Buda visszafoglalása a töröktől 1686. szeptember 2-án történt. A régóta várt esemény Buda török kézre kerülése után 145 évvel és négy nappal valósulhatott csak meg. Ezt megelőzően összesen öt alkalommal, legutóbb 1684-ben próbálták visszafoglalni a magyar fővárost. A török hadsereg megpróbálta 1683-ban Bécs városát elfoglalni, emiatt Európának kétsége sem lehetett, hogy az Oszmán Birodalom végső célja az egész kontinens meghódítása. A történelmi veszélyt a pápa érezte talán leginkább, és felismerve az összefogás jelentőségét, létrehozta a Szent Ligát, amely egy többnemzetiségű ostromló keresztény zsoldos sereggé vált. Magyar haderő csak kisebb háborús hadműveletekben vett részt. Ekkoriban jelentek meg az első császári huszárezredek is (Barkóczy, Gombos és Petneházy). A magyar huszárezredek sikeresek voltak és Károly herceg 1689-ben 2500 magyar huszárt alkalmazott is a nyugati fronton, ahol komoly sikereket értek el.Tóth Ferenc előadása V. Lotaringiai Károly hercegről , tti.btk.mta.hu A magyar harci potenciál azonban sem visszaszerezni, sem megvédeni nem tudta országát.
Buda jól kiépített vár volt, amelyet a török várvédők újabb és újabb erősségekkel falakkal, bástyákkal bővítettek ki, és kijavították a két évvel korábbi sikertelen ostrom omladékait. A védők tudták, hogy stratégiai szempontból Buda a még meg nem hódított Észak-Magyarország kulcsa, és jelentőségét fokozza, hogy Bécshez is viszonylag közel fekszik. Az ostromlottak nagy elszántsággal álltak ellen az ostromlók rohamainak, a török parancsnokok a végsőkig kitartottak.
Előzményei
jobbra|bélyegkép|265px| Sobieski János szobra Párkánynál A török hadsereg 1683-ban sikertelen támadást indított Bécs ellen; az ostromlott fővárost birodalmi és lengyel seregek mentették fel. A pápa törökellenes szövetséget hozott létre: a Szent Ligának kellett ráébresztenie a keresztényeket arra, hogy az Oszmán Birodalom egész Európát fenyegeti, és hogy erős szövetségben ütőképes hadsereget kell kiállítani ellene. 1683. október 9-én I. Lipót német római császár és magyar király, valamint III. János lengyel király hadai Párkány mellett véres küzdelem után nagy győzelmet arattak a törökön. A párkányi erődítmény elfoglalása után a keresztény hadak háromnapos ostrommal, október 28-án bevették Esztergom várát is. A törökök ereje megtört.Csombor Erzsébet - Székely György - Csorba Csaba: A párkányi csata 320. évfordulója, mek.oszk.hu
A Szent Liga a Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence törökellenes szövetségeként, XI. Ince pápa kezdeményezésére alakult 1684. március 5-én. Később csatlakozott hozzá Oroszország, továbbá a bajor, a szász és a brandenburgi választófejedelem is küldött zsoldosokat. A Bécs elleni támadás visszavágásaként a császáriak 1684-ben sikertelenül ostromolták a budai várat. 1686-ban ugyanazok a parancsnokok tértek vissza, de már kezükben volt az a pontos leírás, amelyet Luigi Ferdinando Marsigli török fogsága alatt, 1684-ben készített Budáról, 43 fontos budai épület leírásával.. jobbra|bélyegkép|265px|Buda vára 1684-ben A pápa üzenetében adta ki a jelszót Buda visszavételére induló szövetséges haderők buzdítására: „A Boldogságos Szűz ad segítséget!”, melynek latin kezdőbetűi megegyeztek Buda nevével (Beata Virgo Dabit Auxilium). Ezt a pápa Avianói Márk kapucinus szerzetesnek írta levelében, aki tábori szolgálatot látott el az ostrom alatt.
Buda visszafoglalása
Három hónapos ostrom után sikerült visszafoglalni Budát, ugyanis a várat védő Abdurrahmán Abdi Arnaut a végsőkig, 1686. szeptember 2-ig kitartott.
A szemben álló hadtestek
A budai várat az albán származású Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa 12 ezer katonával védte. V. Károly lotaringiai herceg a Habsburg, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem a német birodalmi erőket vezette. Károly herceg katona felett rendelkezett, és Óbudától egészen a Kis-Gellért-hegy lábáig állt fel. Miksa választófejedelemnek feleennyi katonája volt, fő, és a Gellért-hegyen állította fel ütegeit.
Károly herceg hadteste bélyegkép|jobbra|250px|Budavár ostroma (1686) Lotaringiai Károly táborából nézve Franz Geffels festményén Lovassági parancsnokok Gyalogsági parancsnokok gróf Äneas Sylvius von Caprara tábornagy gróf Pálffy János altábornagy Johann Heinrich von Dünewald lovassági tábornok Hermann Ottó Styrum von Limburg vezérőrnagy gróf Francis Taaffe, Carlingford grófja (Írország) báró Claude Florimond de Mercy Francesco Gondola Nicolo Lodron gróf Ernst Rüdiger von Starhemberg tábornagy helyettese Charles Eugène de Croÿ táborszernagy és tüzérségi tábornok gróf Karl Ludwig de Souches, altábornagy báró Johann Wimmar von Diepenthal vezérőrnagy Ludwig Anton pfalz-neuburgi herceg Német Lovagrend nagymestereNyelvterület szerinti parancsnok beosztás Egyéb parancsnokok Frankok: báró Hans Karl Thüngen gyalogsági tábornok Brandenburgiak: Hans Adam von Schöning altábornagy, Kurt Hildebrand von der Marwitz és Hans Albrecht von Barfus tábornokok. 8269 fő-vrl érkeztek.A Magyar Nemzet története VII. kötet 450. oldal (Schöning Kurt életrajzíró nyomán), szerkesztő Szilágyi Sándor, Atheneum kiadó 1898 (magyar nyelven) Svábok: Baden-Durlachi Károly őrgróf altábornagy főhadiszállásbiztos: Seelingencron aknász: Liberti kapitány felszerelés és élelmezés: Rudolf von Rabatta lovassági tábornok, vezérhadbiztos
A feljegyzések összesen főt említenek a kiszolgáló egységekkel együtt, ennyi ember kapott fizetést a hadjárat idejére. Azonban egy időben nem voltak ennyien a helyszínen jelen, mert a csapatok különböző időben érkeztek, illetve nagyarányú volt az elesettek száma. Számos forrás 70– katonára becsüli az egyesült keresztény csapatok létszámát. A legtöbb katonát az osztrákok, a bajorok, a magyarok, a németek és a brandenburgiak adták. Azonban Európa szinte minden népe képviseltette magát, többek közt holland, cseh, olasz, dán, burgundi, angol, spanyol, svéd, francia, és katalán katonák is harcoltak, századokba vagy ezredekbe szervezve, illetve a különböző századokba beosztott önkéntes katonák, tisztek és tüzérek között. A magyar hadtesteket előkelő magyar nemesek irányították és az összesen 14-15 ezer főnyi magyar kontingens Bercsényi Miklós vágséllyei kapitány, gróf Erdődy György lévai, Bottyán János esztergomi huszárkapitány, Pálffy, Balassa Ádám és Balassa Gábor kékkői és korponai kapitányok,Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavivása 1686-ban, mek.oszk.hu Batthyány Ádám, Czobor Ádám, Koháry István és Csáky László parancsnoksága alatt gyűlt össze Buda alatt.Hóman-Szekfű:A török kiűzése, mek.oszk.hu
A hadtestek stratégiái
Az uralkodó I. Lipót magyar király kifejezett óhaja volt, hogy a felszabadítást Buda ostromával kezdjék. A török azonban a budai vilajetet többszörös védőgyűrűvel látta el, ezek legfontosabbja Esztergom és Székesfehérvár volt. A kisebbek közül Visegrád, Vác, Hatvan és Eger voltak még azok a városok, melyekből a török segítséget küldhetett Budára egy esetleges ostrom alkalmával. Így Budát ostromolni csak úgy lehetett, ha ezeket a városokat semlegesítik. Az egyik napló szerint Budáról 2000 török katona ment át Egerbe, mert azt hitték nem Buda lesz az első célpont.
Menetelés Budáig
A szövetséges csapatok Sopron környékén és a Csallóközben gyülekeztek. 1686. június 12-én indultak el a Duna jobb illetve bal partján. A lovasoknak egy nap előnyük volt, tábort vertek, és a gyalogosok egy nap múlva ugyanott táboroztak. Lotharingiai Károly 15-én ért Visegrádra, de a török elfutott előle. Sikerült foglyokat ejteni és vallatásuk után védőre és 3000 lovasra becsülték Buda védőinek számát. Ezalatt a bajorok Vác felé tartottak a túlparton. 17-én már elfoglalták a katonai szempontból kiürített Pestet, majd Budán nyomban megszállták a stratégiailag fontos területeket, azután rohamárkokat kezdtek ásni. Nem minden hadtest ugyanakkor érkezett Buda alá, például a magyar katonaság egy része is csak később vonult fel. A magyar végváraknál igen nagy káosz, fosztogatás volt ezekben az időkben, feltételezhető, hogy emiatt nehezen tudták elhagyni otthonukat a magyar katonák.
A török védelem
250px|bélyegkép|Pest elfoglalása (kék nyíl), Buda körbekerítése (kék nyíl), állások kiépítése (kék vonalak), Margit-sziget a sebesültek szigete (kék körbekerítés), török felmentési kísérlet (piros nyíl) Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa a budai „középső” várat védte, Izmail pasa a „belső” várat. A falaknál fedett külső védősáncot ásatott a nagyrondellánál, amelyben kihegyezett cölöpök védték az ostromló gyalogosoktól. Minden katonát a várba rendelt Pestről és a Vízivárosból. Pest élelmiszerkészletét is a várba vitette. A várban lebontatta a házak tetejét, hogy ne legyen tűzvész a (tüzérségi) bombatalálatok miatt.
Az ostromlókra lőporos zsákokat, tűzkerekeket dobatott, a várfalakat aknákkal védte. Abdurrahmán ezeket a módszereket még a kandiai háborúban látta, így védték a velenceiek a töröktől erősségüket. Ez a harcmodor nagy kárt okozott a szövetséges erőknek. Ha kellett, janicsár és szpáhi csapatok törtek ki, hogy a közeli támadókat visszaverjék, illetve támadóalkalmatosságaikat tönkretegyék. Célja kitartani, ameddig Egerből, Hatvanból vagy Szolnok felől, illetve a nagyvezír felmentő csapatai megérkeznek. A terv szerint akkor a szövetségeseket bekerítik és két tűz közé fogják.
A felmentő sereg meg is érkezett és II. Szulejmán meglepetésszerűen támadott Budakeszi, Kelenvölgy, illetve később az Ördög-árok felől. A gyors egységek legfőbb feladata volt átvágni magukat az ostromgyűrűn és minél nagyobb számban bejutni a várba.
A szövetségesek tervei
A szövetséges csapatok főhadiszállása a Svábhegyen és a Gellért-hegyen túl volt (a mai Móricz Zsigmond körtér környékén). Lotaringiai Károly és Bádeni Lajos között kezdetben össze nem hangolt versengés volt. A bajorok délen helyezkedtek el, és tervük szerint a nagyrondellán rést ütnek ágyúikkal, amelyeket mozsarak fedeznek, a fal mögé ejtve lövedékeiket. Ha megtisztult a terep, rohamot indítanak az István-toronyig és elfoglalják a stratégiailag fontos pontot.
thumb|250px|Az Esztergomi rondella ostroma. Hátul a Bécsi kapu előtti sáncrendszer és a VízivárosLotaringiai Károly a budai vár északnyugati bástyáját, az Esztergomi rondellát vette célba. Ezt a feladatot Michael Mieth tüzérparancsnokra bízta, aki gyutaccsal ellátott, a célhoz érve felrobbanó golyókkal lövette a falakat. A Bécsi kapu előtt szövevényes sáncrendszert ásatott. A futóárkokat arra fejlesztették tovább, amerre egy falrés mutatkozott, hogy minél közelebb kerüljenek hozzá, így a katonák biztonságban meg tudják közelíteni azt a roham előtt.
A magyarok a végvári portyákban edződtek, ezért főleg lovas osztagaik voltak. Őket eleinte a külső védelemre rendelték. Egyrészt mert ott volt elegendő legelő, másrészt az ellenséges kémek vagy előőrsök, üzenetet vivő török futárok elfogása céljából. Így Bottyán a székesfehérvári utat őrizte, Semsey és Petneházy meg a szolnoki, hatvani, egri utakat. A gyalogos hajdúkat a fővezér a fogyatkozó szövetségesek helyett az első rohamosztagokba rendelte, a gránátosok elé.
Magyar tisztek részvétele Buda visszavételében A bajor táborban ott találjuk Serényi János (Johann Karl Graf Serényi von Kis-Serény) magyar származású bajor altábornagy nevét, aki kétezer magyart vezényelt támadásra július 27-én a nagyrondella ellen. Pálffy János és Serényi a szövetséges hadakkal érkeztek külföldről, az itthoni magyar egységek csak később érkeztek. Elsőként az esztergomi lovasság 2500 embere ért Budára Bottyán János vezetésével. Július 23-án Komáromból és Győrből érkezett egy 2500 fős egység, gróf Esterházy János parancsnoksága alatt, köztük volt Fiáth János is. Nekik kellett az áltámadást végrehajtani.