thumb|260px|Pohvala knezu Lazaru Jefimija, eredeti nevén Jelena (1349 körül – 1404/1405) szerb költő. Az irodalomtörténet-írás a legkorábbi szerb költőnőként tartja számon.
Életrajza Apja Vojihna vajda, Stefan Dušan cár unokaöccse volt, ő maga később Uglješa despotához ment nőül. Férje a törökökkel folytatott harcban esett el Maricánál 1371. szeptember 26-án. Férje halálát követően vette fel a Jefimija szerzetesi nevet, s Lázár fejedelem oltalma alá helyezte magát. Kevéssel utóbb apja és fia, majd Szerbia 1389. évi török meghódításakor Lázár fejedelem is meghalt. Jefimija halálának időpontja bizonytalan, a személyéről szóló utolsó feljegyzés Stefan Lazarević egyik okmányából ismert.
Három műve Jefimija négy művet hagyott maga után, amelyek a középkori szerb irodalom legfontosabb művei. A fiatal Uglješa bánata című írását egy Jézust ábrázoló szentképre jegyezte le; ebben meghatóan írja le szülei és fia halálát. Második művében a hilandari egyházi zsinatról írt, amely kivezet az "arany és ezüst húrból és a kék, málna és fekete selyemfonalból" (Lazar Marković). Pohvala knezu Lazaru (’Lázár cár dicsérete’) című, 1402-re datált énekében fejedelmét dicsőítette, s a költeményt aranyfonállal maga hímezte Lázár halotti leplére.
Források
Zvonimir Kostić: A 100 legismertebb szerb
További információk Jefimija halotti szövege a szerb ortodox egyház múzeumában Belgrádban.
Kategória:Szerb költők, írók Kategória:Ortodox egyházi személyek Kategória:Középkori költők, írók Kategória:Az 1340-es években született személyek Kategória:Az 1400-as években elhunyt személyek