A nyelvészetben a grammatikai nem egyes nyelvekre jellemző kategória, amely alapján a főneveket olyan osztályokba sorolják, mint hímneműek, nőneműek, semlegesneműek, élők, élettelenek.Crystal 2008, 206. o. Ennek alapja a hímnemű és a nőnemű élőlények megkülönböztetése az élők (személyek, nyilvánvaló nemű állatok) kategóriáján belül, és ezek megkülönböztetése az élettelenektől (beleértve a növényeket is). Idővel a természetes és a grammatikai nem közötti összefüggés nyelvtől függően többé-kevésbé elveszett, amit főleg az bizonyít, hogy élettelenek is alaktanilag a hímneműek vagy a nőneműek osztályába kerültek.Constantinescu-Dobridor 1998, gen szócikk.

thumb|Nemek az európai nyelvekben

Egyes nyelvekben, mint amilyen a svéd, a szó alakja nem különbözteti meg a nőnemet a hímnemtől, ezért egy közösnek nevezett nemet vesznek számba, amelyhez egyes kivételekkel egyrészt az élőket megnevező főnevek tartoznak és az életteleneket megnevezők egy része, másrészt egy semlegesnemet, amelyhez szabályszerűen a többi élettelent megnevezőt sorolják.Holmes – Hinchliffe 2008, 32–34. o.

A grammatikai nemet formai vonások jelzik. Legalábbis egyes nyelvekben, mint amilyenek az indoeurópaiak, ilyen vonás elsősorban a főnévhez hozzáadott toldalék (képző, rag). A nyelvtörténet során az ilyen toldalékot átvette a főnévvel egyeztetett szó. Ez lehet névelő, melyet általában a determinánsok kategóriájába sorolnak, más, egyes grammatikákban determinánsoknak,Például Grevisse – Goosse 2007. másokban melléknévi névmásoknakPéldául Klajn 2005. tekintett szavak (birtokos, mutató, kérdő, vonatkozó, határozatlan), jelzőként vagy névszói állítmány névszói részeként használt melléknév (minősítő, viszonyító), sorszámnév, melléknévi igenév, főnévi névmás. Olyan esetekben, melyekben a szó fejlődése következtében a főnév elvesztette a nem morfémáját, az egyeztetett szó jelezheti a nemét. Ezek közül a vonások közül egy is elegendő a főnév nemek szerinti besorolására.Dubois 2002, 247. o.

Egyes nyelvek, mint a magyar, csak a természetes nemeket és az élettelent fejezik ki, de nem grammatikai morfémákkal, hanem a szavak lexikális jelentése által.

A grammatikai nem jelzése néhány nyelvben

Egyes nyelvekben három grammatikai nemet különböztetnek meg: a hímnemet, a nőnemet és a semlegesnemet; például a latinban, a szláv nyelvekben vagy a németben. Más nyelvekben, mint a nyugati újlatin nyelvek, már nincsenek semlegesnemű főnevek. Egy olyan nyelv, mint az angol, már csak nagyon korlátozottan különbözteti meg a nemeket alaktani eszközökkel. Ez a szakasz a grammatikai nem jelzését mutatja be néhány nyelvben, jelentősége fokának fordított sorrendjében.

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben

A mai indoeurópai nyelvek között a szláv nyelvek jól megkülönböztetik a hímnemet, a nőnemet és a semlegesnemet. Például a közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvekben ezeket elsősorban az alanyeset egyes számú alakjának ragja fejezi ki. Bár vannak kivételek, általában a hímneműek esetében ez nulla, és a szó mássalhangzóra végződik (pl. izvor ’forrás’),Barić 1997, 105. o. (horvát grammatika). a nőneműeké -a (žaba ’béka’),Barić 1997, 152. o. a semlegesneműeké -o (koljeno ’térd’)Barić 1997, 141. o. vagy -e (polje ’mező’).Barić 1997, 142. o. Más esetragok is jelzik a főnév nemét.

A semlegesnem egyes szám alanyeseti ragjai egyben az élettelenséget is kifejezik, de korlátozottan hímnemben is van rag az élőség, illetve az élettelenség kifejezésére, ugyanis az élőt megnevező hímnemű főneveknek egyes szám tárgyesetű alakja azonos a birtokos esetű alakjukkal [pl. majstora ’(a) mestert’], miközben az életteleneket megnevezőké az alanyesetű alakjukkal azonos, pl. odmor ’(a) pihenést’.Barić 1997, 123. o. Ezekben a nyelvekben nincs névelő, tehát a főnév határozott vagy határozatlan volta a kontextusból derül ki.

Akkor is, ha a főnév alapalakjának a ragja nem jellemző a nemére, ezt ki lehet következtetni azon szavak alakjából, melyek egyeznek vele, mivel ezek ragja is jelzi a nemet. Ilyenek: a melléknév vagy más melléknévként használt szó: neuredan rukopis ’rendezetlen kézirat’ (hímnem), crnogorski grad ’montenegrói város’ (hímnem); prvi komšija ’az első szomszéd’ (hímnem, bár a főnévnek nem jellemzően -a ragja van), ova kuća ’ez a ház’ (nőnem); novo izdanje ’új kiadás’ (semlegesnem);Čirgić 2010, 280. o. (montenegrói grammatika). a főnévre utaló főnévi névmás: On je dobar čovjek ’Ő jó ember’ (hn.),Čirgić 2010, 280. o. Ona je glumica ’Ő színésznő’.Čirgić 2010, 190. o. az összetett igealakú állítmányhoz tartozó melléknévi igenév, mely nemcsak a harmadik, hanem az első és a második személyű alany nemét is kifejezi: Jesi li čuo? Pukla cev na trećem spratu! ’Hallottad-e? Eltört egy cső a harmadik emeleten!’ (Az első mondat külön szóval nem kifejezett alanyának hímnem egyes számát a melléknévi igenév -o végződése fejezi ki, a második mondat cev alanyának nőnem egyes számát pedig a segédige elhagyásával használt melléknévi igenév -la végződése, bár az alanynak nincs a nőnemre jellemző ragja); Počelo je svetsko prvenstvo u fudbalu ’Elkezdődött a labdarúgó-világbajnokság’ (Itt a melléknévi igenév semlegesnem egyes számban egyezik az alannyal, amit a -lo végződés jelez.)Klajn 2005, 123. o. (szerb grammatika).

A román nyelvben

A román az egyetlen olyan újlatin nyelv, melynek grammatikái számon tartanak három nemet, de benne a semlegesnem másképpen értelmezett, mint felmenőjében, a latinban. A semlegesnemű főnevek mind élettelent neveznek meg, és egyes számban hímneműek, többesben pedig nőneműek. Csak egyetlen toldalék jellemző a semlegesnemre: egyes szavak többes számában az -uri (pl. prânzuri ’ebédek’). Következésképpen az ilyen főnevek nemét többnyire csak akkor lehet felismerni, ha mindkét számban tudjuk, milyen nemű szóval egyeznek: hímneművel egyes számban, nőneművel többesben. Ezért nem minden nyelvész tekinti ezt semlegesnemnek; egyesek kettős nemet látnak benne.Constantinescu-Dobridor 1998 (gen szócikk) állítása, nyelvészek megnevezése nélkül.

Az -uri-on kívül csupán még két olyan rag van alanyeset egyes számban, amelyek csaknem egyértelműen jelzik a főnév nemét, az -ă és az -a. Az előbbi számos nőnemű főnév ragja (pl. garoafă ’szegfű’), az utóbbi néhány főnévre korlátozódik, pl. stea ’csillag’. A többi formai elem nem egyértelmű: egyes számban mássalhangzóra végződnek úgy hímnemű (sac ’zsák’), mint semlegesnemű főnevek (creion ’ceruza’), valamint vannak -e-re végződő hímnemű (scripete ’csörlő’), nőnemű (petrecere ’mulatság’) és semlegesnemű (nume ’név’) főnevek.

Az -ă-ra végződő képzők természetesen nőnemű főneveket képeznek, de bár sok az -e-re végződő hímnemű és semlegesnemű nem képzett szó is, az -e-re végződő főnévképzők mind nőneműek: studențime ’(egyetemi) diákság’, rufărie ’fehérnemű’, porumbiște ’kukoricás (kukoricával bevetett hely)’, bunătate ’jóság’.Constantinescu-Dobridor 1998, sufix szócikk.

A determinánsok és a melléknevek nagy része megkülönbözteti a hímnemet a nőnemtől, de a semlegesnemet nem, annak jellege miatt.

A 3. személyű főnévi névmások alakjainak többsége is (beleértve a formailag kifejezett esetalakokat: alanyeset-tárgyeset és birtokos-részes eset) hímnemben, illetve nőnemben egyezik annak a főnévnek az egyes, illetve többes számú alakjával, amelyre utal. Néhány példa: el (hn.), ea (nn.) ’ő’; lui (hn.), ei (nn.) ’neki’; ei (hn.), ele (nn.) ’ők’; al meu (hn. birtok), a mea (nn. birtok) ’az enyém’; acesta (hn.), aceasta (nn.) ’ez’. A care ’aki, ami, amelyik’ kérdő és vonatkozó névmásnak csak az egyes szám birtokos-részes esetű alakja egyezik: căruia (hn.), căreia (nn.) ’akinek, aminek, amelyiknek’.Constantinescu-Dobridor 1998, pronume szócikk.

A spanyol nyelvben

A spanyol nyelv grammatikái csak hímnemű és nőnemű főneveket ismernek, de vannak a semlegesnemnek is nyomai a határozott névelő [el (hn.), la (nn.), lo (sn.)] és két névmás terén. A 3. személyű személyes névmásoknak és a mutató névmásoknak van semlegesnemű alakja is: él (hn.), ella (nn.), ello (sn.) ’ő’; este (hn.), esta (nn.), esto (sn.) ’ez’; ese (hn.), esa (nn.), eso (sn.) ’ez/az’; aquel (hn.), aquella (nn.), aquello (sn.) ’az’. A szláv nyelvekkel ellentétben a spanyol semlegesnemű névmások nem utalnak főnévre, hanem csak nemmel nem rendelkező entitásra, például mondatra: Lo suspendieron en matemáticas. Eso me extraña ’Megbukott matematikából. Ez meglep’. A semlegesnemű határozott névelő kerülhet például elvont főnévként használt melléknév elé: lo bueno y lo malo ’a jó és a rossz’.Kattán-Ibarra – Pountain, 14–15. o.

A hímnemű főnevek megkülönböztetése a nőneműektől a szó alakja alapján a spanyolban sem egyszerű. Általában az -o végű és az -or, -aje, -men és -gen képzős szavak hímneműek, az -a végű és az -ad, -ed, -ud, -ión, -umbre és -ie képzősök pedig nőneműek, de van elég sok kivétel, például -a-ra végződő hímnemű: el tema ’a téma’.Kattán-Ibarra – Pountain, 12. o.

A spanyolban vannak olyan főnévpárok is, melyek tagjai egyazon szóból származnak, azonos alakjuk van, de az egyik hímnemű, a másik pedig nőnemű, és más-más jelentésük van. Ilyenek például el guía ’az idegenvezető’ / la guía ’az útikönyv’, el orden ’a rend’ / la orden ’a parancs’, el margen ’a margó’ / la margen ’a folyópart’, el policía ’a rendőr’ / la policía ’a rendőrség’.

A főnévvel egyeztetett szavak többsége jelzi annak nemét, de nem mindegyik. A határozatlan névelő megteszi: un problema (hn.) ’egy gond’, una mesa ’egy asztal’.Kattán-Ibarra – Pountain, 22. o. A többes számú határozott névelő is: los muchachos ’a fiúk’, las manifestaciones ’a tüntetések’ (nn.). Az egyes számú határozott névelő rendszerint jelzi a nőnemet [la carta ’a(z írott) levél’, la intención ’a szándék’, la aduana ’a vám’], a hangsúlyos [a]-val kezdődő szavak kivételével: el agua (nn.) ’a víz’, mint el árbol (hn.) ’a(z élő) fa’.Kattán-Ibarra – Pountain, 19. o. Az -o-ra (hn.) és az -a-ra (nn.) végződő melléknevek szintén jelzik a nemeket, de vannak a két nemben egyforma alakú melléknevek is: triste ’szomorú’, feliz ’boldog’.Kattán-Ibarra – Pountain, 13. o. A birtokos főnévi névmás, melynek alakja azonos a főnév mögé helyezett melléknévi névmáséval, ugyancsak kifejezi a nemeket [mío (hn.), mía (nn.) ’enyém’], de a főnév elé tett melléknévi birtokos névmás alakjai közül csak a több birtokosra utaló 1. és 2. személyű alakok teszik ezt: nuestro (hn.), nuestra (nn.) ’a mi -nk’, de mi (hn. és nn.) ’az én -m’.Kattán-Ibarra – Pountain, 42. o.

A francia nyelvben

A francia nyelvből is kiveszett a semleges nem. Csupán a mutató névmások között van négy semlegesnek nevezett, melyek általában nemmel nem rendelkező entitásokra utalnak: cela ’ez/az’, ça ’ez/az’, ce ’ez/az’ és ceci ’ez’.Grevisse – Goosse 2007, 893. o. Egyik vagy másik használata nyelvi regisztertől függ.

A főnév alakja korlátozottan fejezi ki a természetes nemet, és még korlátozottabban az élettelenek nyelvészeti nemét.

A természetes nemet alakjukkal kifejező főnevek és a melléknevek terén a francia nyelv sajátossága az, hogy meg kell különböztetni a nemek kifejezését a beszédben attól, ahogyan írásban történik. Ennek oka az, hogy például a spanyollal ellentétben, melyben a nőnemet jelző latin -a rag megmaradt, a franciában ez előbb [ə]Közepesen nyílt/zárt, középen képzett magánhangzó. lett, és e-nek írták, de a mai sztenderd nyelvváltozatban csaknem mindig elnémul. Mégis a nőnemű alak képzése az -e hozzáadásával történik írásban, és a beszédbeli különbséget bizonyos hímnemű alakokkal szemben tulajdonképpen az kelti, hogy ezek végső írott, de nem kiejtett mássalhangzóját hallhatóvá teszi, és esetleg az előtte álló magánhangzó hangzását megváltoztatja. Példák: avocat [avo'ka] / avocate [avo'kat] ’ügyvéd’, conférencier [kɔ̃feʁɑ̃'sje] / conférencière [kɔ̃feʁɑ̃'sjɛ:ʁ] ’előadó’, pharmacien [faʁma'sjɛ̃] / pharmacienne [faʁma'sjɛn] ’gyógyszerész’.Grevisse – Goosse 2007, 629. o.