A grammatikában a fokozás a legszélesebb értelemben vett tárgyak melléknevekkel kifejezett tulajdonságai és az igék által kifejezett cselekvés, történés, állapot stb.Egyszerűsítés céljából a továbbiakban mindezek helyett csak a „cselekvés” szót használjuk. határozószókkalItt határozószóknak tekintjük az -n, -ul/-ül vagy -lag/-leg képzőkkel ellátott, határozói funkciót betöltő mellékneveket is, amint azt Kiefer 2006 teszi (41. o.). kifejezett körülményei között tesz megkülönböztetést ezek megnyilvánulásának mértékére vonatkozóan, tárgyak vagy cselekvések összehasonlításának céljából. A fokozás ún. fokok közötti ellentétek rendszerében valósul meg.Bidu-Vrănceanu 1997, 113–114. o.

Nem minden melléknév fokozható. Általában nem fokozhatók az abszolút tulajdonságokat hordozó melléknevek. Ilyen a viszonyító melléknevek többsége, pl. anyanyelvi, egysejtű, balkezes.Lengyel 2000, 144. o. A minősítő melléknevek között is vannak fokozhatatlanok, például azok, amelyek lexikai jelentése beleérti a középfokot: inférieur „alsóbbrendű”, supérieur „felsőbbrendű”.Grevisse – Goosse 2007, 732. o.

A határozószók közül csak egyes módot, időt és helyet kifejezők fokozhatók, pl. gyorsan, régen, közel.Szende – Kassai 2001, 293. o.

Egyes nyelvek grammatikáiban három fokról van szó: alapfok, középfok és felsőfok, latin eredetű terminusokkal, például angolul positive, comparative, illetve superlative. Más nyelvekében ezek csak a fokozás főkategóriáinak számítanak, és az utóbbi kettő alkategóriáit is elhatárolják. Ez azzal van kapcsolatban, hogy az előbbi nyelvekben szintetikus eszközökkel, azaz toldalékokkal fejezik ki a három főkategóriát, az utóbbiakban pedig analitikus eszközökkel vagy ilyenekkel is, úgy a főkategóriákat, mint az alkategóriákat. Egyes nyelvek történetében, mint amilyenek az újlatin nyelvek, a fokozás eszközei a teljes szintetizmustól a teljes vagy csaknem teljes analitizmusig fejlődtek.

Alapfokúnak nevezik a melléknév, illetve a határozószó szótári alakját. Ez nem ad semmiféle információt fokozásról vagy összehasonlításról, és alakilag jelöletlen, csupán viszonyítás alapjául szolgál a többi foknak.

A középfok

Ez a fok a melléknév esetében azt jelzi, hogy egy vagy több valaki vagy valami nagyobb mértékben rendelkezik egy vagy több tulajdonsággal az alapfok által képviselt mértékhez viszonyítva. Ezzel a legtöbb esetben összehasonlítható: két valaki vagy valami azáltal, hogy különböző mértékben van meg nekik egy tulajdonság: Olcsóbb a hal a húsnál;Szende – Kassai 2001, 53. o. két ugyanolyan természetű körülmény (például időpontok) azáltal, hogy különböző mértékben van meg egy valakinek vagy valaminek egy tulajdonság a két körülményben: X este mai înalt decât anul trecut ’X magasabb (beleértve „most”), mint tavaly’; két tulajdonság azáltal, hogy különböző mértékben vannak meg egy valakinek vagy valaminek: Pierre est plus travailleur qu’intelligent ’Pierre inkább szorgalmas, mint okos’ (szó szerint ’… szorgalmasabb, mint okos’).Dubois 2002, 98. o.

A határozószó esetében a középfok azt jelzi, hogy egy vagy több cselekvés egy vagy több körülménye nagyobb mértékben nyilvánul meg az alapfok által képviselt mértékhez viszonyítva. Ezzel a legtöbb esetben összehasonlítható: két valaki vagy valami (mondattani szempontból alany) azáltal, hogy különböző mértékben nyilvánul meg velük kapcsolatban egy cselekvés körülménye: Étienne réussit mieux que sa sœur ’Étienne-nek jobban sikerül, mint a nővérének’;Grevisse 2007, 229. o. két ugyanolyan természetű körülmény (például helyek) azáltal, hogy különböző mértékben nyilvánul meg bennük egy alany egy cselekvésének egy más természetű körülménye (például mód): „Aici, porumbul... creștea mai repede ca la câmp” ’Itt a kukorica gyorsabban nőtt, mint a mezőn’ (Marin Preda);Constantinescu-Dobridor 1998, comparativ szócikk. egy alany két cselekvése azáltal, hogy különböző mértékben nyilvánul meg egyazon körülményük: Rózsa szebben ír, mint rajzol.Rounds 2001, p. 175.

Úgy a melléknév, mint a határozószó esetében bele van értve, hogy az összehasonlítás második tagja az alapfokú alak által képviselt mértékben rendelkezik a tulajdonsággal, illetve ebben a mértékben nyilvánul meg nála a körülmény.

Megjegyzendő, hogy az összehasonlítottak lehetnek többes számúak vagy kapcsolatos mellérendelő viszonyban lévő elemekből állók is.

Mondattani szempontból az összehasonlító szerkezet második tagja hasonlító határozó (magasabb az apjánál)Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 389. o. vagy hasonlító határozói mellékmondat, amely legtöbbször hiányos: Magasabb, mint az apja (← Magasabb annál, mint amilyen magas az apja).Király – A. Jászó 2007, 460. o.

A tulajdonság vagy a körülmény mértékével kifejezett egyenlőtlenséget nyomatékosítani lehet bizonyos határozószók használatával: Te sem vagy sokkal jobb!Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 400. o.

A felsőfok

Ez a fok azt jelzi, hogy a melléknév által kifejezett tulajdonság vagy a határozószó által kifejezett körülmény a legnagyobb mértékben nyilvánul meg ugyanannak a melléknévnek, illetve határozószónak az alapfokú alakjához viszonyítva.Bidu-Vrănceanu 1997, 493–494. o. Ezzel a melléknév kiemel valaki(ke)t vagy valami(ke)t más lehetséges valakik vagy valamik közül, a határozószó pedig kiemel egy alanyt más lehetséges alanyok közül. Ezek ugyanabban a mondatban jelennek meg, vagy a mondatot megelőző kontextusból következtethetők ki.Dubois 2002, 457. o.Crystal 2008, 465. o.

A fokozás kifejezése

A magyarban

A magyar nyelv grammatikái általában csak a fentebb főfokoknak nevezettekkel foglalkoznak, melyeket toldalékokkal fejeznek ki.Bokor 2007, 285. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.

A középfokot a -bb jel fejezi ki, mely mindegyik fokozható melléknévhez és nem képzett határozószóhoz járul. Közvetlenül kötődik magánhangzóra végződő melléknevekhez. Egyesekben nem okoz semmiféle változást (pl. nagyszájú → nagyszájúbb), de az a-t és az e-t megváltoztatja: buta → butább, gyenge → gyengébb. A mássalhangzóra végződő melléknevek és nem képzett határozószók a magánhangzó-harmónia szabályai szerint alkalmazott a vagy e kötőmagánhangzók közvetítésével kapják a jelet: magas → magasabb, érdekes → érdekesebb. Egyes melléknevek középfoka rendhagyóan alakul: jó → jobb, szép → szebb. A fokjel után következhetnek egyéb toldalékok, beleértve a melléknévből határozószót képző -n-t és -ul/-ül-t: gyengébbek, gyengébb(ek)nek, gyengébben.

A felsőfok a középfok alakja elé tett leg- előképzővel alakul, pl. a legbutább, a legbutábban. Van ún. túlzófok is, amely a felsőfok nyomatékosított változata: a legeslegbutább, a legeslegbutábban. Kivételesen ezek az előképzők egyes szavak alapfokú alakjához járulnak: legalsó, legeslegutolsó.

A melléknév középfokú vagy felsőfokú alakja kiegészülhet az ún. kiemelő jellel. Ez valakik vagy valamik azon csoportjából, amelyre vonatkozik, kiemeli az egyiket, megerősítve a melléknév határozottságát: a szebbik, a legszebbik.

Egyes grammatikák megemlítik az ún. lefelé fokozást is a fenti felfelé fokozással ellentétben,Például Karakai 2013 által használt elnevezések (122. o.). amely a tulajdonság vagy a körülmény kisebb mértékét fejezi ki. Ez körülírással, azaz analitikus módszerrel történik: kevésbé rossz, a legkevésbé jó.Bokor 2007, 225. o. Nem magyar ajkúaknak szóló grammatikákban megjelenik a fokozással kapcsolatban példa a tulajdonság vagy a körülmény azonos mértékét kifejező szerkezetre is: Mária (épp)olyan jól énekel, mint Zsuzsa.

A középfokú melléknévvel vagy határozószóval kifejezett összehasonlítás is megvalósítható a mint kötőszós szerkezettel (János magasabb, mint Péter), melynek mondattani szinonimája a -nál/-nél ragos második taggal szerkesztett: János magasabb Péternél.

A közép-délszláv diarendszerben

A közép-délszláv diarendszer nyelveinek (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) grammatikái hasonló módon tárgyalják a fokozást, mint a magyar nyelvéi, és a fokozás maga is analóg módon történik, azaz toldalékokkal.

A melléknevek középfoka három jel egyikével alakul szabályszerűen, melyet a melléknév rövid (határozatlan) hímnem egyes szám alanyesetű alakjához adnak hozzá. Ezt a nem és szám szerint is különböző esetragok követik. Ezzel a melléknév hosszú (határozott) alakúvá válik, és úgy ragozzák, mint az egyéb ilyen mellékneveket. A fokjelek eloszlása a következő: A -j- jel főleg az egy szótagú és hosszú magánhangzós melléknevekhez járul. Ezek mássalhangzóra végződnek, amellyel a jel egybeolvad, tehát többnyire a tőle és a mássalhangzótól is különböző mássalhangzó alakjában nyilvánul meg: pl. žut ’sárga’ → egyes szám alanyesetben žući (hímnem), žuća (nőnem), žuće (semlegesnem) ’sárgább’. Egyes melléknevek végmássalhangzójával a jel teljesen hasonul, és a mássalhangzó változatlan marad: vruć ’forró’ → vrući.A továbbiakban a mássalhangzónak csak a hímnemű alakját adjuk meg. Írásban csak a latin ábécével jelenik meg egyes középfokú alakokban, pl. crn [t͡srn] ’fekete’ → crnji [t͡srɲi]. Egyes kétszótagú melléknevek is megkapják ezt a jelet, ami az utolsó szótagjuk kiesését okozza, és az első szótag végmássalhangzójának a módosulását: kratak ’rövid’ → kraći.Moldovan – Radan 1996, 49–50. o. (szerb grammatika). Az -ij- az egyszótagú és rövid magánhangzós melléknevek középfokjele (star ’öreg’ → stariji) és a legtöbb kétszótagú, valamint az ennél több szótagúaké. Ezek utolsó magánhangzójának kiesését okozza: sretan ’boldog’ → sretniji, oštrouman ’okos’ → oštroumniji.Barić 1997, 182. o. (horvát grammatika). A -š- jel csak három melléknévhez járul: lak ’könnyű’ → lakši, mek ’puha’ → mekši, lijep ’szép’ → ljepši.Čirgić 2010, 98. o. (montenegrói grammatika).

Néhány melléknévnek rendhagyó középfokú, szuppletív alakja van, azaz más szó adja, mint az alapfokú alakot: veliki ’nagy’ → veći, mali ’kicsi’ – manji, dobar ’jó’ – bolji, zao ’rossz’ – gori.Klajn 2005, 76. o. (szerb grammatika).

A felsőfok a középfokú alakhoz hozzáadott naj- előképzővel valósul meg: mlad ’fiatal’ → mlađi ’fiatalabb’ → najmlađi ’a legfiatalabb’.

A határozószók közül csak a melléknevekből szófajváltás útján keletkezettek fokozhatók. A melléknevek egyes szám alanyeset semlegesnemű alakja használatos határozószóként is: brzo ’gyorsan’ → brže ’gyorsabban’ → najbrže ’a leggyorsabban’.Barić 1997, 274. o.

Inkább csak más nyelvek beszélőinek szóló grammatikákban van szó egyéb alakokról, például a más nyelvek grammatikáiban kizárólagos felsőfoknak nevezettről. Ennek megfelelője alakulhat a pre- előképzővel (previsok ’nagyon magas’) vagy különféle ilyen jelentésű határozószók + melléknév vagy határozószó csoportjából: vrlo lepa devojka ’nagyon szép lány’, izuzetno dobar film ’kivételesen jó film’.Moldovan – Radan 1996, 53. o.

Két szinonim, egyenlőtlenséget kifejező szerkezet van: az od elöljárószóval + birtokos esetű második taggal, és a nego kötőszóval + alanyesetű második taggal: Jagode su skuplje od malina / nego maline ’Az eper drágább a málnánál / , mint a málna’. Egyenlőséget fejez ki az isto kao kötőszó értékű szókapcsolat + alanyesetű második tagos szerkezet: On je star isto kao Ivan ’Ő ugyanolyan öreg, mint Ivan’.Moldovan – Radan 1996, 52. o.

A felsőfokú alakot tartalmazó szerkezetet helyet kifejező szóval vagy a među elöljáróval lehet alakítani: Ivan je najstariji čovek u selu ’Ivan a legöregebb ember a faluban’, Ivan je najstariji među seljacima ’Ivan a legöregebb a falubeliek közül’.

Az angolban

Az angol nyelvben szintetikus és analitikus eszközökkel is történik a fokozás. Általában a viszonylag rövid szavaknak szintetikus alakjaik vannak, a viszonylag hosszúaknak pedig analitikusok:Eastwood 1994, 278–285. nyomán szerkesztett szakasz.

+ Fok Példák Rövid melléknév Rövid határozószó Hosszú melléknév Hosszú határozószó Alapfok soft ’puha’ soon ’hamar’ exclusive ’kizárólagos’ convincingly ’meggyőzően’ Középfok softer sooner more exclusive more convincingly Felsőfok softest soonest most exclusive most convincingly