egyes katonák szerint a karabély hasznosabb volt 100-150 méteres tűzharcokban, mert a PPS-41 ezen a távon már pontatlan.Leroy Thompson (2011). The M1 Carbine. Osprey Publishing. 56. o. . bélyegkép|jobb|Az M1-es karabély Koreában a koreai háború alatt.
A vietnámi háborúban A vietnámi háború alatt az M1 és M2 karabélyokat osztották szét a katonák között, főként a különleges erőknél, és a katonai rendészetnél. Az 1960-as évek elején és közepén a karabélyt lassan felváltotta az M16 és M16A1 karabély. Az 1960-as évek végére ki is vonták az M1 karabélyt, mégis Saigon elestéig (1975) használták kisebb mennyiségben. Körülbelül 793,994 M1 és M2 karabélyokat adtak át a dél-vietnámi csapatoknak. bélyegkép|bal|Vietnámi katonák M1 karabéllyal, és amerikai különleges erők tagjai M16-osokkal.
Az M1/M2/M3 karabélyok voltak a legnagyobb számban gyártott fegyverek az amerikai erőknél évtizedekig. A fegyveres erők minden fegyverneme használta. Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Karabélyok Kategória:Amerikai kézi lőfegyverek