Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. – Berlin, 1945. április 30.) osztrák születésű német politikus, a 20. századi történelem egyik legmeghatározóbb alakja, 1933-tól 1945-ös öngyilkosságáig a náci Németország diktátora. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezetője, 1933-tól kancellár. Hindenburg 1934 nyarán bekövetkezett halála után abszolút hatalmú állam- és kormányfő; hivatalosan „Führer und Reichskanzler” néven neveztette magát.
1923 novemberében puccsot akart végrehajtani Münchenben, de végül Landsberg várbörtönébe zárták. Itt diktálta le Rudolf Hessnek a Mein Kampfot (Harcom), amelyben összefoglalta világnézetét, a nácizmus ideológiáját, antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét. Szabadulása után ezeken az ideológiai alapokon építette újjá a pártját. A Versailles-i békeszerződés támadásával, zsidóellenes és pángermánista szónoklataival igyekezett népszerűséget szerezni, de csak az 1929–33-as nagy gazdasági világválság végén sikerült hatalomra jutnia, amikor a náci párt szerezte meg a legtöbb helyet a Reichstagban.
Röviddel ezután a Reichstag elfogadta a felhatalmazási törvényt, amellyel megkezdte a Weimari Köztársaság intézményrendszerének és jogállamiságának felszámolását és a nácizmus totalitárius, autokratikus és fasiszta ideológiáján alapuló, egypárti diktatúrájának kiépítését. Létrehozta a „Harmadik Birodalomnak” nevezett új német államot, amely szándékai szerint ezer évre a világ nagyhatalma lett volna. Ellenfeleit munkatáborokba illetve később koncentrációs táborokba deportálta, kínoztatta és meggyilkoltatta. Külpolitikájában a gyakorlatban akarta megvalósítani világuralmi elképzeléseit, és különösen az akkori Szovjetunió európai területeinek bekebelezésével „életteret” (→ Lebensraum) akart az "árja fajnak”. Ezért annektálta Csehszlovákiát, és elfoglalta Ausztriát (Anschluss). 1939. szeptember 1-jén bevonult Lengyelországba, ezzel kirobbantotta a második világháborút, antiszemita céljai elérése érdekében pedig elindította az ún. végső megoldást, a holokausztként elhíresült Endlösungot.
Hatalmának csúcspontján a hadserege ellenőrzése alatt tartotta az európai kontinens nagy részét. A szövetséges hatalmak túlerejével szemben azonban már csak idő kérdése volt bukása. A második világháború végén, a szovjet Vörös Hadsereg által körbevett berlini kancellária föld alatti bunkerében öngyilkos lett.
Hitler személyes bukása teljes volt, céljaiban is nagyrészt kudarcot vallott. A minden németet egyesítő nagynémet birodalom helyett országa elveszítette keleti területeit, a Kelet-Európában elszórtan évszázadok óta élő német népcsoportokat a háború után elűzték lakóhelyükről. A marxizmus és ideológiája felszámolása helyett vesztes háborújával hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió negyven évre befolyása alá vonja Közép-Európát. A zsidóság teljes és végleges megsemmisítése a holokauszt borzalmai ellenére sem sikerült, és Hitler bukása után pár évvel, 1948-ban létrejött Izrael állam. A német világuralom, a világpolitikai vezető szerep helyett a két részre szakadt Németország fél évszázadon át alárendelt szerepet játszott a nemzetközi politikában.
Kronológia Az életének rövid kronológiai áttekintése: 1889 áprilisában megszületik Ausztriában, Braunau am Innben. Szülei viszonylag szegényes körülmények között élnek. 1907: Művészi karrierjének előmozdítása érdekében Bécsbe költözik azzal a céllal, hogy a Bécsi Művészeti Akadémiára járjon, jelentkezése azonban nem jár sikerrel. 1909–1913: A szegénység időszaka; Bécsben él többnyire munka nélkül. Egy olcsó férfiszállón lakik, képeslapokat rajzol, fest és ezeket árulja, emellett alkalmi munkákat végez, hogy pénzt keressen. Egyre jobban érdekli a politika, részt vesz a politikai találkozókon és rengeteg politikai irodalmat olvas. 1913: Miután szeretné elkerülni az Osztrák–Magyar Monarchia katonai szolgálatát, elhagyja Bécset, és a dél-németországi Münchenbe költözik. 1914: Kitör az első világháború; csatlakozik a német hadsereghez, ahol jól teljesít, így tizedessé léptetik elő. Vaskereszttel is kitüntetik a nyugati fronton végzett szolgálatáért. 1918: Kórházba szállítják, miután átmeneti vakságot szenved egy brit gáztámadás következtében, Ypres közelében. Miután felépül, visszatér az ezredéhez. 1919: Az első világháború vége ellenére úgy dönt, hogy a hadseregben marad, mivel ez az egyetlen dolog az életben, ami valódi célt ad neki. A hadsereg hírszerzés/propaganda részlegében kap állást, ahol politikai kiképzést kap. A hadsereg besúgójaként is tevékenykedik, más politikai pártok után kémkedik. Ez idő alatt csatlakozik a Német Munkáspárthoz is, amely akkor szélsőségesen antikommunista, antiszemita jobboldali szervezet volt. Hitler szélsőséges antiszemitizmusa jól látható abból a leveléből, amelyet Adolf Gemlichnek küld. Ez a levél Hitler első kifejezetten politikai és antiszemita írása, és sokan politikai karrierje beindításának tekintik. 1920−1921: Politikai tevékenységének felfutása. 1920-ban Hitlert elbocsátják a hadseregtől és a Német Munkáspárt reklámozásának és propagandájának élére áll. A párt neve Nemzetiszocialista Német Munkáspártra (röviden: náci) változik. 1921-ben Hitler a náci párt vezetője lesz. 1923: Jobboldali frakciókkal és Ludendorff tábornokkal, aki német politikus volt, megkísérli megdönteni a kormányt. Hitlert elfogják és hazaárulás címén bíróság elé állítják, aminek következtében hónapokig börtönben ül. A bebörtönzése idején írja meg a Mein Kampfot, amely az önéletrajzának, politikai ideológiájának és propagandájának ötvözete. 1925: Hitler újraalapítja a náci pártot. 1930−1931: A náci párt felemelkedése. Az általános választáson a pártnak sikerül 14-ről 107-re növelnie a parlamentben a képviselői számát. Ezzel Németország második legnagyobb pártja lesz. 1931-ben Hitler elnökségre pályázva kihívja Paul von Hindenburgot, aki akkoriban Németország elnöke. Ez azonban nem jár sikerrel. 1932−1933: A hatalomra jutása. Hitler hivatalosan is német állampolgár lesz, ami lehetővé teszi számára, hogy Hindenburg ellen induljon az elnökválasztáson. A politikai kampányát Joseph Goebbels irányítja. 1933 januárjában kinevezik a német koalíciós kormány kancellárjává. 1933 márciusában Hitler meggyőzi a Reichstagot, hogy fogadja el a felhatalmazási törvényt. Ez a törvény lényegében 4 évre diktátori hatalmat biztosít neki. Az újonnan megszerzett hatalmával Hitler a náci pártot az egyetlen engedélyezett politikai pártnak nyilvánítja az országban. Ennek eredményeként betiltják a kommunista pártot, a szocialistákkal együtt a szakszervezeteket és a sztrájkokat. 1934 októberében Hitler kilépteti az országot a Népszövetségből, majd ezt követően megháromszorozza a német hadsereg méretét, szembetűnően figyelmen kívül hagyva a versailles-i békeszerződés által elrendelt fegyverzetkorlátozásokat. 1934: "A hosszú kések éjszakája". 1934 júliusában Hindenburg meghal, Hitler kabinetje pedig az elnöki és kancellári jogokat összevonva a teljes hatalmat Hitlernek adja. 1935: Hitler tovább fegyverzi Németországot azáltal, hogy a katonai erőket új fegyverkészlettel látja el. Célja a versailles-i békeszerződés feloldása és az egész németség egyesítése. Ez idő alatt bevezeti a katonai sorozást is. 1938: Csehszlovákia megszállása; Ausztria egyesül Németországgal. Arthur Seyß-Inquart, az osztrák kancellár behívja a német hadsereget Ausztria elfoglalására, és kikiáltják Németországgal az uniót. 1938. november: Kristályéjszaka A Kristályéjszakát sokan a "Végső Megoldás" kezdeteként tartják számon, amely Hitler azon terve volt, hogy minden zsidót elpusztítson. 1939: A második világháború kezdete. A Molotov–Ribbentrop-paktum békeszerződést biztosít Németország és a Szovjetunió között és lehetővé teszi Lengyelország felosztását. Ezt követően szeptember 1-jén Hitler megtámadja Lengyelországot. A három hétig tartó, gyors és agresszív, úgynevezett „villámháború” után Lengyelországot felosztják Németország és a Szovjetunió között. Szeptember 3-án Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztrália és Új-Zéland hadat üzen Németországnak. 1940: A nácik elfoglalják Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot és Franciaországot, továbbá Jugoszláviát és Romániát is megszállják. 1941 júniusában Németország megtámadja a Szovjetuniót a Barbarossa hadművelet részeként, amely egyenesen felrúgja a békeszerződésüket. 1943: A sztálingrádi csata. Ezt követően a németek a háború végéig folyamatosan vonulnak vissza a keleti megszállt területekről. 1944: Kísérlet Hitler meggyilkolására. Claus von Stauffenberg bombát helyez egy aktatáskába egy Hitlerhez közeli asztal alá, hogy megölje, ő azonban túléli a merényletet. 1945: A szovjet hadsereg már magát Németországot támadja. 1945. április 30: Hitler Berlinben öngyilkos lesz a feleségével, Eva Braunnal együtt.
Ifjúkora Családja, gyermekkora bélyegkép|274x274px|balra|Adolf Hitler csecsemőként bélyegkép|287x287px|balra|A gyermek Adolf Hitler Adolf Hitler 1889. április 20-án, az Osztrák–Magyar Monarchia területén, Németországtól nem messze, a Linztől 90 kilométerre lévő felső-ausztriai Braunau am Inn kisvárosban született. Alois Hitler (1837–1903) vámügyi tisztviselő és unokahúga, egyben harmadik felesége, Klara Pölzl (1860–1907) negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. A házaspár hat gyermeke közül csak Adolf és Paula érte meg a felnőttkort. Adolfnak két féltestvére is volt apja korábbi, második házasságából, Alois és Angela.
Apja, Alois Hitler házasságon kívüli gyermekként született, és anyjának vezetéknevét (Schicklgruber) viselte egészen 40 éves koráig. Anyja később feleségül ment Johann Georg Hiedlerhez (1792–1857), aki molnárlegényként dolgozott. Aloist azonban nem ő, hanem öccse, Johann Nepomuk Hiedler (1807–1888) nevelte, aki valószínűleg az apja volt. Ő küldte Aloist Bécsbe cipésztanulónak, ahol meg is szerezte a cipészmesteri oklevelet. Ezután azonban rögtön belépett a vámőrséghez, ahol évekig közlegényként szolgált. 1872-ben, 35 éves korában elvette egy magas állású vámtisztviselő 50 éves nevelt lányát. 1875-ben vámtiszt, majd 1892-ben főtiszt lett. 1876-ban vette fel mostohaapja (és nevelőapja) családi nevét. A névváltoztatáskor azonban a Hiedler (kb. „kisbirtokos”) név betűzését egy hivatalnok a kevésbé parasztos Hitler formában jegyezte be. Adolf Hitlert később ellenfelei propagandisztikus okokból a rosszabbul hangzó Schicklgruber néven is emlegették, bár ezt a nevet ő maga sohasem viselte.
Hitler nem volt biztos apai nagyapjának kilétét illetően, ám az minden valószínűség szerint Johann Georg Hiedler vagy annak öccse, Johann Nepomuk Hiedler volt. Ha Johann Nepomuk volt az, akkor az apai nagyapja ugyanaz a személy volt, mint az anyai dédapja, mert anyja, Klara Pölzl Johann Nepomuk Hiedler unokája volt.
Már az 1920-as évek elején terjedt a müncheni kávéházakban az a pletyka, hogy Hitler apai nagyapja zsidó volt. A diktátorral szemben álló külföldi sajtó később nagy előszeretettel terjesztette ezt. A legenda végleges változatát Hans Frank, a Lengyel Főkormányzóság hitleri vezetője diktálta le emlékirataiban, kivégzése előtt. Eszerint Hitler apai nagyapja egy Leopold Frankenberger vagy Frankenreiter nevű zsidó férfi volt, mert Maria Anna Schicklgruber (Hitler apai nagyanyja, 1795–1847) Graz városában ennél a zsidó családnál dolgozott. Modern kutatók tételesen cáfolják ezt a történetet, mivel ilyen nevű családok a grazi anyakönyvekben egyáltalán nem lelhetők fel, és arra sincs bizonyíték, hogy Hitler nagyanyja Grazban dolgozott volna.