A szállítmányozás az árutovábbítás folyamatának megszervezése, melynek célja hogy a küldemény a lehető legkisebb költséggel, legbiztonságosabban, a megfelelő időben optimálisan jusson el a rendeltetési helyre. A logisztika egyik ágának tekinthető.
Története A szállítmányozás kialakulása az ókori időkig nyúlik vissza. Voltak kereskedők, akik saját költségükre és rizikójukra küldeményeket küldtek.
A szállítmányozó fogalma a középkorban alakult ki, amikor a városokban és a piacokon megjelentek a kereskedősegédek (faktorok). Időnként ők már bizományosként is felléptek. Ezek a segítők lassan kialakítottak olyan üzleti formákat, amelyek magukban foglalták már a szállítmányozó, bizományos és bankár jegyeit. Ezek már az „all round” tevékenység alapjai, amikor az áru vétel, eladása, fuvarozása illetve a pénzmozgás egy kézben összpontosul.
Lényeges fejlődés a szállítmányozásban a 19. században következett be, amikor megjelentek új találmányok (gőzgép, dízelmotor) és ezek gyökeresen megváltoztatták a fuvarozás addigi formáit. A vasút kiépítésével a közút szerepe háttérbe szorult. A fuvarozási feladatok sűrűsödése újabb szállítmányozó cégek követelte, mivel a kereskedők már nem tudták megoldani ezt a feladatot. A feladat pedig újabb, gyorsabb és olcsóbb szállítási utat találni. Az új cégek már új szolgáltatásokat nyújtottak és újabb területeket kapcsoltak be a szállítmányozásba. Így alakultak ki a nagyobb fuvarozó, átrakó és raktározó cégek.
A szállítmányozók nemzetközi szervezete A szállítmányozó cégek mind saját okmányokkal, iratokkal dolgoztak a feladatokat esetenként másként értelmezték. Ezért létrehozták a FIATA-t (Fédération Internationale des Associations des Transitaires et Assimilés – Szállítmányozó Szövetségek Nemzetközi Föderációja) 1926-ban.
A cél a különböző országokban működő szállítmányozó szervezetek egyesítése, hogy együtt védelmezzék és segítsék a közös gazdasági és szakmai érdekeket, különös tekintettel a nemzetközi szervezetekre, intézményekre, kormányokra és fuvarozókra. Ezen felül az ipar színvonalát is kívánták emelni. A FIATA célkitűzései között szerepel, hogy egységes szállítmányozási okmányok, illetve kereskedelmi feltételek kialakításával és korszerűsítésével javítsa a szállítmányozók által nyújtott szolgáltatások színvonalát.
Az okmányokon a kibocsátó szállítmányozó országának kódja szerepel, és szövegük standard, nem változtatható és az alkalmazott nyelv az angol. A II. világháború ideje alatt a FIATA szüneteltette a működését. Ma hozzávetőlegesen 150 ország negyvenezer szállítmányozó cégét képviseli. Európai titkársága Zürichben, ázsiai titkársága Bombayben működik.
A szállítmányozók hazai szakmai szervezetei Magyarországon 1920-ig a nagy külföldi szállítmányozó cégek leányvállalatai dolgoztak. Ez a folyamat a úgy a II. világháborúig tartott. A két háború közé esik a közúti teherforgalom kialakulása. A második világháború után megalapították a MASPED-et (1948) amely állami hatás következtében monopolhelyzetbe került. A külkereskedelem államosítása nyomán nagy külkereskedelmi vállalatokat hoztak létre amelyek egy árura szakosodtak így nem volt verseny közöttük. Minden külkereskedelmi tevékenységhez előírták a MASPED igénybevételét.
Ez a helyzet 1958-ban enyhült, amikor a vállalatoknak már joguk volt árutovábbításhoz amennyiben nem járt devizakiadással. A magyar külkereskedelem volumenét tekintve kétharmadát a KGST országokkal bonyolította. Lényegében a MASPED már csak a tőkés viszonylatú forgalmat bonyolította le. A hatvanas évek végétől már eseti engedélyt lehetett kérni már egy-egy küldemény vállalaton belüli lebonyolításához. Így kapott a Hungarocamion engedélyt a darabáru – forgalom beindításához, amely a gyűjtőforgalom kialakulásához vezetett.
1972-ben a Győr-Sopron-Ebenfurt Rt. engedélyt kapott saját vonalon történő konténerek szállítmányozására, majd ezt kiterjesztették nemzetközi területen való lebonyolítására is. A Raabersped a 70-es évek végén több hagyományosan csomagolt áru fuvarozására kapott engedélyt, majd 1983-tól teljes körű szállítmányozási jogosítványt kapott. Ezzel egy időben minden nagyobb fuvarozást végző vállalat (Hungarocamion, Malév, Mahart, Volán) korlátozott nemzetközi szállítmányozási jogosítványt kapott. Tehát kifizethették a devizában felmerülő költségeket, amelyek a fuvarozással együtt keletkeztek. A következő években fokozatosan enyhült az állami monopólium helyzete, míg a rendszerváltás után már mindenki alanyi jogon kérheti és kapja szállítmányozási jogosítványt.
1989-ben öt társaság (MASPED, Raabersped, Voláncamion, Hungarocargo, Technosped) létrehozta a Magyar Szállítmányozók Egyesülését, később a Magyar Szállítmányozói és Logisztikai Szolgáltatók Szövetsége (MSzSz) nevet vette fel, amely közel száz Magyarországon bejegyzett társaság szakmai érdekképviselete. Fő célkitűzése a szakmai, munkáltatói érdekképviselet, a szállítmányozási szaktevékenység népszerűsítése, a gazdaságban elfoglalt helyének megerősítése.
1997-ben alakult meg a Szállítmányozó Kis- és Középvállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége (SZKKÉSZ). Az új szakmai szervezet meghirdetett célja a más érdekképviseleteken kívül maradt szállítmányozók védelme. A szövetség megalakulásában szerepe volt a szállítmányozási tevékenység jogi szabályozása körüli vitáknak, érdekkülönbségeknek is.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát, illetve a területi kamarákat, a rendszerváltást követően törvény hozta létre. A kamarák mint köztestületek a korábbi sokféle szervezetből összetevődő szakmai kamarai rendszer helyébe léptek. A közjogi funkciók állami hatóságoktól való átvételével, és a vállalkozói érdekek egyeztetésével az MKIK hatásos érdekképviseletre képes.
Fogalmak Közlekedés: Szervezett helyváltoztatás, amely erre kialakított technikai berendezések segítségével szárazföldön, vízen és levegőben történik. A fogalom csak személyforgalomnál használatos, amikor árut, árutovábbításról beszélünk. A szállításon az adásvételi ügylet teljesítését értjük. Ez azt jelenti, hogy az áru tulajdonosa – az eladó – az ügylet lebonyolítására vonatkozó szerződés adott feltételeinek teljesítése ellenében, a szerződésben ugyancsak kikötött paritásponton lemond a vevő javára az áru fölötti rendelkezési jogáról, és azt a vevőre ruházza át. A szállítás tehát kereskedelmi fogalom. Kereskedelmi értelméből következik, hogy nem jelenti önmagában a helyközi árumozgásról való gondoskodást vagy annak elvégzését. Az eladó például akkor is eleget tesz szállítási kötelezettségének, ha ex works, AB raktár, AB telephely paritás esetén – a vonatkozó egyéb feltételek teljesítése mellett – saját gyárában vagy raktárában a vevő rendelkezésre bocsátja az árut. (szállítási szerződés = adás-vételi szerződés). A fuvarozás az a művelet, amelyet az áru helyváltoztatása érdekében kell elvégezni. A helyváltoztatás kezdőpontja rendszerint a termelési vagy tárolási hely (gyár, üzem, bánya, termőhely, raktár), célpontja a felhasználás, illetve a rendeltetés helye. A fuvarozást az áruk továbbítására alkalmas, különféle szárazföldi, vízi (folyami, tengeri), légi közlekedési eszközökkel végzik, de fontos szerep jut a vezetékes (légvezeték, csővezeték) árutovábbításnak is. A fuvarozás elvégzésére vállalkozó természetes vagy jogi személyt fuvarozónak nevezzük. A fuvarozást általában az e célra szerveződött és szakosodott vállalkozók, a fuvarozók: vasutak, közúti fuvarozócégek, hajótársaságok, légitársaságok végzik fuvardíj ellenében, de alkalmas fuvareszközök és egyéb felkészültség birtokában a gazdasági élet más szereplői, a termelők és felhasználók maguk is elvégezhetik. Ebben az esetben a fuvaroztató és a fuvarozó személye azonos. A fuvarozó tehát az előbbi esetben is fuvaroz, nem pedig szállít, amint azt a köznyelvben gyakran emlegetik. Az üzemen, telepen, gazdaságon belül a termelés technológiai folyamataiból adódóan szükséges nyersanyagok, eszközök, gyártmányok továbbítására az anyagmozgatás fogalmát használják. A fuvarozás fogalmilag a közigazgatási terület, illetve az országon belüli vagy országok közötti jelleg szerint is megkülönböztethető. Attól függően, hogy a fuvarozás egy közigazgatási helységen (község, város) belül, két vagy több ország között (esetleg tranzitországon keresztül) történik, megkülönböztetünk helyi (helységen belüli), helyközi (belföldi) és nemzetközi fuvarozást. Fuvaroztató: Azt a természetes vagy jogi személyt, aki az áru továbbításával, azaz elfuvarozásával egy másik vállalkozót bíz meg díjazás (fuvardíjfizetés) ellenében, fuvaroztatónak, a megbízás megtörténtét és a fuvarozási feladat elvállalását tanúsító okmányt pedig fuvarozási szerződésnek nevezzük. A fuvarozás fogalmi és jogi tartalma nem változik attól, hogy ki és kinek a megbízásából végzi a fuvarozást. Fuvaroztató lehet maga a szállító, azaz az eladó (exportőr), lehet a vevő (importőr) attól függően, hogy ki vállalta szerződés szerint az áru elfuvarozásával járó költséget és kockázatot. A fuvaroztató lehet továbbá a szállítmányozó is. A szállítmányozó egyébként szükségszerűen fuvaroztató, mert megbízásából származóan elvállalta azt a kötelezettséget, hogy saját nevében, de megbízója költségére megköti a fuvarozóval a fuvarozási szerződést. A fuvarozó szempontjából közömbös, hogy ki a fuvaroztató, számára csak a megbízás elnyerése fontos. A fuvaroztató és a fuvarozó közötti jogviszony létrejöttét a fuvarozási szerződés – formailag rendszerint a fuvarokmány: a fuvarlevél – tanúsítja. Ha valaki saját maga számára saját fuvareszközeivel végez fuvarozást, azt saját számlás fuvarozásnak nevezik, ez esetben úgynevezett szállítólevelet állítanak ki, amely megfelel a fuvarokmánynak.
Szállítmányozás A gazdasági élet szereplői csak kivételes esetben vállalkoznak olyan feladatok ellátására, amelyek szakmai tevékenységi körükön kívül esnek. Ilyen például az áru adásvételénél elkerülhetetlen árutovábbítás szervezési és technikai feladatainak összehangolása a mindenkori közlekedési és csatlakozó infrastruktúra ismeretében oly módon, hogy a küldemény a leggyorsabb, legbiztonságosabb és leggazdaságosabb feltételekkel jusson el a rendeltetési helyére. Ennek megszervezése széles körű földrajzi, közlekedési, fuvarozási, fuvarjogi stb. ismereteket tőkeerőt, nemzetközi kapcsolatokat igényel, amelyekkel csak szakmailag jól képzett specialisták, a szállítmányozók (speditőrök) rendelkeznek. A szállítmányozó tehát elsősorban szellemi tőkéjét értékesíti, amikor megbízói részére az árufuvarozás megszervezését bizományosként vállalja, s elvégzi mindazokat a teendőket, amelyek a megbízó feladatai lennének, nevezetesen saját nevében, de megbízója (a vevő vagy az eladó) költségére és kockázatára megköti az áru továbbításához szükséges szerződéseket a fuvarozókkal és más közreműködőkkel, továbbá gondoskodik a hatósági (például vám, növényegészségügyi, környezetvédelmi stb.) előírások betartásáról. A szállítmányozó tehát közvetlen kapcsolat a fuvaroztató, a fuvarozó és az egyéb közreműködők között.
A Ptk.-ban foglaltak alapján egyértelműen különbséget lehet tenni a fuvarozó és a szállítmányozó között, amennyiben a törvény külön szabályozza a fuvarozó és külön a szállítmányozó kötelezettségeit az érdekekből fakadó természetes logisztikai megfontolásból, amely szerint a szállítmányozó a fuvaroztató (megbízója) és a saját érdekeit, míg a fuvarozó csak a saját érdekeit képviselheti. Az érdekek ilyen lényegi elkülönülésének nem mond ellent az sem, hogy a szállítmányozók esetenként saját fuvareszközeikkel maguk is fuvaroznak, mert ez esetben olyan felelősséggel tartoznak fuvarozói ténykedésükért, mint a fuvarozók tartoznának velük szemben.
Jogilag a dolog lényege tehát az, hogy a szállítmányozók fuvarozhatnak is, és ilyenkor fuvarozó módjára felelnek a saját eszközeikkel végzett fuvarozásokért. A fuvarozók azonban soha nem vonhatók felelősségre szállítmányozóként, tehát csak fuvarozó módjára felelősek. A magyar jogi felfogás e tekintetben megegyezik a nemzetközi gyakorlattal, illetve a világ többi országában alkalmazott jogi szabályozással.