Csernakeresztúr () falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Nevének eredete Mint a helységnevekben mindig, a Keresztúr itt is arra utal, hogy egykori templomát a Szent Kereszt tiszteletére emelték. Először 1302-ben de S. Cruce alakban említették, majd 1365-ben Kyriztur, 1367-ben pedig Kerezthur.
Fekvése Déva és Vajdahunyad közt félúton, a Cserna folyótól és a 68B úttól nyugatra fekszik.
Népessége, nemzetiségek, vallások 1785-ben 302 civil és kb. száz határőr jogállású lakosa volt. Ugyanazon évben a vármegye 32, az ortodox főesperesség hetven ortodox családfőt írt össze benne.Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet 1850-ben 515 lakosából 460 főt írtak össze román, 44-et cigány és 11-et magyar nemzetiségűként; 230-at ortodox és 11-et református vallásúként. (A biztosok a reformátusok többségét is ortodox vallású románként írták össze.) 1910-ben 555 lakosából 396 volt román és 159 magyar anyanyelvű; 388 ortodox, 141 református és 25 római katolikus vallású. 2002-ben 1388 lakosából 791 volt magyar és 589 román nemzetiségű; 714 római katolikus, 545 ortodox, 107 református és 12 pünkösdista vallású.
Története Hunyad vármegyei kisnemesi falu volt, melynek lakói a reformáció idején református vallásra tértek. Az ő utódaikat a telepítés után „régi magyarok”-nak nevezték.
1733-ban 37 román családot is számon tartottak. Református egyháza 1766-ban már csupán Alpestes filiája. 1786-ban 317 lakosának 49%-a volt nemes, 27%-a jobbágy és 22%-a zsellér. 1766 és 1851 között az orláti román határőrezredhez tartozott. 1888-ban a község és a református gyülekezet közösen döntött református iskolájának államosításáról.
1910–1911-ben Barcsay Andor függetlenségi párti országgyűlési képviselő és Szabó Imre pénzügyigazgatósági számtiszt a korábban saját maguk által felvásárolt birtokra 620–630 bukovinai székelyt telepített részben az öt bukovinai székely faluból, részben az al-dunai telepes falvakból. A telepítéssel a korábbi faluhoz csatlakozva, attól délnyugatra egy „csángótelep” jött létre – a Csángó (Bukovina) utca környéke –, és a magyar anyanyelvűek többségbe kerültek a településen. A román többségű ófalu és a magyar telep közötti nemzetiségi–nyelvi megosztottság az eltelt száz évben némileg oldódott, de ma is azonnal érezhető. Az akkoriban hivatalosan is használt csángó szót a telepesek még gúnynévnek érezték, de az újabb nemzedékek önelnevezésükként fogadták el.
A faluban 1989 előtt is működött hagyományőrző tánccsoport. A lakók nagy része korábban a vajdahunyadi nehézipari üzemekben dolgozott. Az 1990-es években sok csángó család a falu kedvező adottságait kihasználva – könnyen megközelíthető és széles vidéken az egyetlen magyar többségű település – vendégszobát alakított ki vagy panziót nyitott.
Látnivalók Vízimalom (a falutól keletre). A csángó tájház a Csángó (Bukovina) utcában. A régi református templom megmaradt tornya. A torony és a falu fölé emelkedő dombon az 1882-ben épült, faerkélyes ortodox templom. Az 1915–1916-ban épült római katolikus templom.
Jegyzetek
Források Nisztor Sándor: Csernakeresztúr Pál Helén: Csernakeresztúr, Sándoregyháza és Székelykeve magyarjainak helynevei. Névtani Értesítő 2008/30.
További információk CSernakeresztúri népdalok Pávai István gyűjtéséből (1978): Lepedőcske, párnacska (lakodalmi női körtánc énekelve) - hegedűvel Bukovina, édes hazám (keserves) Csernakeresztúri vendégházak 1880-as népszámlálás
Képek
Kategória:Hunyad megye települései Kategória:Hunyad vármegye települései