Beke Manó (Pápa, 1862. április 24. – Budapest, 1946. június 27.)Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1576/1946. folyószáma alatt. matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.
Életpályája Eredeti családneve Beck. Beck Lipót pékmester és Herzog Fanni gyermeke, Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumban fejezte be. A Budapesti Tudományegyetemen 1883-ban matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 1883–1895 között első munkahelyeként matematikatanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1892–1893-ban ösztöndíjjal Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa, Felix Christian Klein professzor volt a tanára. 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1895 és 1900 között az egyetemi tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumának rendes tanára volt, s párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematikatanáraként is működött. 1896-ban magántanári, 1900-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1896-tól a Budapesti Tudományegyetem magántanára, 1900-tól 1922-ig nyilvános rendes tanára volt, s közben 1911-ben kinevezték a bölcsészeti kar dékánjának. A Tanácsköztársaság idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt. Az idősödő pedagógus vallomása, munkásságának kitűnő összefoglalója is egyben: Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom...Az Est Hármas Könyve 1923. 88 - 89. oldal - közölt Beke Manó önéletrajz alapján 1945 és 1990 közötti szocialista korszak idején munkásságából leginkább a tanácskormányzást követő meghurcoltatására fókuszáltak, tudományos és pedagógiai munkássága másodlagossá lett.
Kutatási területe
Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott.
Akadémiai tagsága
1914–1920 levelező tag 1920: kizárás 1945: tagságának helyreállítása
Emlékezete A Bolyai János Matematikai Társulat 1951 óta évente Beke Manó-emlékdíjjal jutalmazza a matematika legjobb népszerűsítőit.
Főbb művei A Taylor-sor maradék tagja (Budapest, 1903) Egy középérték (Mathematikai és Physikai Lapok, 1903) A linear differenciálegyenlet alapegyenletéről. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1905) A függvény elméletéhez (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906) A Cauchy-féle integráltételek. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906) Bevezetés a felsőbb mennyiségtanba (Budapest, 1907) A kapcsolástanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907) A körtanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907) Bevezetés a differenciál- és integrálszámításba (Budapest, 1908, 2. kiadás: 1920, 3. átdolgozott kiadás: 1965, 4. kiadás: 1967) Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Budapest, 1910-16) Determinánsok (Term. és Techn. 1915) Determinánsok (Budapest, 1925) Analytikai geometria (Budapest, 1926) A véletlen a természettudományokban (Budapest, 1927) Über mathematische Begabung (Leipzig, 1933) Adalék a térbeli görbék elméletéhez. (Budapest, 1938) Transzverzális és ortogonális (Budapest, 1938) Egy differenciális függvényegyenlet (Budapest, 1941)
Jegyzetek
Források
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái, II. kötet, 1940, Beke Manó szócikk, 879-881. hasáb
Irodalom Obláth Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Budapest, 1956. S. sz.).
Kategória:Magyar matematikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Pápaiak Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:1862-ben született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek