Louis Victor Jules Vierne (Poitiers, 1870. október 8. – Párizs, 1937. június 2.) zeneszerző, orgonaművész, a párizsi Notre-Dame orgonistája.
Élete
Poitiers-ben, 1870-ben született majdnem teljesen vakon, Henri Vierne, újságíró fiaként. Egyszer egy vendég érkezett hozzájuk, aki Schubert dallamot játszott-énekelt neki, majd a kétéves Vierne zongorán visszajátszotta a dallamot. A szülei teljesen ámulatba estek ezt látva. A Vierne-család 1873-ban Párizsba költözött, édesapja főszerkesztői állást kapott a Paris-Journal-nál. A kis Vierne apjától pompás ajándékot, egy kis két-oktávos játékzongorát kapott ajándékba. Szülei nagybátyjától, Charles Colintól kértek tanácsot a fiú taníttatása ügyében. 1875-ben az apa új állást kapott a Mémorial de Lille újságnál, ezért a család öt évre Lille-be költözött. Vierne ekkor hallott először orgonahangot a St-Maurice templomban egy mise alkalmával. Később így emlékezett vissza: „elképzelhetetlen volt számomra, hogy egyetlen ember hogy tud ennyiféle díszes-színes, misztikus hangot - hol erős, hol halk- kiadni egy hangszerből, az egész meseszerű volt”.
1876-ban lánytestvére, Henriett meghalt tüdőbajban. 1876-tól látássérültek iskolájába járt, itt tanították meg speciális eszközökkel, nagyítókkal írni, olvasni. 1877-ben édesapja Dr. de Wecker nevű orvossal konzultál, aki egy kísérleti operáció segítségével hisz Vierne látásának részleges helyreállításában. A műtétre két részletben áprilisban kerül sor. A műtét sikerült, Vierne látását részlegesen helyreállította a doktor, így a fiú nagy tárgyakat, tájakat, színeket is meg tudott már különböztetni. Lille-ben kezdte el a Braille-t Richard Hormann segítségével, valamint zongorázni kezdett Miss Gossetnél. 1878-ban megszületett René öccse. 1879-ben Colin nagybátyja egy rendezvény alkalmával megmutatja a St-Maurice templom orgonáját Viernenek. A fiú teljesen a rabjává válik, olyannyira, hogy anyjának limitálnia kell a napi megengedett gyakorlását 3 órára. 1880-ban az apja kilépett munkahelyéről, majd a család visszaköltözött Párizsba.
Tehetségét César Franck fedezte fel. 1886-tól Louis Lebelnél orgonálni kezdett. 1888-tól a párizsi Conservatoire óráit látogatta. Tanára, Charles-Marie Widor 1892-ben maga mellé vette segédnek a St. Sulpice-templomba. 1894-ben Widor asszisztenseként a Conservatoire orgona-osztályában tanított. A következő generáció tehetséges orgonistáit képezte, köztük Marcel Duprét is. 1900-ban négy jelölt közül őt választották a párizsi Notre-Dame orgonistájává. 1912-től az itteni Scola Cantorumban is orgonát oktatott. Egész életében komoly betegségekkel és depresszióval küzdött, amire szakmai és emberi konfliktusok, szembetegsége, és nem utolsósorban fiának az első világháborúban történt elvesztése is adott okot. 1937. június 2-án halt meg Párizsban, a Notre-Dame orgonájának játszóasztalán, szívinfarktusban.
Művei Orgona 1894 : Allegretto op. 1 en si mineur 1894 : Verset fugué sur "In exitu Israël" 1895 : Prélude funèbre 1894 : Communion 1898-1899 : Symphonie n°1 en ré mineur 1902 : Symphonie n°2 en mi mineur 1911 : Symphonie n°3 en fa dièse mineur 1913 : Vingt-quatre pièces en style libre 1914 : Symphonie n°4 en sol mineur 1914 : Prélude en fa dièse mineur 1921 : Marche triomphale pour le centenaire de Napoléon Ier 1923-24 : Symphonie n°5 en la mineur 1926 : Vingt-quatre pièces de fantaisie 1928 : Trois improvisations (átírta Maurice Duruflé) 1929-1931 : Triptyque 1930 : Symphonie n°6 en si mineur
Zongora
1893 : Trois pièces 1899 : Suite bourguignonne 1915-1916 : Trois Nocturnes 1915 : Douze Préludes 1916 : Poème des cloches funèbres 1918 : Silhouettes d'Enfants 1918 : Solitude 1922 : Ainsi parlait Zarathoustra
Kamarazene
1895 : Deux pièces pour alto ou violoncelle et piano 1896 : Largo et Canzonetta pour hautbois et piano 1894 : Quatuor à cordes 1905-1907 : Sonate pour violon et piano 1909 : Rhapsodie pour harpe 1910 : Sonate pour violoncelle et piano 1918 : Quintette pour piano et cordes 1928 : Soirs étrangers
Szimfóniák
1907-1908 : Symphonie en la mineur 1925 : Poème pour piano et orchestre 1926 : Ballade pour violon et orchestre
Vokális művek
1903 : Praxinoé : légende lyrique pour orchestre, soli et chœurs 1912 : Les Djinns de Victor Hugo : poème symphonique pour chant et orchestre 1914 : Psyché de Victor Hugo : poème symphonique pour chant et orchestre 1916 : Eros d’Anna de Noailles : poème symphonique pour chant et orchestre 1917 : Dal Vertice de Gabriele D’Annunzio : ode lyrique pour ténor solo et orchestre ismeretlen : La Ballade du Désespéré
Dalok
1895 : A Elle, poème de Paul Gobillard 1896 : Fini de rire de Maurice Léna 1896 : Beaux papillons blancs de Théophile Gautier 1986 : Donc ce sera pour un clair soir d ’été de Paul Verlaine 1896 : Qu’as-tu fait de ta jeunesse ? de Paul Verlaine 1897 : L ’heure du berger de Paul Verlaine 1897 : Ô triste, triste était mon âme de Paul Verlaine 1897 : Le Rouet de Leconte de Lisle 1898 : Dors, chère Prunelle de Catulle Mendès 1899 : Chanson d ’automne de Paul Verlaine 1899 : Lied d ’amour de Carly Timun 1899 : Extase de Victor Hugo 1903 : Soleils couchants de Paul Verlaine 1903 : Nox de Charles Leconte de Lisle 1903 : Adieu de Villiers de L’Isle Adam 1912 : Stances d ’amour et de rêve de Sully Prudhomme 1916 : Spleens et Détresses de Paul Verlaine 1921 : Cinq poèmes de Baudelaire 1924 : Poème de l’amour de Jean Richepin 1929 : Les angélus de Jehan le pauvre 1930 : Quatre poèmes grecs d'Anna de Noailles ismeretlen : Vocalise étude pour voix grave et piano ismeretlen : Les roses blanches de la lune de Jean Richepin ismeretlen : Deux chansons populaires roumaines
Források
További információk
Kategória:Francia zenészek Kategória:Francia zeneszerzők Kategória:Francia orgonisták Kategória:Romantikus zeneszerzők Kategória:1870-ben született személyek Kategória:1937-ben elhunyt személyek Kategória:A montparnasse-i temetőben nyugvó személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai