Landeni Pipin (vagy Peppin, Pipin, Pippin) vagy másik nevén Idősebb Pipin (kb. 580 – 640. február 27.), Austrasia frank királyság majordomusa volt a Meroving király I. Dagobert alatt 623-tól 629-ig. Ugyanezt a címet viselte a következő király, III. Sigebert alatt, 639-től saját haláláig.

Élete Apja feltehetően Karlmann, legalábbis ez a név szerepel Fredegár krónikájában,Fredegarii et aliorum Chronic. Vitæ, Krusch, B. (ed.) MGH SS rerum Mero. II amely az életére vonatkozó legfontosabb forrás. Ragadványneve feltehetően születési helyéből származik, Landen ma Belgiumban található. Emellett nevezik még I. Pipinnek vagy idősebb Pipinnek, hogy megkülönböztessék unokájától, a középső Pipintől, illetve a legfiatalabb Kis Pipintől.

613-ban Burgundia és Austrasia legnagyobb nemesurai megvonták támogatásukat II. Sigebert királytól, illetve régensként uralkodó dédanyjától, Brünhildétől. A nemesurak, akik között ott volt II. Warnachar, Rado, a Metzi egyházmegye püspöke Szent Arnulf és Pipin (e két utóbbit Fredegár úgy jellemezte, mint "Austrasia leghatalmasabb nemesurai"), a szomszédos Neustria királyához, II. Chlotharhoz fordultak és felajánlották neki a régensséget, az egyezséget Andernach-nál kötötték meg. Az egyezség értelmében Rado Austrasia, míg Warnachar Burgundia majordomusa lett, de Pipinnek 623-ig kellett várni jutalmáért, amikor Chlothar fiatalkorú fiát, Dagobertet nevezte ki Austrasia királyának és Pipin az ő majordomusa lett, míg barátja, Arnulf, a király tanácsadója lett.

Pipint a korabeli források mint jó és bölcs uralkodót jellemezték. Ellenségei elérték, hogy 629-ben Chlothar halála után Dagobert Orléans-ba száműzte, de annak halála után, 639-ben visszatért és ismét megkapta a majordomusi címet Dagobert utóda, III. Sigebert és II. Klodvig alatt.Fredegar, IV, 85, MGH SS rer Merov II, p. 164. Pipin felügyelte Dagobert örökségének felosztását fiai, Sigebert és Klodvig, valamint mostohaanyjuk, Nanthild között. Sigebert számára biztosította az őt megillető részt, mivel szoros barátság fűzte a burgundi majordomushoz, Aega-hoz.

Pipin annyira népszerű volt a frank területeken, hogy bár hivatalosan sosem avatták szentté, de időnként mégis a szentek névsorában említették és február 21-én ünnepelték.

Családja és leszármazottai Felesége Szent Itta vagy másik nevén Ittaberga (592 – 652Az Annales Xantenses jegyezte fel "Beata Itta mater sancte Gerthrudis"), aki 650-ben megalapította a nivelles-i apátságot."Itta relicta Pippini", Annales Xantenses 650, MGH SS II, p. 219. Begga (? – 693)Az Annales Xantenses nevezi meg Beggát, mint Pipin lányát és feljegyzi, hogy férje "Anchisus dux egregius filius Arnulfi epicopi Mettensium". Annales Xantenses 650, MGH SS II, p. 219.A Cronica Hohenburgensis Szent Gertrúd nővéreként nevezi meg: "huius soror [beata Gerdrudis] Begga" és feljegyzi, hogy férje "Angiso sancti Arnulfi filio" Férje Metzi Arnulf érsek fia, Ansegisel (? – 662) Grimoald (615 – 657). Apja halála után örökölte annak majordomusi címét,A Liber Historiæ Francorum nevezte meg "Grimoaldo filius eius [=Pippino]" amikor feljegyzi, hogy örökölte apja címét. Liber Historiæ Francorum 43, MGH SS rer Merov II, pp. 315-6. III. Sigebert uralkodása alatt."Sigibertus rex Francorum" 644-ben megerősíti "Grimoaldo maiores domus" Az öröklést vitatta Otto,"Otto quidam filius Urones domestici" a kiskorú király gyámja, de Sigebert uralkodásának 10-ik évében (650) Lothár alamann gróf"Leuthario duci Alamannorum" csatában megölte.Fredegar, IV, 86 and 88, MGH SS rer Merov II, pp. 164 and 165. 656-ban Sigebert halála után megpróbálta a királyi trónt saját fia számára megszerezni, de a neustriai nemesek, akiket feldühített, hogy beleavatkozott a trónöröklésbe, Párizs közelében elfogták, megkínozták és lefejezték. Gertrudis (? – 659. március 17.)Az Annales Xantenses szerint "Gerthrudem virginem sanctam" volt Pipin első lánya, de feltehetően csak annak vallásos jelentősége miatt. Anyjával együtt alapította meg a nivelles-i apácazárdát, majd annak főnökasszonya volt.Annales Mettenses 687, MGH SS I, p. 316.Cronica Hohenburgensis 646, Annales Marbacenses, MGH SS in Usum Scholarum , p. 2.

Jegyzetek

Források Charles Oman: The Dark Ages 476–918. London: Rivingtons, 1914. John Michael Wallace-Hadrill, fordító: The Fourth Book of the Chronicle of Fredegar with its Continuations. Connecticut: Greenwood Press, 1960.

Irodalom Rudolf Schieffer: Die Karolinger. 3. kiadás, Kohlhammer, Stuttgart 2000, , 14–18. oldal Rudolf Schieffer: Pippin der Ältere. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). 20. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 2001, , 468. oldal (deutsche-biographie.de). Margarete Weidemann: Adelsfamilien im Chlotharreich. In: Francia 15 (1987), 1988, 829–851. oldal

Kategória:Frank majordomusok Kategória:Az 580-as években született személyek Kategória:640-ben elhunyt személyek