A Doom (magyarul "Végzet") Belső nézetű lövöldözős játék, amelyet 1993-ban adott ki az id Software MS-DOS operációs rendszerre. A játékos a Doomguy becenevet viselő katonát irányítja, akinek megfertőzött zombikat és pokolból szabadult démonokat kell legyőznie. Az első fejezet shareware formában terjedt, a teljes játékot 2 további fejezettel kiegészítve lehetett megvásárolni az id Software-től postán keresztül. A játék frissített változata boltokban is megjelent Ultimate Doom néven, amely egy újabb, negyedik fejezetet is tartalmazott. Folytatása, a Doom II: Hell on Earth 1994-ben jelent meg.

A Doom az egyik legfontosabb játék a videójátékok történelmében, gyakran említik a valaha volt legjobb és legfontosabb játékként, technikai újításai nagy hatással voltak a 3D, belső nézetű, illetve többszemélyes játékokra. Világszerte 3.5 millió darabot adtak el, és több mint 10 és 20 millió közötti ember játszotta a megjelenése utáni első két évben, becslések szerint több gépre volt feltelepítve, mint a Microsoft akkori új operációs rendszere, a Windows 95. A nagy sikernek és technikai újításainak köszönhetően rengeteg más fejlesztő használta a játék motorját saját játékukhoz, vagy ahhoz hasonló motort készítettek, ezeket Doom klónoknak hívják, amelyek közül a legismertebb a Duke Nukem 3D. A játékot könnyen lehet módosítani a WAD fájlban tárolt adatok átszerkesztésével. A játék véres, erőszakos és pokoli ábrázolásai viták tárgyát képezték, és egyike volt azon játékoknak, amely miatt az ESRB korhatár besorolás létrejött.

Sikerének köszönhetően a játékot rengeteg más operációs rendszerre és játékkonzolra is átírták, utóbbi időkben rajongók által más célt szolgáló hardverekre is, továbbá rengeteg folytatás követte: Doom II: Hell on Earth, Doom 64, Doom 3, Doom (2016), Doom Eternal. A játék forráskódja 1997-ben megjelent tulajdonosi engedéllyel, 1999-ben GNU General Public License-re változtatták.

Játékmenet Stílusát tekintve belső nézetű lövöldözős játék, ahol a cél, hogy a játékos a rendelkezésre álló fegyvereivel legyőzze a számítógép által vezérelt ellenségeket, Deathmatch módban a többi játékos(oka)t. A játék fejezetekre van bontva, egy fejezeten belül 9 szint található, amelyből egy titkos. A következő szintre az adott szint végének elérésével lehet eljutni, amely általában egy liftben található kapcsoló, vagy egy teleport kapu. A szinteken titkos helyek is előfordulnak, amelyek eljutásához a játékosnak meg kell keresni az ahhoz vezető bejáratot, ez lehet egy más színezésű fal, vagy egy rejtett kapcsoló által kinyitott ajtó, illetve ezeken keresztül lehet titkos szintekre is eljutni. Előfordulnak továbbá elszórva felvehető tárgyak, mint pl. elsősegély doboz, lőszer, fegyver, kulcsok amelyekkel lezárt ajtókat tud a játékos kinyitni a tovább haladáshoz, vagy titkos részeken található gömbök, amelyek egy extra képességgel ruházzák fel a játékost (pl. sebezhetetlenség, láthatatlanság), továbbá az ellenségek, kapcsolók, ajtók, lépcsők, liftek, hullák és robbanásveszélyes hordók.

A főmenüben új játék elkezdése előtt lehetősége van a játékosnak fejezetet illetve nehézségi szintet választani, ezek közül megemlítendő a Nightmare (magyarul Rémálom) nehézségi fokozat, amely azért került bele a játékba, mert rengeteg játékos az Ultra-Violence nehézségi fokozatot is könnyűnek találta. Nightmare fokozaton az ellenségek gyorsabban támadnak, több sérülést okoznak, illetve miután a játékos legyőzött egy adott ellenséget annak helyére egy idő után egy másik teleportál. A nehézségi fokozat 1.2-es és későbbi verziókban érhető el.

Két többjátékos mód érhető el ahol négy játékos játszhat hálózaton keresztül: Deathmatch és Cooperative. Deathmatch módban a játékosok egymás ellen harcolnak, míg Cooperative módban a játékosok egymást segítve játszanak.

Fegyverek

A játékban nyolc fegyvert használhat a játékos: Ököl: alap fegyver, nem használ lőszert Láncfűrész: lecseréli az ököl fegyvert ha a játékos felveszi, nem használ lőszert Pisztoly: alap fegyver, tölténytárat használ lőszerként Sörétes puska: egycsövű sörétes puska, sörétes lőszert használ lőszerként Golyószóró: Gatling-típusú forgótáras gépfegyver, tölténytárat használ lőszerként Rakétavető: vállról indítható rakétavető, rakétákat használ lőszerként Plazma puska: gyorstüzelésű plazmafegyver, plazma cellákat használ lőszerként BFG 9000: teljes nevén: „Big Fucking Gun 9000”, magyarul: „Kibaszott Nagy Fegyver 9000”, nagy teljesítményű plazmafegyver, plazma cellákat használ lőszerként

Ellenségek 320px|bélyegkép|Adrian Carmack által készített Spider Mastermind modell, a legtöbb karaktert agyagból készítették el, majd bedigitalizálták 9 szögből

A játékban tíz ellenség található: Zombieman: Zombivá változott katona, a játék leggyakrabban előforduló, illetve leggyengébb ellensége, miután meghal egy tölténytárat dob el Shotgun guy: Sörétes puskával rendelkező zombikatona, a Zombieman mellett a leggyakrabban előforduló ellenség, miután meghal egy sörétes puskát dob el Imp: Barnaszínű, izmos, emberalkatú démon, testéből tüskék állnak ki, tűzlabdák dobálásával vagy karmolással támad. (Pinky) Demon: Rózsaszín, tömzsi, izmos testalkatú de emberméretű démon, harapással támad, a leggyorsabb ellenség a játékban Spectre: A Demon láthatatlan változata Cacodemon: Piros színű, gömbölyű, repülő démon, tűzlabdák lövésével vagy harapással támad. Nem jelenik meg az első fejezetben Lost Soul: Repülő, tűzben lángoló koponya szarvakkal, a játékosnak nekirepülve harapással támad. Nem jelenik meg az első fejezetben Baron of Hell: Rózsaszín, magas és izmos testalkatú démon, zöld plazmák dobálásával vagy karmolással támad. Cyberdemon: A második fejezet főgonosza, egy emberalkatú, bőrszínű, magas és izmos testalkatú démon pár mechanikus végtaggal, rakéták kilövésével támad. Nem jelenik meg az első fejezetben. Spider Mastermind: A harmadik fejezet egyben a játék főgonosza, egy pókalkatú, mechanikus végtagokkal rendelkező agy kinézetű démon, golyószóróval támad. Nem jelenik meg az első fejezetben

Történet Egy egyszerű sci-fi/horror történetet találtak ki az alkotók, melyet az egyes epizódok között lehet elolvasni összekötő szövegként, s bár nem játszik különösebb szerepet, viszont egy keretbe foglalja a játékot.

A játékos egy névtelen tengerészgyalogost alakít (a rajongók csak egyszerűen Doomguy-nak nevezik), akit a Marsra küldenek, hogy ölje meg a rangelső katonatisztet, mivel egy értelmetlen mészárlást rendelt el a bolygón. A katonatiszt a UAC-nek (Union Aerospace Corporation, magyarul „Egyesült Űripari Vállalat”) dolgozik, amely egy katonai egyesület és titkos teleportációs kísérletekkel foglalkozik a Mars holdjai között (Phobos, Deimos). A főszereplőt egy jelentéktelen biztonsági szolgálatba állítják, ám hamarosan valami hiba történik egy teleportációs kísérlet folytán és különböző teremtmények jönnek elő a pokolból a teleportkapun keresztül. A katonai védekezés kudarcba fullad, nem tudják megállítani az inváziót és a bázist hamarosan uralmuk alá vonják a démonok. A Marsról kiküldik a UAC csapatot a Phobosra, hogy megvizsgálják az incidenst, de a rádiókapcsolat megszakad és csak egyetlen túlélő marad hátra, mégpedig maga a játékos, akinek egyetlen feladata maradt hátra: kijutni ebből a pokolból.

Fejezetek A játékosnak négy fejezetenként kilenc szintet, azaz összesen 36 szintet kell teljesítenie (ebből 4 titkos szint): Első fejezet – Knee-Deep in the Dead: Ez a fejezet a shareware verzióban is elérhető, a Mars egyik holdján, a Phobos egyik technológiailag igen fejlett katonai bázisán játszódik. Ennek a fejezetnek az utolsó szintjén két Baron of Hell démonnal kell megküzdenie a játékosnak, majd egy teleport kapun keresztül átkerül a Mars másik holdjára, a Deimosra. Második fejezet – Shores of Hell: a démonok által megszállt Deimos bázison kell likvidálni az ellenségeket, majd a fejezet főellenségének számító Cyberdemon legyőzése után kiderül: a hold a pokol felett lebeg. Harmadik fejezet – Inferno: a főhős alászáll a pokolra és miután megölte a főellenséget, a Spider Mastermindot, egy rejtett átjáróra bukkan, amin keresztül visszajut a Földre. Negyedik fejezet – Thy Flesh Consumed: Az Ultimate Doom című frissítésben érhető el, amelyben a főhős Földre való visszajutásának története szerepel.

Fejlesztés A játék fejlesztése 1992-ben kezdődött, amikor John Carmack új 3D-s motort kezdett el fejleszteni, az addigi Wolfenstein 3D motor lecserélésére. Carmack fejlesztései és kutatásai mellett a csapat többi tagja a Wolfenstein 3D kiegészítő küldetésén, a Spear of Destiny-n dolgozott.

1992 végén a játék tervezése is elkezdődött, a témák különböző sci-fi-, akció- és horrorfilmekből jöttek, mint például az Alien-filmekből vagy az Evil Dead II című horror filmből. A játék címét Carmack A pénz színe című film egyik jelenetéből vette át, amikor is Tom Cruise jelenik meg egy biliárdszalonban, kezében egy tokba tett dákóval:

Tom Hall készített egy specifikációt a játékról Doom Bible néven, amely részletes történetet, többjátékos szereplőket és interaktív lehetőségeket tartalmazott. A fejlesztőcsapat az egyszerűség érdekében több ötletét elvetette (például a részletes történetet), így Tom Hall később távozott, mivel nem értett egyet a fejlesztés irányával. A játék vége felé a legtöbb pályát John Romero és Sandy Petersen építette, a grafikát pedig Adrian Carmack, Kevin Cloud és Gregor Punchatz készítette el. Több módszert használtak: a legtöbb ellenfelet megrajzolták vagy megfestették, de akadt olyan is, amit agyagból és latexből készítettek el, hogy az így megkapott modellt bedigitalizálhassák. Néhány fegyvert a játékfegyvert is gyártó Toys "R" Us játékboltból kölcsönöztek. A heavy metal stílusú zenét Bobby Prince szerezte.

A játék motorja

bélyegkép|320px|A Doom szabad szoftveres változata FreeDoom néven, amelyben kicserélték a grafikát, a hangokat, a zenéket és a pályákat. Ez a változat is a Doom-motort használja, csakúgy, mint az összes többi átirat.

A Doom motorja technikailag nagy előrelépésnek számított megjelenésekor. A fejlesztők egyaránt törekedtek a minél szebb látványvilág megjelenítésére és a gépigény alacsony szinten tartására. Mivel az akkori hardvereken túl lassú lett volna egy valódi, teljesen 3D megjelenítés, ál-3D grafikát kapott a játék.

Az id Software előző játékához, a Wolfenstein 3D-hez képest több újítás került a motorba. Megjelentek a magassági különbségek: míg a Wolfenstein 3D-ben minden padló és plafon sík volt, a Doom-ban tetszőlegesen változhatott a magasságuk. A Doom szakított az előd labirintus-jellegével is, pályatervezéskor nem szükséges már derékszögűnek lennie a falak csatlakozásának, ezenkívül megjelentek a külterek is a pályákon. Futás vagy gyaloglás közben a fegyver himbálózása mozgásérzetet kelt a játékosban: a Wolfenstein 3D-ben a főszereplő karjai nem mozognak. Teljes a textúrázottság minden felületen, szemben a Wolfenstein 3D textúra nélküli padlójával és plafonjával. A pályákon megjelenik az interaktivitás: a platformok akár le és föl tudnak mozogni, csakúgy mint a padlók és a hidak, melyek szintén felemelkedhetnek és lesüllyedhetnek. A Doomban a fényviszonyok is változnak, az árnyékok és fényforrások hozzájárultak a játék látványvilágának hitelesebbé tételéhez. A valós életérzetet továbbá a sztereó hangzás is elősegítette, amelyből következtetni lehetett nagyjából, hogy honnan és milyen távolságból jöhetnek a hangok. Például a játékos figyelmét felkelthetik a szörnyek röfögései és morgásai, mert hallhatja, hogy honnan számíthat ellenségre. Az ajtók nyitódását és záródását is meghallhatja, ezáltal rátalálhat különböző titkos rejtekhelyekre.