thumb|250px|A Fed épülete Washingtonban
A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság 2008 őszén bekövetkezett súlyosbodásából kialakuló világméretű gazdasági visszaesés volt. Közvetlen előzménye az Egyesült Államok lakás- és jelzáloghitel-piacának válsága volt, amely a lakásárak csökkenésével, a kockázatos jelzáloghitelek bedőlésével és az ezekhez kapcsolódó értékpapírok veszteségeivel megrendítette a pénzügyi rendszert. A problémák az amerikai pénzügyi piacokról a nemzetközi bankrendszeren, a tőkepiacokon és a kereskedelmi kapcsolatokon keresztül gyorsan átterjedtek más országokra is.
A válság 2008 szeptemberében, a Lehman Brothers befektetési bank csődje után lépett különösen súlyos szakaszába. A pénzügyi intézmények közötti bizalom és hitelezés visszaesett, az eszközárak zuhantak, a hitelfeltételek szigorodtak, majd a pénzügyi zavarok a fogyasztásra, a beruházásokra, a termelésre és a világkereskedelemre is átterjedtek. 2009-ben a világgazdaság a második világháború utáni időszak legsúlyosabb globális recesszióját élte át. A Világbank későbbi értékelése szerint ez volt 1950 óta az első év, amikor a világ reál-GDP-je éves szinten csökkent.
Kialakulása és okai A válság kialakulását több, egymást erősítő folyamat előzte meg. Az Egyesült Államokban az 1990-es évek végétől a 2000-es évek közepéig jelentősen emelkedtek a lakásárak és gyorsan nőtt a háztartások jelzáloghitel-állománya. A 2001-es recessziót követő alacsony kamatkörnyezet, a globális megtakarításokból származó bőséges finanszírozás, valamint a jelzáloghitelek értékpapírosításának terjedése egyaránt hozzájárult a hitelkínálat bővüléséhez. A lakásárak emelkedésével párhuzamosan a magasabb kockázatú, úgynevezett subprime adósok is egyre könnyebben jutottak jelzáloghitelhez.
A hitelezési standardok romlása és az értékpapírosítás A hitelpiaci növekedéssel párhuzamosan több szegmensben romlottak a hitelbírálati követelmények. A jelzáloghiteleket egyre nagyobb mennyiségben értékpapírosították: a hiteleket összevonták, majd jelzálogfedezetű értékpapírok és összetettebb pénzügyi termékek formájában befektetőknek értékesítették. Ez lehetővé tette a hitelkockázat szélesebb körű elosztását, ugyanakkor gyengítette az eredeti hitelezők ösztönzését a hitelfelvevők kockázatának gondos vizsgálatára, és egyre nehezebbé tette annak megállapítását, hogy a pénzügyi rendszer mely szereplői mekkora veszteségnek vannak kitéve.
CDO-k, CDS-ek és a rendszer átláthatatlansága A válság előtti években jelentősen nőtt az összetett strukturált termékek és hitelderivatívák szerepe. A CDO-k (collateralized debt obligations) különböző adósságkövetelésekből összeállított és eltérő kockázatú részekre bontott értékpapírok voltak. A CDS-ek (credit default swaps) ezzel szemben olyan származtatott ügyletek, amelyek segítségével egy adott adós vagy értékpapír nemteljesítésének hitelkockázata részben vagy egészben átruházható egy másik félre. A két eszköz tehát nem egymás ellentéte. Az összetett termékek, a tőzsdén kívüli derivatívapiac korlátozott átláthatósága és a pénzügyi intézmények közötti kiterjedt szerződéses kapcsolatok azonban megnehezítették a kockázatok felmérését, és növelték a fertőzés veszélyét.
Magas tőkeáttétel és rövid távú finanszírozás A pénzügyi rendszer sérülékenységét tovább növelte a magas tőkeáttétel. Számos bank, befektetési bank és a hagyományos bankrendszeren kívül működő pénzügyi közvetítő nagy összegű eszközállományt finanszírozott viszonylag kevés saját tőkével és jelentős részben rövid lejáratú forrásokból. Emiatt már viszonylag kis eszközár-veszteségek is jelentősen csökkenthették a pénzügyi intézmények saját tőkéjét, miközben a rövid távú finanszírozás elapadása gyors likviditási válságot idézhetett elő.
Az ingatlanárak esése és a válság kirobbanása Amikor az amerikai lakásárak emelkedése megtorpant, majd az árak csökkenni kezdtek, nőtt a jelzáloghitelek nemteljesítési aránya. Ennek következtében veszteségek jelentkeztek a jelzáloghitelekre épülő értékpapírokon, miközben a befektetők egyre nehezebben tudták meghatározni ezeknek az eszközöknek az értékét és azt, hogy mely pénzügyi intézmények mekkora kockázatot viselnek. A bizalom csökkenése 2007-től zavarokat okozott több finanszírozási piacon, majd a veszteségek növekedésével több nagy pénzügyi intézmény került súlyos helyzetbe.
Lehman Brothers és a rendszerszintű pánik A pénzügyi válság 2008 szeptemberében vált különösen súlyossá. A Lehman Brothers 2008. szeptember 15-i csődje jelentősen fokozta a pénzügyi intézmények egymással szembeni bizalmatlanságát és a rövid távú finanszírozási piacokon kialakult feszültséget. A következő napokban és hetekben több fontos pénzügyi piacon súlyos likviditási problémák alakultak ki, miközben az amerikai és más országok hatóságai rendkívüli intézkedésekkel próbálták stabilizálni a pénzügyi rendszert.
Átterjedés a reálgazdaságra A pénzügyi rendszer zavarai ezt követően egyre erősebben érintették a reálgazdaságot. A hitelkínálat szűkülése, az eszközárak esése és a gazdasági bizonytalanság visszafogta a háztartások fogyasztását és a vállalatok beruházásait. A termelés és a nemzetközi kereskedelem 2008 végén és 2009 elején meredeken visszaesett. A válságot a nemzetközi banki és tőkepiaci kapcsolatok, valamint a külkereskedelem közvetítették az Egyesült Államokból más fejlett és feltörekvő gazdaságokba.
Intézkedések különböző országokban
Az Egyesült Államokból kiinduló pénzügyi válság az egész világon komoly gondokat okoz Európától Ázsiáig. Az USA és az Európai Unió valamennyi tagországa nagy kihívásokkal néz szembe, és jelentős intézkedéseket léptetnek életbe a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében. Számos országban kellett a kormányoknak közvetlenül megmenteni, feltőkésíteni vagy államosítani pénzintézeteket, bankokat, biztosítókat. A pénzügyi válságkezelési programok részben összehangolt, részben nemzeti hatáskörben végrehajtott intézkedései a legtöbb helyen hasonlóak. Egyre több ország veszi igénybe a nemzetközi pénzügyi szervezetek segítségét gazdálkodásának, pénzügyi rendszerének stabilizálása érdekében. A pénzügyi krízis egyre inkább áthat a reálgazdaságra is, gyárak zárnak be, csökkentik termelésüket, munkahelyek szűnnek meg világszerte. Az alábbi összefoglalás áttekintést ad arról, hogy az egyes országok milyen intézkedéseket tettek a pénzügyi krízis hatásainak enyhítése érdekében. A nemzetközi példák mutatják, hogy Magyarország a többi uniós országhoz hasonló problémákkal küzd, és a legtöbb esetben a más országokban is alkalmazott intézkedésekkel azonos lépésekkel védi a polgárok biztonságát, a hazai pénzpiac és a gazdaság stabilitását.
Az Európai Unió összehangolt intézkedései
Az EU elfogadta, hogy hitelgaranciával finanszírozza a pénzügyi szektort (továbbá a betétek után 50 000 euróig vállal garanciát, és engedélyt ad a tagoknak, hogy ezt 100 000 euróig emeljék).
Németország Németországban három független támogatási rendszer van a nem banki betétekre, a magánkölcsönökre és bankrendszer megmentésére. A német kormány a pénzügyi piaci stabilizációjáról szóló törvényt október 17-én fogadta el, amely bankközi garanciákat és tőkeszavatolást biztosít.
Elsődleges Adóssággarancia (Senior Debt Guarantee): Igénybe vehetik a német bankok, biztosítótársaságok, és nyugdíjalapok. A mértéket tekintve 400 milliárd euróig lehetséges az adósság értékpapírokra (20 milliárd el van különítve a potenciális veszteségek esetére). A program garantálja az olyan debt securitykat, amelyeket 2009. december 31-bocsátanak ki legfeljebb 36 hónapos lejárati idővel. Az igénybevétel költsége a kockázathoz igazodik.
Tőkeinjekció 70 milliárd euróig terjedő méretben (ez kiterjeszthető 80 milliárdra) nyújt forrásokat, melyek hozzáférhetőek tőkeberuházásra (rekapitalizáció), vagy un. kockázatos pozíciók vásárlására. Ennek formája egy alap, ami részvényeket, csendes részvételt a társaságban, vagy más tőke-eszközöket vehet. Az alap vehet és/vagy lefedezhet kockázatos pozíciókat (értékpapírokat, derivatívákat, kölcsön kötelezettségeket), melyek 2008. október 13-át megelőzően kerültek megvételre, vagy léptek bele. A támogatás feltétele szerint a törvény felhatalmazza a Szövetségi Pénzügyminisztériumot, hogy egy külön irányelvben határozza meg a támogatás feltételeit. A feltételek magukban foglalhatják a business mixet, a fenntarthatóságát az üzleti modellnek, hitelezést a kis és közepes vállalkozók felé, meghatározott eljárások szerinti üzletmenetet, vezetői és munkavállalói javadalmazási feltételeket, osztalékfizetéssel kapcsolatos rendelkezéseket.
Szabályok az állami alap támogatásához kapcsolódóan A menedzsment dönthet a tőkeemelésről, mely az állami alap forrásnyújtásához kapcsolódik részvényesi beleegyezés nélkül, az alaptőke 50%-nak mértékéig. Nincsen a jelenlegi részvényeseknek e papírokra jegyzési joga. A menedzsment határozhat a részvények tulajdonságait illetően: likvidációs vagy profitban való elsőbbség – de a részvények elvesztik e tulajdonságukat, ha később magánbefektetőnek eladják őket. A társaságban való csendes részvétel megvalósítható részvényesi beleegyezés nélkül is. Az általános adólevonási szabályok vonatkoznak az alapnak kifizetett kamatra. Tartalmaz még továbbá a szabályozás általános eltéréseket és lemondásokat a tőzsdei bevezetési szabályokhoz, nyilvános ajánlattételekhez stb. kapcsolódóan.
Nagy-Britannia A Kincstár Pénzügyi Támogatási Programja (Treasury Financial Support Programme) Tőkeinjekció 50 milliárd angol font értékben a bankképes intézményeknek, melyből 37 milliárdot már kiosztottak (RBS 20 milliárd, HBOS/Lloyds 17 milliárd). Az igénybevétel feltételei: törzsrészvények és elsőbbségi részvények legyenek az átadott papírok. Az elsőbbségi részvények 12%-ot fizetnek, és nem lehet őket visszaváltani 5 évig. Továbbá nem lehet más papírokra osztalékot fizetni addig, amíg az elsőbbségi részvényeket nem fizették vissza. A feltételek közt szerepel, hogy a részt vevő intézményeknek fenn kell tartaniuk a hitelezést a 2007-es szinten, támogatást kell biztosítaniuk a jelzáloghitelüket fizetni szándékozó embereknek, nem adhatnak készpénz bónuszt a vezetőségi tagoknak 2008-ban, és a javadalmazást a hosszú távú értékteremtéshez kell kötniük.
A Kincstár új adósságokra vállalt garanciája (New debt guarantee) A részt vevő intézmények által a következő 6 hónapban kibocsátott adósságra vállalt garancia. Beletartoznak a CDs-ek, CPs-ek, fedezetlen kötvények, és egyéb kötelezvények (váltók).
Special Liquidity Scheme 2008 áprilisában lett felállítva. Arra szolgál, hogy a bankok magas minőségű jelzálog-fedezetű és más értékpapírjaikat időlegesen becserélhessék az Egyesült Királyság Kincstárjegyeire. 2008 szeptemberében a program lefutási idejét meghosszabbították 2009. január 30-ig. 2008 októberében a kormány kiterjesztette a program költségvetését 200 milliárd font összegig.
Bankállamosítások A Northern Rock bankot a Bank of England által nyújtott 55 milliárd fontos kölcsön és az állam által az összes megtakarításra adott garancia mentette meg. A bankot 2008 februárjában államosították, miután a kormány nem talált megfelelő ajánlattevőt rá a magánszektorból. A 40 milliárd fontot érő legjobb jelzálogai egy privát offshore trösztben, a Granite-ben maradtak. Államosították továbbá a Bradford and Bingley-t. A kormány szerezte meg az ellenőrzést a társaság 50 milliárdos jelzálog- és kölcsönállománya felett, míg a 20 milliárdos megtakarítási üzletág a spanyol Santanderé lesz 612 millió fontért.
25 milliárd fontos tőkeinjekció, amellyel eddig a következő intézményeket segítette ki az állam: Abbey, Barclays, HBOS, HSBC Bank plc, Lloyds TSB, Nationwide Building Society, Royal Bank of Scotland, Standard Chartered.
Franciaország