bélyegkép|jobbra|300px|Makó város részei. A számozást követi a városrészek felsorolásának sorrendje is. Ez a szócikk Makó város részeit tárgyalja. A városban a differenciált, elkülönülő részek 1699 után kezdtek kialakulni, amikor a visszatelepülő lakosság külön városrészeket hozott létre felekezetek szerint. Makó története során a városrészek helyzetét tovább árnyalta a telekosztás, az árvíz, a ki- és bevándorlás, a földesurak által letelepített jobbágyok helyzete. A klasszikus, jól körülhatárolható városrészek száma húsz és huszonöt között mozog. A 2003-ban elkészült, majd 2008-ban megújított Integrált városfejlesztési stratégia hét városrészt határoz meg, a rendezési körzetek, az építészeti stílusok elterjedése, a beépítések jellege és a fizikai fejlődés alapján. Ez a szócikk is ezen, hivatalos felosztás szerint részletezi a városrészeket. Az IVS Makó külterületeit egy nyolcadik városrészként határozza meg, erről itt találsz információt.
Városközpont bélyegkép|jobbra|250px|A város főtere madártávlatbólbélyegkép|jobbra|250px|Az ortodox zsinagógabélyegkép|jobbra|250px|A Csanád vezér téri kápolnabélyegkép|jobbra|200px|A Szent István Plébániatemplom Az IVS által Városközpontként megjelölt városrész a tulajdonképpeni Belváros tágabb értelmezése. Ebben a városrészben lakik a makóiak egyharmada, valamint itt a legalacsonyabb azok aránya, akik aktív korúak, de nincs alapfoknál magasabb iskolai végzettségük. Földrajzi elhelyezkedésén kívül funkcionálisan is a város közepe: ebben a városrészben helyezkedik el a közigazgatási központ (Városháza, földhivatal, APEH, Járásbíróság és más hivatalok); itt található a Rendőrkapitányság, a Tűzoltóság, és a Mentőállomás; a kulturális élet is itt zajlik (József Attila Múzeum, Hagymaház és a könyvtár), valamint a turisztikai látnivalók is itt koncentrálódnak (építészeti emlékek, valamint a Termál- és Gyógyfürdő). Itt a hagyományos, alföldi jellegű, eredendően széles nagy homlokzattávokkal jellemezhető utcák sugárirányban indulnak ki a Széchenyi térből, vagyis a város főteréből. A helyi védettség alatt álló zöldfelületek 42%-a és az egyedi védelemben részesülő növényegyedek 37%-a is a városközpontban található. A városrészben 15 műemléki védettségű épület található, amelyek állapota és állaga az országos átlaghoz képest igen jó.
Makó központi magja, a történelmi városközpont hosszú idő óta az Arad, Hódmezővásárhely és Szeged felőli utak találkozása, ami a város vásártartó helyénél alakult ki. Ez a város történelmi kereskedelmi és kulturális centruma, itt található a Korona Szálló, a Bérpalota, a Régi városháza, és más, meghatározó épületek. Kialakulásának kezdete a 18. századra tehető. A Posta utcán, a város sétálóutcáján található a Hagymaház, a Postapalota, a Pulitzer József Kollégium, valamint a Erdei Ferenc Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola. A vendégcsalogató környezetet szoborpark, szökőkutak, virágos terek, sétányok és üzletsorok színesítik.
Az úgynevezett református városrész a belváros szélénél kezdődik, ez a terület volt a hajdani reformátusok szellemi életének központja. A város újjászületésekor jött létre, 1699-ben, Szentlőrinc városrész legészakibb részeként. A Református ótemplom mellett található az alapoktatás központja: a Makói Általános Iskola Belvárosi épülete (egyben központja), három óvodaépület. A középfokú oktatásról a Juhász Gyula Református Szakképző Iskola gondoskodik.
Az egykori zsidó városrész az Eötvös utcát, a Deák Ferenc utcát, és környékét foglalja magában. A városrész 1743-ban jött létre, amikor Stanislavich Miklós, csanádi püspök zsidókat telepített Makóra. A városrész meglehetősen rendezetlen volt, a házak egymást érték, az utcák között sok volt a zsákutca vagy a kanyargós, kifli alakú. Ez a környék a 20. századtól kezdődően fokozatosan a város egyik kereskedelmi központjává vált, a piac is ide tevődött át. Itt építették fel a helyi zsidó felekezetek a neológ és az ortodox zsinagógát, az Eötvös utcán működött a mikve, vagyis rituális fürdő is. A városrész a szocializmus alatt az állampárt helyi központja volt munkásőrlaktanyával és pártszékházzal. Az 1970-es években ezen a környéken kezdődött el a város méretéhez képest az egyik legnagyobb lakótelep építés.
Az úgynevezett Középváros, ami a 18. század második felében alakult a zsidó városrésztől északnyugatra helyezkedik el. Itt található a József Attila Gimnázium, több játszótér és park, köztük a Petőfi park, amely a város legnagyobb egybefüggő zöldfelülete a maga egyhektáros méretével. A mellékutcák általában polgári házas beépítésűek. Déli részén a Galamb József Szakképző Iskola épülete található (a csendőrségi palota), mellette a rendőrség régi épületével. A város egyik legfontosabb közlekedési központja a Csanád vezér téren található, ez az autóbusz-pályaudvar.
A Megyeház utca mentén találhatók a dualizmus kori emlékek: a városháza (volt megyeháza), az egykori takarékpénztár épülete, a Járásbíróság. A 43-as főút itteni szakaszán több körforgalom segíti a közlekedést. A Kazinczy utca kereszteződésénél található a múzeum központja: a főépület mellett helyezkedik el a skanzen, hagymás ház, nem messze tőlük az Espersit-ház. Az úttól délre hosszan végigvonul a Csipkesor, amely a paneles lakóépületekkel együtt nagyvárosias hangulatot kölcsönöz a Belváros ezen részének. A Megyeház utcába torkolló kisebb utcákban folyamatos az új, 21. századi társasházak építése. Nem messze a Baptista Imaháztól található a Juhász Gyula-emlékfa, egy közel 200 éves kocsányos tölgy, a város legértékesebb fája.
Az Erdélyi Püspök és az Aradi utca által határolt terület, az úgynevezett Orosz fertály zömében kertvárosias, családi házas övezet lakófunkcióval. Ide 1743-ban ruszinok települtek, a terület akkoriban messze esett a városközponttól. Ez volt a görögkatolikus felekezet központja, templomuk is itt található. A területen működött korábban a Kertvárosi Általános Iskola Bajza utcai tagintézménye, mára azonban ezt bezárták.
A városközpontot alkotó utolsó kisebb városrész a Buják. Ez az egykori római katolikus városrészt fedi le, amely a 43-as főúttól északnyugatra helyezkedik el. Központja a gazdag zöldfelületekkel rendelkező Szent István tér, ahol a Szent István-plébániatemplom, a katolikus gimnázium és annak kollégiuma található. Ez a környék is kertvárosias terület.
Vertán bélyegkép|jobbra|200px|A Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház új épületének homlokzata Az északnyugati városrész az IVS szerint az Ószegedi út, Kálvária utca, Sírkert utca illetve a városhatár között fekszik. A terület nevét a az alkotó városrészről, a Vertán-telepről kapta, de az IVS által kijelölt Vertán városrészbe tartoznak még kisebb egységek, mint az Újhegy, Bánom, Kenderföld, Vágóhíd, Kelemenhíd, Kenyérváró, Sovány. 2001-ben összlakossága 4612 fő volt.
A városrész területe a 18. század végén még egybefüggő szőlős kert volt. 1861-ben, az új házhelyek osztásának idején jött létre a Vágóhíd és Kelemenhíd terület. A szocialista időszak során mindkét városrész agrárproletár lakóövezet lett. A Bánomként ismert területet a növekvő római katolikus vallású lakosság népesítette be, a terület "Katolikus új fertály" néven először 1815-ben van említve. A Kenyérváró név hagyományosan a város északnyugati részét jelenti, ezt az 1945 utáni időszak gyökeresen megváltoztatta. Az itt lakók legtöbbje munkáslakásokban lakik, ami jelentősen elüt Vertán városrész egészétől, ugyanis a városrész lakosságának szinte kivétel nélkül L alakú parasztház az otthona. A mérnöki munkálatok eredményeképpen rendezett, szabályos utcahálózat jött itt létre. A Vertán-telep a 20. század elején született meg, amikor munkástelepet alakítottak Kenyérvárón. Habár a lakóövezet jó adottságokkal rendelkezik keskeny úthálózata miatt jelenleg sincs csatornázva. Sovány szintén a 20. század első felében jött létre, a terület a római katolikus és az újvárosi református temető között fekszik. A legfiatalabb városrész a Kenderföld, ami az 1970-es árvíz után jött létre, több utca meghosszabbításaként.
A városrészen belül főleg lakófunkcióval rendelkező területek vannak, de a városhatár fele, kifele haladva nő a kertes beépítés és a mezőgazdasági területek aránya. A városrészben található Makó megyei fenntartású kórháza, a Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-Rendelőintézet. Az alapfokú oktatást a Makói Általános Iskola Almási utcai tagintézménye biztosítja. A területen nazarénus, római katolikus és református temető, valamint zsidó kegyeleti park található. A Kálvária-domb a város legmagasabb pontja, ősidők óta szakrális hely. Itt épült föl a Kálvária-kápolna 1734-ben, ami a város legrégebbi épülete. A római katolikus temetőben áll a klasszicista Szent Anna-kápolna, amely 1829-ben épült. Vertán déli részére a kisvárosi beépítési mód, addig az északi területre a kertvárosias-családiházas beépítési mód a jellemző. Tömegközlekedése - egy helyi járat, iskolabusz, illetve a városrész megállóit érintő helyközi buszok - a többi városrészhez képest jónak nevezhető.
Újváros bélyegkép|jobbra|200px|A római katolikus templom Újvárosban Az IVS meghatározása szerint az Újváros a Tulipán utca - Sírkert utca - városhatár - Táncsics Mihály utca - Hosszú utca között fekszik. A városrésznek három fő alkotórésze van: maga az Újváros, Cédulaház, illetve a Táncsics-telep. A településrészen 1467 lakóépület volt 2001-ben, lakossága területével arányos. Makó népességének 12%-a itt lakik, azaz körülbelül 3020 fő.
Újváros 1801-ben jött létre, ekkor telket osztottak a városrész déli részén. A népesség növekedésével újabb bővítés történt 1819-ben, ekkor az északi rész is lakottá vált. Itt alakult ki a város alközpontja, a városközponthoz hasonlóan a legtöbb fontos létesítmény (egészségügy, oktatás, vallás tekintetében) megtalálható. Itt jött létre a legjelentősebb szárazmalom is. A Táncsics-telep az újváros további bővítéseként jött létre, nem elkülönülő városrész. 1832-ben osztottak itt házhelyeket. A Cédulaház a város legkeletibb városrésze, 1861-ben született meg.
A városrész egésze falusias lakóövezet jellegű. Családi házas épületei oldalhatáron állnak, a terület utcaképe egységes, mert a házak utcafrontra épültek. Az épületek sok esetben új építésűek, gyakori a földszint+magastető kialakítás. Északi részén egyforma nagyságú, az átlagosnál jóval nagyobb méretű telkek kerületek osztásra. A mellékutcákat fásítások jellemzik, amik többnyire gyümölcsfás beültetések. A városrészben római katolikus, református és evangélikus templom található. Az alapfokú oktatást a Szikszai György Református Általános Iskola és a Makói Általános Iskola Kertvárosi tagintézménye biztosítja. A legkisebbekről az Újvárosi Bölcsőde, a Vásárhelyi utcai és a Tulipán utcai Óvoda gondoskodik.
Bajcsy-Ráday bélyegkép|jobbra|250px|A vasútállomás épülete a bejárat felől
A Bajcsy-Ráday városrész a legösszetettebb, és egyben legmesterségesebb városrész. Az Integrált városfejlesztési stratégia határaiként a Zrínyi - Kölcsey - Szegedi - Gőzmalom - Liget - Hold - Béke - Petőfi - Rákóczy - Hédervári - Batthyány - Hunfalvi utcákat, illetve a városhatárt jelöli meg. Nevét a Bajcsy és Ráday lakótelepekről kapta, de ezenkívül a városrész területébe tartozik (Ó)Szentlőrinc (amely 1699 óta a létezik, a reformátusok városrésze volt), Újszentlőrinc és Lesi. A statisztikai városrész hivatalosan kiterjed a 43-as főúttól északnyugatra található Ingóra, ami falusias jellegű. Fokhagymatermesztéséről híres, alacsony lakósűrűségű, de 14 hektár nagyságú terület lakóövezetté alakítható. (Ó)Szentlőrinc az egykori Nagyér patak köré szerveződik, a telkeket arra merőlegesen osztották ki. Utolsó bővítése a második világháború után történt, amikor két új utcát hoztak létre a városrész keleti végében.