Az alkalmazott kineziológia egy lehetséges alternatív gyógymód, mely azt állítja magáról, hogy különböző betegségeket képes kezelni az izmok tesztelése alapján. 1964-ben jelent meg. Kialakulása dr. George Goodheart amerikai csontkovács nevéhez fűződik. Az ortopédia és a reumatológia szakma áltudományként tekint rá.
Az alkalmazott kineziológia olyan technika amelyről az alternatív gyógyászatban azt állítják, hogy képesek betegséget diagnosztizálni vagy kezelést választani az izmok erősségének és gyengeségének tesztelésével.
Az American College of Allergy, Asthma and Immunology az allergiadiagnosztikai vizsgálatokról szóló iránymutatásai szerint az alkalmazott kineziológia "diagnosztikai érvényességére nincs bizonyíték". Egy másik tanulmány szerint az alkalmazott kineziológia felhasználása a tápanyagállapot értékelésére nem hasznosabb, mint a véletlenszerű találgatás és az American Cancer Society szerint "a tudományos bizonyítékok nem támasztják alá azt az állítást, hogy az alkalmazott kineziológia képes diagnosztizálni vagy kezelni a rákot vagy más betegségeket".
A kineziológia gűjtőfogalom alá tartozik minden olyan módszer, ami a mozgással foglalkozik. Ezen belül vannak módszerek amelyek izomtesztelnek és vannak amelyek nem. Az Alkalmazott kineziológia egy izomtesztelésen alapuló módszer. Napjainkban számos különböző, az alkalmazott kineziológiából kinőtt speciális kineziológiai irányzat létezik, amelyek felhasználják dr. Goodheart kutatásainak eredményeit. Az alkalmazott kineziológia elnevezés viszont csak a dr. George Goodheart által kifejlesztett eredeti rendszerre vonatkozik és kizárólag az általa 1973-ban alapított International College of Applied Kinesiology-n végzett kineziológusok használhatják.
A kineziológia története A múlt század húszas éveiben Frank Chapman írta le a neurolymphatikus reflexrendszert. Később Charles Owen és H. R. Small saját kutatásaik alapján jelentették meg az Endocrine Interpretation of Chapman’s Reflexes című könyvüket. Ebben a reflexeket az endokrin rendszer zavaraival összefüggésben magyarázták. Később dr. George Goodheart hozta összefüggésbe a reflexzónákat az egyes izmokkal 1966-ban.
Terence Benett kaliforniai kiropraktikus írta le feltételezését a neurovascularis reflexpontok létezéséről 1930-as években. Az elmélete szerint ezen pontok érintése befolyásolja az egyes szervek vérellátását. Ezen pontok létezését azonban nem sikerült bizonyítani.
Az izomtesztelési eljárást a Kendall házaspár dolgozta ki, akik fizioterapeutaként segítettek ezzel a hozzájuk fordulók számára. Könyvük (Muscle testing and function) első kiadása 1949-ben jelent meg, jóval Dr. Goodheart előtt.
Az izomtesztelési eljárást, azaz az izmok vizsgálatának és tesztelésének elgondolását dr. George Goodheart alkalmazta a hatvanas évek elején, miután azt feltételezte, hogy a kedvező fizikai ingerek (pl. táplálék-kiegészítők) növelik bizonyos jelzőizmok erejét, viszont az ártalmas ingerek elgondolása szerint hirtelen elerőtlenedést okoznak ugyanezekben az izmokban. Ebből arra következtetett, hogy egy, a tapasztalati tudásunknál jóval mélyebb szinten a test maga is „tudta”, mi jó neki és mi nem, s ezt az izmok feszültségén keresztül jelezni is képes volt. Az izomtesztelésről írott könyvét 1964-ben jelentette meg.
Goodheart később azt állította, hogy a gyenge tónusú izmok megerősödnek, ha megérintünk egy neurovascularis (Benett-féle) reflexpontot, így ezen pontokat hozzárendelte a speciális izmokhoz. Azoknál a klienseknél, akikkel dolgozott a mozgáskorlátozott izmokat állítása szerint az említett neurolymphatikus és neurovascularis reflexpontok kezelésével javította. Ezen elméletét 1967-ben jelentette meg.
Goodheart 1970-ben azzal az elgondolással állt elő, hogy kapcsolat létezik szerinte az izmokat a kínai alternatív gyógyításból ismert meridiánok között. Tanulmányozta az állkapocsízület korlátozott funkcióját és az ezzel összefüggő energetikai, elektromágneses és idegi kiegyensúlyozatlanságokat. Kifejlesztette az úgynevezett terápialokalizációt, amikor is a tesztelendő helyeket a beteg maga érinti meg.
Dr. John Diamond pszichológus azzal az elmélettel állt elő, hogy a jelzőizmok – a fizikai ingerek mellett – az érzelmi és szellemi ingerek hatására is megerősödnek, illetve elgyengülnek.John Diamond: Your body doesn't lie. 1979 Azt állította, hogy bizonyíthatóan igaz kijelentések hangfelvételeire egyetemesen erős volt a tesztválasz.Hawkins, 1987, "Jó orvos" sorozat Ezen elgondolásból kiindulva kezdett kutatni David R. Hawkins amerikai pszichiáter.Dr. David R. Hawkins: Erő kontra erő. Budapest: Agykontroll Kft., 2004. (A fordítás a kaliforniai Hay House, Inc. 2002-es kiadása alapján készült.)
Dr. Hawkins 1975-ben kezdte megfigyelni az igaz és hamis állításokra adott kineziológiai reakciókat. Állítása szerint a vizsgálati alanyoknak nincs szükségük a tesztelt anyag vagy kérdés tudatos ismeretére. A kettős vak rendszerű kísérletekben és a tömeges – akár az egész hallgatóság részvételével végzett – bemutatókon az alanyok minden esetben gyenge tesztválaszt adtak a mesterséges édesítőszert tartalmazó, jelöletlen borítékokra, viszont nem gyengültek el, ha teljesen azonos kinézetű, de semleges anyagot tartalmazó borítékkal tesztelték őket. Ugyanez a tudattalan reakció volt megfigyelhető elvont értékek tesztelésekor is.
Történeti áttekintés Dr. George Goodheart amerikai csontkovács 1964-ben izomteszteléssel ellenőrizte saját munkája hatékonyságát. Egy sor izmot tesztelt végig kezelés előtt és után, amiből következtetéseket vont le.
Az izomgörcsök tanulmányozásával is foglalkozott és kifejlesztett egy új izommegerősítő technikát, amely eredés- és tapadásmasszázs néven vált ismertté.
Később folytatta a görcsös izmok tanulmányozását figyelembe véve, hogy bármilyen mozgást is végezzen egy adott izom, minden esetben egy másik izom vagy izomcsoport is kapcsolódik egy adott mozdulathoz. Az izmok párban dolgoznak, miközben az egyik izom megfeszül, az ellentétes oldali párja ellazul. Dr. Goodheart megfigyelte, hogy egy gyenge izom esetén a test másik oldalán található ellentétes izom megfeszül. Amint a gyengeséget kiküszöbölte, a feszes, sőt görcsben levő izmok ellazultak még akkor is, ha nem dolgozott velük közvetlenül. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy nem a görcsben lévő izom okozza a bajt, hanem a gyenge ellenpárja, emiatt lettek más izmok túl feszesek. A jelenséget modellezhetjük egy olyan ajtóval, amelyet két rugó tart a helyén. Mindaddig, amíg a nyomás egyenletesen oszlik meg, minden rendben van. Amikor kinyitjuk az ajtót, az egyik rugó megnyúlik, a másik összenyomódik. Az ajtó ezután visszalendül eredeti helyzetébe. Ha viszont az egyik rugó megereszkedik, akkor a másik megfeszül, összehúzódik, így az ajtó nem leng szabadon. Hiába olajozzák az összepréselt rugót, hiába tekergetik, nem áll helyre az egyensúly. A gyenge rugót kell megerősíteni vagy kicserélni, hogy a gond megoldódjék. Ez az egyszerű megfigyelés – vagyis hogy az egyensúly helyreállításához nem a feszes izmon kell dolgozni, hanem a gyenge ellenpárján - forradalmi felfedezés volt. Akkoriban általános gyakorlatnak számított, hogy csupán a túl feszes, fájó izmot masszírozták. A görcs megszüntetésével, esetleg a csontok helyretételével a kezelést teljesnek vélték. Ez ideiglenesen csakugyan enyhítette a fájdalmat és ellazulást eredményezett, de a görcs visszatért, mert okát, a gyenge izmot nem szüntették meg. Ahogy minden egyes tartókötélnek egyformán kell tartania ahhoz, hogy a sátor szilárdan álljon, a test minden izmának jól kell működnie, hogy fennmaradjon az egyensúly.
Dr.Goodheart később azzal folytatta a kutatásait, hogy megpróbálta kideríteni, mi okozhatja egy adott izom gyengeségét. A gyenge izmokon dolgozva további olyan technikák után kutatott, amelyekkel helyreállíthatná a test egyensúlyát. 1965-ben megfigyeléssei alapján azt állította, hogy az izmok megerősödnek, amikor a test bizonyos távolabbi pontjait masszírozza, olyan területeket, amelyek látszólag semmi összeköttetésben nem állnak az érintett problémás izommal. Azt állította, hogy ezek a pontok azonosak a már ismert Chapman-féle neurolymphatikus reflexpontokkal.
A meggyengült izmok megerősítésére további elméleteket és technikákat dolgozott ki, ideértve a vérárammal, a különböző táplálékokkal, az érzelmekkel, a meridiánokkal, az akupunktúrás pontokkal és az energiaáramlással való munkát.Ann Holdway: A kineziológia alapjai Édesvíz kiadó Budapest 2000 (A fordítás Ann Holdway: Kinesiology / Shaftesbury, Dorset SP7 8RF, UK 1995 kiadás alapján készült)
Dr. George Goodheart egy új elméletet és módszert dolgozott ki, mely állítása szerint segít a fájdalom és feszültség enyhítésében. Ezen elméleteit, technikáit tanfolyamokon, előadásokon és bemutatókon terjesztette. Így született meg az Applied Kinesiology, az alkalmazott kineziológia.
A alkalmazott kineziológia mint módszer Az alkalmazott kineziológia egy (hazánkban gyakran egyszerűen helytelenül csak kineziológiaként emlegetett) holisztikus szemléletű, alternatív gyógymód, amely azt állítja, hogy a személy energiarendszerének kiegyensúlyozásával, a szabad energiaáramlás biztosításával foglalkozik. Alternatív és komplementer jellegű, pedagógiai és pszichológiai elemeket is tartalmazó készség-, képesség- és személyiségfejlesztő módszernek vallja magát. Állításai szerint az érzelmi stresszek feloldásával energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, és aktivizálja annak öngyógyító mechanizmusait. Állítása szerint preventíven alkalmazva képes a stressz kezelésére és a lelki egészség fenntartására. Állítása szerint technikái felhasználják a távol-keleti gyógyászat több ezer éves tanait a meridiánokban történő energiaáramlásról (amelyre az akupunktúra, akupresszúra is épül), a modern kiropraktika, naturopátia és csontkovácsolás elemeit, viselkedési genetikai és neurológiai ismereteket.
Számos irányzata létezik, de valamennyi irányzat lényeges alkotóeleme az izomtesztelés.
A manuális izomtesztelés
Az izomteszt során egy meghatározott izmot elkülönítenek a többi izomtól és ellenőrzik a működését, ily módon próbálják feltárni az idegrendszer működését és energiarendszer kiegyensúlyozatlanságát.
Az izomtesztelés valójában az izomműködés ellenőrzése, annak vizsgálata, hogy bizonyos konkrét körülmények között egy adott izom tart, nem tart vagy nem képes lekapcsolni. Gyakorlott, érzékeny megfigyelőre van szükség ahhoz, hogy a kineziológus az „erős” (más néven „bekapcsolt”) és egy „gyenge” („kikapcsolt”) vagy a "túlfeszült" hipertóniás izmokat megkülönböztesse egymástól.H. O. Kendall: Muscles: Testing and Function. Baltimore: Williams & Wilkins, 1971. (Második kiadás) Az izom állapotának megnevezésére különböző kifejezéseket használnak.
Bár a testnek csak egyetlen részét vizsgálják, az izomzat az ínorsóval, az ínreflexekkel, az idegekkel és az aggyal is kapcsolatban áll. A különböző kérdések után felvett feed-back (visszajelző) jellegű izomtesztek eredményéből ezért az energiarendszert zavaró tudattartalmak, gondolatok, félelmek és belső konfliktusok jelenlétére is következtetnek.Kim da Silva & Do-Ri Rydl: Kineziológia: Öngyógyítás – gyógyítás a dyslexiától az allergiáig. Dunakönyv Kiadó, 1994. (A fordítás a müncheni Droemersche Verlagsanstalt Th. Knaur Nachf. 1993-as kiadása alapján készült.) Ennek ellenére a kineziológusok szerint a kezelést ekkor is a páciens, kliens irányítja. Az izomtesztelés alapját az un. myotatikus reflex adja. Amikor az izomban található neuromuszkuláris orsósejt rostjai megnyúlnak, reflexes válaszként az izom összehúzódik, míg az antagonista izom meggyengül.