Raspe Henrik vagy Türingiai Henrik (), (1204 körül 89. oldal – Wartburg vára, 1247. február 16./17.) türingiai tartománygróf 1241-től, német ellenkirály 1246-tól haláláig.
Élete Ifjúsága I. Hermann türingiai tartománygróf és bajor Zsófia másodszülött fia. Miután bátyja, Kegyes Lajos 1227-ben meghalt, fegyverrel támadt sógornője, az özvegy Árpád-házi Szent Erzsébet ellen, és gyermekeivel együtt kiűzte Wartburg várából. 1241-ben bekebelezte Türingiát és a szász Pfalzot, amely fölött addig II. Hermann unokaöccsének gyámjaként uralkodott.
1241-ben Raspe Henrik hathatósan támogatta a cseheket a mongolok betörései ellen. A pápa és a császár közötti harcokban a pápa zászlaja alatt küzdött.
Megválasztása Miután az első lyoni zsinat II. Frigyes császárt 1245-ben megfosztotta trónjától, IV. Ince pápa hívei (a mainzi és a kölni érsekek; a würzburgi, a speyeri, a strassburgi, a metzi püspökök; a brabanti herceg valamint a kisebb türingia-hesseni feudális urak) 1246. május 22-én Veitshöchheimben (Würzburg mellett) Henriket választották meg ellenkirálynak.
A pápai támogatás miatt ellenfelei „papok királyának” (, ) gúnyolták. A pápai pénzen toborzott sereggel Raspe Henrik Frankfurtnál 1246. augusztus 5-én legyőzte IV. Konrád királyt. Ezt követően ellenfelét birtokaitól megfosztottnak nyilvánította, majd a Hohenstaufok fő hatalmi területére, a Svábföldre vonult, ám itt a városok kitartottak Konrád mellett. Reutlingen nem adta meg magát, Ulmot is sikertelenül ostromolta, a város felmentésére érkező Konrádtól pedig vereséget szenvedett.Weiszhár, 89–90. oldal
Szerencsétlenségére Ulm ostrománál súlyosan megbetegedett. Wartburg várába húzódott vissza, ahol hamarosan befejezte életét.Weiszhár, 90. oldal Vele kihalt a türingiai tartománygrófok férfiága; ezt követően indult meg a türingiai örökösödési háború.
Jegyzetek
Irodalom Steffen Raßloff, Lutz Gebhardt: Die Thüringer Landgrafen. Geschichte und Sagenwelt. Ilmenau 2017, [Werner Mägdefrau: Thüringen und die Thüringer Landgrafschaft der Ludowinger vom Regierungsantritt Hermanns I. (1190) bis zum Tode Heinrich Raspes (1247). In: Werner Mägdefrau u. a.: Schmalkalden und Thüringen in der deutschen Geschichte: Beiträge zur mittelalterlichen und neueren Geschichte und Kulturgeschichte. Museum Schloß Wilhelmsburg 1990. Hans Patze: Die Entstehung der Landesherrschaft in Thüringen (= Mitteldeutsche Forschungen. Bd. 22). Teil 1, Böhlau, Köln u. a. 1962. Jürgen Petersohn: Heinrich Raspe und die Apostelhäupter oder: Die Kosten der Rompolitik Kaiser Friedrichs II. (= Sitzungsberichte der Wissenschaftlichen Gesellschaft an der Johann-Wolfgang-Goethe-Universität Frankfurt am Main. Bd. 40,3). Steiner, Stuttgart 2002, . (Digitalisat ). Hans Martin Schaller: Heinrich Raspe. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 8. Duncker & Humblot, Berlin 1969, , S. 334–336 (deutsche-biographie.de).
Hilmar Schwarz: Die Ludowinger. Aufstieg und Fall des ersten thüringischen Landgrafengeschlechts (= Kleine Schriftenreihe der Wartburg-Stiftung. Bd. 6). Wartburg-Stiftung, Eisenach 1993. Matthias Werner (szerk.): Heinrich Raspe – Landgraf von Thüringen und römischer König (1227–1247). Fürsten, König und Reich in spätstaufischer Zeit (= Jenaer Beiträge zur Geschichte. Bd. 3). Lang, Frankfurt am Main 2003,
Kapcsolódó szócikkek Német királyok listája Német királyok és császárok családfája
Kategória:Német királyok Kategória:Türingiai uralkodók Kategória:Az 1200-as években született személyek Kategória:1247-ben elhunyt személyek Kategória:Csatában elesett uralkodók