Salánk

Salánk (ukránul Шаланки (Salanki / Shalanky), oroszul Шаланки (Salanki / Šalanki)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Fekvése Nagyszőlőstől 16 km-re északnyugatra, a Borzsa bal oldalán fekszik.

Története 1332-ben „Salanch” néven említik először. Az Árpád korban kiváltságos település volt. A falu egykor a Gacsályiak tulajdonában állt. A Gacsályi családnak Salánkon kívül Magyarkomjáton és Alsó-Karaszló helységekben is voltak birtokai a megyében.

1483-ban a Gacsályi család örökös nélküli kihalta után Salánkot a Rosályi Kún család foglalta el.

A 17–18. században ruszinokkal telepítették be. 1711. február 11-én itt tartotta Rákóczi a szabadságharc utolsó országgyűlését. A helyszín, a salánki kastély 1717-ben a tatár támadás során elpusztult.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SALÁNK. Magyar, és orosz falu Ugocsa Várm. földes Ura Gr. Károlyi Uraság; és Dezsőfy jusson Somogyi Úr; lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Patakhoz fél órányira, Borsa vize mellett; agyagos, és fövenyes határja a’ víz’ partyán terem búzát, rozsot, és jó zabot; élettel, és borral bővelkedik; piatza helyben, és Máramarosban. Ha úttya helyre hozattatnék, terméseinek nagyobb árra lenne: mert így gyakorta járhatatlan, többször pedig alkalmatlan.”

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Salánk, magyar falu, Ugocsa vármegyében, 14 romai, 450 g. kath., 987 ref. lak., ref. és g. kath. anyatemplommal. Határa minden megyebeli faluk közt legnagyobb és termékeny; erdeje igen nagy; szőlőhegye van; s a Borsova mentiben fekvő rétjei kétszer kaszálhatók. F. u. 3/4 részben gr. Károlyi nemzetség, s egy uradalom innen veszi nevezetét. Ut. p. Tisza-Ujlak.”

A trianoni békéig Ugocsa vármegye Tiszáninneni járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.

1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.

Népessége

1910-ben 2322, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A 2001-es ukrajnai népszámláláskor 3110 lakosa volt, melyből 89,61%-a magyar, 9,74%-a ukrán, 0,48%-a orosz, 0,13%-a fehérorosz, 0,03%-a cigány anyanyelvűnek vallotta magát. 2005-ben a Borzsa-folyó mentén települt falu 3150 lakosából 3050 (90%) magyar nemzetiségű.

Látnivalók

Salánkon számos látnivaló van, amit igazán csak egy helybéli tudhat. Kezdve a szoborparktól, a Mikes-kúton (vagy másik néven ismert Nyikesen) át, a református és a görögkatolikus templom, valamint napjainkra szintén népszerűvé vált a több száz éves kis vonat, a helybeliek büszkesége: a Zsuzsi! A szoborpark vagy az emlékpark. A parkot 2003-ban hozták létre, amikor a nagyságos fejedelemnek állítottak emléket. A következő évben államalapító királyunk szobrát avatták ugyanitt. 2005-ben pedig Mikes Kelemen domborműve is helyet kapott a parkban. Az alkotások Koltay László püspökhatvani szobrászművész munkái, melyek a Mikes Kelemen Hagyományőrző és Alkotótáborban születtek. Ugyancsak itt kapott helyet az Osváth Miklós tiszteletére és emlékére állított kopjafa, melyre a festő születésének és halálának dátumát vésték rá. A szoborpark legrégebbi alkotása a sztálinizmus áldozatainak emlékműve, melyet 1989-ben állítottak a falu központjába. A sziklatömbre egy réztáblát erősítettek, melyre az áldozatok névsorát vésték. A nagyrészt magyar anyanyelvűek által lakott településen a történelmi múlt emlékét őrző park szimbolikus értéket képvisel. Nagyobb ünnepek, megemlékezések alkalmával itt gyűlnek össze a település lakói, félúton a református és a görögkatolikus templom között. Salánk történelme szorosan kapcsolódik II. Rákóczi Ferenccel, aki itt tartotta utolsó országgyűlését, valahol a Hömlöc vagy Helmec-hegy tetején. 1711. február 17-18-án II. Rákóczi fejedelem a salánki kastélyban tartotta tanácsosaival utolsó gyűlését. A kastélyt 1717-ben feldúlták és lerombolták a vidékre betörő krími tatárok. Salánkon olyan monda is járja, hogy azt a bizonyos tanácskozást a fejedelem nem is a kastélyban tartotta, hanem a Hömlöc-hegyKárpátalja Hömlöchegy , panoramio.com tetején, ahol az asztal szerepét egy nagy kerek kő töltötte be, ez a kő még ma is ott van a hegy tetején. Azon írta Rákóczi utolsó rendeleteit, leveleit a nemzethez, felszólította a népet a hűségre, a hitre, a reményre.Legendák Kárpátalján: Salánk és a Nagyságos Fejedelem, karpatalja.ma A Mikes-kút. Ennek a kútnak a neve Rákóczi leghűségesebb apródjáról, Mikes Kelemenről kapta a nevét, ezt a nevet viseli a helyi középiskola is. Rákóczi maradék kurucaival kis csapatokban szétszóródva Salánk határába ért. A Szalván átkelve Rákóczi lova megbotlott, s rálépett egy kőre, ahol ott maradt a ló lábnyoma. Ezt a mai napig ereklyeként őrzik. Ivóvíz után kellett nézniük, de a környék erősen mocsaras volt. Mikes Kelemen talált rá a domb aljában egy kristálytiszta vizű forrásra. A forrást róla nevezték el, ahol napjainkban egy kút található. A dombot, amelynek lábánál van a kút, ma is Mikes-dombnak hívják. Templomok. Salánk római-katolikus plébániáját az 1332-1337. években összeállított pápai tizedjegyzékben találjuk először. Mindenszentek tiszteletére épült római katolikus temploma a XIV. század végén épülhetett. Amikor azonban a reformáció idején a salánkiak az 1540-es években áttértek az új hitre, birtokukba vették a templomot, amely azonban nemsokára egy tűzvészben elpusztult. A XVI. század végén azonban sikerült felújítani. Salánk reformációját Kálmáncsehi Sánta Mártonnak és Radán Balázsnak, a beregi vidék két kiemelkedő reformátorának köszönheti. A református templom 1390–1405 körül épült, falusi gótikában. Amikor a gyülekezet plébánosával együtt református hitre tért, a templomot tovább használta, megtisztítva a képektől és szobroktól. Több tűvész is sújtotta. Az első hatalmas pusztulás 1789-ben érte, amikor a faluban 84 ház pusztult el a templommal együtt. A hívek mégis elsősorban a templomuk helyreállítására fordították minden erejüket. Kétszer bővítették. Először 1821-ben, lebontva a szentélyt keleti irányban, másodszor 1936-ban, amikor felépítették az északi szárnyat. Legutoljára 2002 nyarán festették a templomot kívülről, 2004-ben pedig sor kerülhetett a teljes belső renoválásra, mely az egyháztagok saját áldozatos költségén történt. A gyülekezet levéltárában több fontos okirat található. A legnevezetesebbek: a Szepessy Zsófia földbirtokos asszonytól 1604-ből származó adománylevél, mely megerősítette a salánkiakat a község melletti Hosszú-mocsár erdő használatában, valamint az 1789-es nagy tűzvész és az újjáépítés leírásában, valamint a benne részt vett salánki lakosok névsorát megőrző okmány. A templom egyik karzatán felirat emlékezik meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem utolsó országgyűléséről, melyet 1711-ben Salánkon tartottak meg. A szószék a déli fal közepe előtt áll, szószékkoronáján a következő felirat olvasható: László József és ifj. Sípos András készítette. A szószék mellett fedeles papi szék áll. Előtte, a padlózaton sírkő látható a következő felirattal: „Sepalchurum Generosi Domini Caspari Kun de Rosály, qui obiit anno 1608. die 24. decembris” (Nemes rozsályi Kun Gáspár uram sírja, aki 1608. december 24-én hunyt el). A templomtorony négy fiatornyos sisakja Salánk minden részéből jól látható. A templom úrasztali edényei közül a szakirodalom Ilosvay Ábrahám 1711-ben készült aranyozott ezüstpoharát, egy aranyozott, ezüstből készült fedeles kelyhet és egy 1726-ból származó ónkannát tart számon. A salánki református templom Kárpátalja legnevezetesebb történelmi műemlékei közé tartozik.

Híres emberek Itt született Harangozó Miklós festőművész. Itt született Varga Zoltán koreográfus. Az 1800-as években a település tanítója Trócsányi Gábor volt. 1825 nyarán Salánkon járt Budai Ézsaiás, a magyar klasszika filológiai úttörője.

Jegyzetek

Források A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 Kárpátaljai Magyar Könyvek (Rákóczi virágai) Beszélő kövek Kárpátalja.ma

Kategória:A Beregszászi járás települései Kategória:Ugocsa vármegye települései