Abda község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Győri járásban, Győr központjától légvonalban 8 km-re nyugatra. A jó közúti és vasúti helyzetű, Győr agglomerációjához tartozó 3026 fős (2011) település 2013 óta a Börcsöt és Ikrényt is magában foglaló közös önkormányzat székhelye.
A Mosoni-sík és a Csornai-sík találkozásánál, a Rábca és a Mosoni-Duna által közrezárt, a régmúlt korokban vízjárta síksági területen fekszik. Az ember szórványos megtelepedésének nyomai az újkőkorszak óta ismertek. A mai település elődje a „bécsi nagyúton” a 11. században létesített és a 12. századtól vámszedő helyként ismert Rábca-híd mellett alakult ki az Árpád-korban. Az először 1153-ban Obda néven említett falu birtoklásán a 13. századtól a szentmártoni bencések és a győri székeskáptalan osztoztak. A 16. századtól a kizárólag a káptalan által birtokolt falu lakói a hídőrségnek tett szolgálataik fejében mentesültek a földesúri terhek alól. A török hódoltság időszakában több ízben feldúlták a végvidéken fekvő Abdát, ezért 1588-ban kisebb tarisznyavár épült a Rábca-hídnál, amelynek német őrsége a 17. században több ízben sanyargatta a környék lakóit. A Rákóczi-szabadságharc során, 1707-ben a kurucok lerontották az abdai várat, ezt követően a békés növekedés évszázada köszöntött a falura. 1739-ben önálló római katolikus egyházközség lett, és népiskolája is megkezdte a működést. Az egyre gyakoribb árvizek elől 1830-ban a falu a Rábca-parttól 2 kilométerrel nyugatabbra, mai helyére költözött, itt épült fel 1845-ben Szent József-temploma. A szabadságharc során, 1849. június 28-án egy kisebb vesztes csatára került sor az abdai hídnál.
A jobbágyfelszabadítás, a bécsi országút és a vasútvonal kiépülése, majd a folyamszabályozások következtében a 19. század második felétől Abda megerősödött. A zöldségtermesztéssel, szántóműveléssel és állattartással foglalkozó paraszti kisbirtokok mellett három uradalom határozta meg a falu gazdasági életét (Káptalanmajor, Pillingérpuszta, Szentkeresztpuszta), ezeknek köszönhetően jelentek meg az első ipari üzemek is a településen (téglagyár, szeszgyár stb.). A lakónépesség növekedésnek indult, az első és a második világháború pusztító harci cselekményei is szerencsésen elkerülték a települést. Az 1930-as évektől a lakosság egyre nagyobb része a közeli nagyváros, Győr ipari létesítményeiben talált munkát. Az 1959-ben megalapított termelőszövetkezet kezdeti sikertelenségei után a kunszigeti termelőszövetkezettel való 1973. évi egyesülés után a település mezőgazdasága felvirágzott, emellett melléküzemei (kavicsbánya, lakatosműhely stb.) és egyes győri középvállalatok abdai üzemegységei (mezőgazdasági gépjavítás és -gyártás, virágkertészet, húsüzem stb.) az 1980-as évekre szintén nyereségesek lettek. A kedvező közlekedési adottságokkal, nagy nemzetközi átmenőforgalommal rendelkező településen az 1980-as évek végétől kibontakozott a kiskereskedelmi tevékenység, a bécsi országút mentén kialakult a híres-hírhedt abdai bazársor, a 85-ös út elágazásánál pedig a sok vendéget vonzó, egy Il–18-as repülőgép fedélzetén berendezett vendéglátó centrum (Elvis park). Virágzásuknak az M1-es autópálya 1996. évi átadásának következményeként az átmenőforgalom csökkenése vetett véget. A 21. században lakosságszámában és infrastruktúrájában fejlődő község, általános iskolával, óvodával és bölcsődével, művelődési házzal, könyvtárral, egészségházzal, postával, takarékszövetkezettel, több vendéglátó és szállásadó hellyel. A határban folyó szántóművelés és a melegházi virágkertészet mellett az ipari tevékenység helyi zászlóshajói a gépgyár, a húsüzem és a kavicsbánya.
A település szomorú irodalomtörténeti nevezetessége, hogy 1944 novemberében a határában gyilkolták meg, zsidósága miatt – jó néhány más munkaszolgálatos társával együtt – az erőltetett menetben nyugatra hajtott Radnóti Miklóst; ma a mészárlás Rábca-parti helyszínén található a költő emlékműve.
A település jelentősebb építészeti-művelődéstörténeti értékei a Szeplőtelen Szűz Mária-oszlop (1700), a Nepomuki Szent János-szobor (18. század), a Szent József-templom (1845, klasszicista) és a főutca 19. századi parasztbarokk népi lakóházai. A község folyó- és állóvizei horgászásra, a Holt-Rábca vidéke és az ártéri erdők természetjárásra alkalmasak.
Fekvése bélyeg|jobbra|240px|Az 1-es főút abdai bevezető szakasza
Abda Győr városközpontjától 8, Mosonmagyaróvárétól 30 kilométerre fekszik. A település központját átszeli az 1-es főút, melyből a déli külterületei között ágazik ki a Győr és Sopron közötti 85-ös főút, illetve a határszélétől nem messze válik ki az M1-es autópályából az M85-ös autóút; ez utóbbin keresztül Csorna 30, Kapuvár 52, Sopron pedig 93 kilométeres autóútra esik Abdától. Országos közútnak minősül még a község területén az 1-esből kiágazó 85 101-es számú mellékút is, mely Abda délnyugati szomszédja, Börcs központjába vezet.
A település gyors összeköttetését az ország távolabbi, központi helyzetű területeivel az M1-es autópálya biztosítja, amelynek 129-es Győr-nyugati csomópontja a faluközponttól 5 kilométerre található; a sztrádán a 134 kilométerre lévő Budapest mindössze másfél órás autózással elérhető. Abda vasúton a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vonalon fekszik saját vasúti megállóhellyel. A közeli nagyobb települések közül közvetlen autóbuszjárattal érhető el Győr, Lébény, Mosonmagyaróvár és Csorna.
Az Abdával határos települések a következők: keleten és délkeleten Győr, délen Ikrény, délnyugaton Börcs, északnyugaton Öttevény és Kunsziget, északon Győrzámoly, északkeleten pedig Győrújfalu. Közúti összeköttetése a szomszédos települések egy részével közvetlen, az 1-es főúttal Győrhöz (8 km) és Öttevényhez (5 km), a 85-ös főúttal Ikrényhez (10 km) kapcsolódik, Börccsel (4 km) pedig a 85101-es út köti össze. Északi szomszédai, a Szigetközben fekvő Győrújfalu (12 km) és Győrzámoly (15 km) csak kerülővel, Győrön – hosszabb kerülővel Kunszigeten – át közelíthetőek meg.
Földrajz Domborzat és vízrajz bélyeg|balra|340px|Abda földrajzi környezete
Abda a Kisalföldön, a Győri-medence legmélyebben fekvő keleti szegélyén, a Mosoni-sík délkeleti peremén fekszik, de külterületének déli része már a Csornai-sík földrajzi kistáj része. A településmag 117 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, közigazgatási területének – egyúttal a Mosoni-síknak – legalacsonyabb, 113 méteres pontja a település keleti határában, a soproni út elágazásánál található. A falukörnyék a Mosoni-Duna által kialakított hordalékkúp délkeleti esésű, déli peremlejtőjénél terül el, a Rába hordalékkúpjának támaszkodó nyugat–keleti irányú, ártéri helyzetű lapályon. A geológiai fúrások az aljzatban a Keleti-Alpokhoz tartozó alsó paleozoos metamorf kőzeteket harántoltak. A későbbi Kisalföld a Rába-vonal mentén a középső miocénban erőteljes süllyedésnek indult, majd a kialakult medencében miocén tengeri üledékes képződmények, pannóniai korú tavi üledékek halmozódtak fel. Az ezt követő időszakban már a folyóvízi üledékképződés dominált: a pleisztocén és a holocén során lerakódtak a Duna hatalmas hordalékkúpjai. A felszín közelében középső és felső pleisztocén korú folyóvízi kavics, homok jellemzi a község területét és annak déli határát a Rábca völgyéig. Északra és keletre, valamint délnyugaton foltokban a fiatalabb, holocén korú homok és kavics előfordulása jellemző. A folyóvízi rétegek vastagsága a Rábca völgyében meghaladja a 10, a falu északnyugati határában a 25 métert is; e durvatörmelékes képződményeknek a kavicsbányászat ad gazdasági jelentőséget. Ezt a felszínen a Mosoni-sík délkeleti tájaihoz hasonlóan öntésiszap, réti csernozjom borítja, amelyet délnyugaton, a Holt-Rábca Börcs felőli, gyenge lefolyású laposán agyagos öntéstalajok és lápos réti talajok foltjai váltanak fel.
A falu a Mosoni-Duna vízgyűjtő területén fekszik, amely egyúttal kb. 4 kilométeren keresztül a település északkeleti közigazgatási határát is alkotja, Abda északi határában pedig egykori holtágainak meanderező maradványai figyelhetőek meg. Árhullám az Alpok kora tavaszi hóolvadása (jeges ár), illetve a bőséges nyári esőzések (zöldár) idején vonul le a folyón. A település életében fontosabb szerepet játszik a Mosoni-Duna jobb oldali mellékvize, a Rábca, amelynek kb. 6,5 kilométeres torkolati szakasza esik Abda területére. A ma már szabályozott folyó a 19. századig a Mosoni-Duna és a Rába hordalékkúpjai közé eső vizenyős lapályon, a mai falu déli határában kanyargott. A meanderező ágak déli oldalain kisebb dűnék és ármentes szigetek alakultak ki. A Mosoni-Duna másik jobb oldali mellékvize, az Öttevényi-csatorna (helyi nevén Holt-Duna vagy Horcsi) a település északi és északnyugati határában, a Mosoni-Duna egykori holtágmaradványában kanyarog. Abda jelentősebb állóvizei a Rábca egykori medrei, keleten az Öreg-Rábca (38 ha), délen és délkeleten a Holt-Rábca (12 ha), valamint a mesterséges Abdai-kavicsbányatavak (mindkettő 13-13 ha) és az Abdai-horgásztó (3 ha). A pleisztocén kori vastag kavicsos altalajrétegekben tározott talajvíz felszíne jellemzően 4-6 méter mélyen helyezkedik el.
Éghajlat Mérsékelten meleg, száraz éghajlatú vidék. Az évenkénti napsütéses órák száma 1900 óra felett alakul, ebből a nyári évnegyed részesedése 770, a télié 180 óra. Az évi átlaghőmérséklet +10,0, a vegetációs időszakban +16,8 Celsius-fok, a hőmérséklet havi középértéke januárban –1,1, júliusban +21,0 Celsius-fok. A Mosoni-sík egészét tekintve évente 560 milliméternyi csapadék hullik a régióra, a keleti peremvidéket ennél valamivel kevesebb csapadék éri, sokéves átlagban az 550 millimétert sem éri el. Ebből a vegetációs időszakra 310-320 milliméter jut, a legcsapadékosabb időszak a május–július közötti évnegyed, a legszárazabb hónap a január. A hótakarós napok évenkénti száma 30 körül alakul. A Duna-völgy fekvése és a vidék északnyugati irányú nyitottsága határozza meg a Dévényi-kapun beáramló szelek uralkodó északnyugati irányát, 3-3,5 m/s-os átlagos szélsebességgel.
Élővilág bélyeg|jobbra|160px|Vaddisznócsapás a Holt-Rábca vidékén
Növényföldrajzi szempontból Abda az Alföld flóravidékén (Pannonicum) belül hozzávetőlegesen a Kisalfölddel átfedett Arrabonicum flórajárás területéhez tartozik. Az intenzív szántóművelés alatt álló területen a természetes növénytakaró csak foltokban, a Rábca és a Mosoni-Duna árterében és holtágmaradványai környékén maradt fenn. Jellemző növénytársulások a magas sásrétek, a mocsárrétek, a bokorfüzesek és a fűz-nyár ligetek. Állományalkotó vízinövényfajok a vízi rucaöröm (Salvinia natans), az egyszerű békabuzogány (Sparganium emersum), a fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus), a virágkáka (Butomus umbellatus), a kanadai átokhínár (Elodea canadensis), a sárga vízitök (Nuphar luteum), a vízjárta területek társulásaiban gyakori a karcsú bajuszfű (Heleochloa alopecuroides), a mocsári perje (Poa palustris), a csigolyafűz (Salix purpurea), a tavi lórom (Rumex hydrolapathum), a rozsdás rózsa (Rosa rubiginosa), az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia), a borzas lednek (Lathyrus hirsutus), a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), a mocsári aggófű (Senecio paludosus), a nyílt gyepeken és töltéseken megtalálható a vetési zsellérke (Thesium dollineri), a nagylevelű kutyatej (Euphorbia platyphyllos) és a pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana), az illatos ibolya (Viola odorata), a nagy ördögbocskor (Caucalis latifolia), a magas kígyószisz (Echium italicum), a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia), a mezei varfű (Knautia arvensis), a gyermekláncfű (Taraxacum officinale), az egynyári cicó (Thymelaea passerina), a pemete gyöngyajak (Leonurus marrubiastrum), a parlagi sömörje (Neslia paniculata), a szép zörgőfű (Crepis pulchra), a vetési konkoly (Agrostemma githago) és a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis).
bélyeg|balra|240px|Tőkés récék a Rábca-toroknál