Rudolf Carnap

Rudolf Carnap (Ronsdorf, Németország, 1891. május 18. – Santa Monica, Kalifornia, 1970. szeptember 14.) német-amerikai filozófus. A logikai pozitivizmus irányzatának szellemi vezére. Fő eredményeket a tudományfilozófia, ismeretelmélet, nyelvfilozófia, matematika, logika, a logika filozófiája, a matematika filozófiája és számítástudomány területén ért el.

Élete Ronsdorfban született, a Barmeni Gimnáziumban majd a Jénai és Freiburgi egyetemen végezte tanulmányait. Az egyetemen fizikát, matematikát, és Bruno Bauchtól filozófiát tanult (Bauch leginkább neokantiánusnak mondható). Leghíresebb és legnagyobb hatású tanára viszont Gottlob Frege, a modern logika atyja. Eredetileg Carnap érdeklődése a fizika volt, de a tanulmányait megszakította az első világháború, amely alatt katonaként szolgált. Ezek után folytatta tanulmányait és disszertációját „A tér” (Der Raum) címen írta a tér elméletéről Bauch témavezetésével. Már ez a disszertáció problémás volt, mert sem fizikának, sem filozófiának nem akarták elfogadni. 1922-es védése után folytatta kutatásait a fizika filozófiai kérdéseiről. Ekkor Albert Einstein relativitáselmélete volt hatással több kortárs tudományos beállítottságú filozófusára. 1924 és 1925 között Edmund Husserl szemináriumaira is bejárt. Fiatalon levelezésbe került Bertrand Russell-lel, aki szintén nagy hatással volt rá.

1926-ban Bécsbe költözött, hogy a Bécsi Egyetemen egy akadémiai posztot foglaljon el, és tagja lett az ún. Bécsi körnek, melyet Moritz Schlick vezetett. A kör tagjai, főleg Schlick szorgalmazására találkozott időnként Ludwig Wittgensteinnel is, akinek viszont kissé ellenszenves volt a kör, és különösen Carnap. 1928-ban Carnap publikálta korai fő művét, és a logikai empirizmus korai szakaszának meghatározó művét „A világ logikai felépítése” (Der logische Aufbau der Welt (röviden: Aufbau)) címmel. 1929-ben „A logika vázlata” (Abriss der Logistik) egy matematikai-logikai kézikönyvet adott ki. 1930-ban Hans Reichenbach-hal közösen a „Megismerés” (Erkenntnis) című folyóiratot alapították meg.

1931-ben Prágában nevezték ki professzorrá. Prága akkoriban szoros szellemi kapcsolatban volt Béccsel, és majdnem olyan meghatározó intellektuális központ volt. Willard van Orman Quine ekkor látogatta meg, és lett tanítványa, majd nézeteik eltávolodása mellett jó barátja. Ekkor ismerkedett meg Inával, feleségével. Itt írta 1934-ben másik meghatározó művét „A nyelv logikai Szintaxisa” (Logical Syntax of Language (röviden: Syntax)) címmel.

1935-ben Carnap az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1941-ben lett állampolgár. Az emigrációban Quine segítette sok mindenben. A Chicagói Egyetemen kapott állást 1936-ban, és 1952-ig maradt ott. Chicagóban bizonyos okok miatt olyan filozófiai légkör is vette körül, amiben nem érezte jól magát, így egy rövid princetoni állás után a UCLA-n (University of California at Los Angeles) lett professzor 1954-ben.

14 éves korában Carnap eszperantót tanult, később az Eszperantó Világkongresszust meglátogatta, és a nyelvet utazásai során is alkalmazta. Az 1963-as önéletrajzában nagy rajongással ír erről a nyelvről. Ez a rajongás filozófiai nézeteivel kapcsolatos, hiszen Carnap nagy mestere volt a mesterséges, formális nyelveknek, és nagy híve az egységesség (egységes tudomány) eszméjének. Carnap korai fiatalságától fogva antialkoholista volt.

Könyvei

Az Aufbau: Ebben egy un. fogalmi konstitúciós rendszer felépítését célozta meg, főképpen saját-pszichés élmények alapján (fenomenologikus), a tudomány számára. A könyvre nagy vonalakban lehet azt mondani, hogy kísérlet egy Principia Mathematica természettudományi párhuzamára. Ekkor Carnap és a kör filozófiáját a metafizika értelmetlensége, a tudományos filozófia, az egységes tudomány, a verifikáció elvének tézise (Wittgensteintől) határozta meg.

A Syntax logikáról, (mesterséges) nyelvrendszerek általános szintaktikai kérdéseiről szól. E könyvben fogalmazta meg az un. Tolerancia elvét, amely egy bizonyos konvencionalizmust jelez, továbbá azt a tézist, hogy a tudományfilozófia a tudomány logikájának vizsgálata, amit ekkor szintaktikai vizsgálatokban látott. Innentől Carnap filozófiája az empirizmus liberalizációja, a nyelvfilozófia, részben a konvencionalizmus irányába mozdul el.

Ezek után részben a szintaktikus vizsgálatok elégtelenségének felismerésével, részben Alfred Tarski befolyására szemantikával kezdett el foglalkozni. A Jelentés és szükségszerűség: Egy tanulmány a szemantikáról és a modális logikáról (1947) (Meaning and Necessity: A Study in Semantics and Modal Logic) című könyvben kezdődik el ez az irány. Ennek az iránynak a folytatása és az amerikai filozófia hatására is, hogy filozófiája egy pragmatikusabb fordulatot vett, a szemantika mellé a pragmatikát is felvette a nyelvfilozófiai diszciplínái közé.

"A valószínűség logikai alapjai" (1950) (Logical Foundations of Probability )című művével az akkoriban végleges matematikai és értelmezési keretet nyerő valószínűségi elmélethez járult hozzá, igen részletes rendszerek és analízisek kidolgozásával.

"Az induktív módszerek egy spektruma" (1952) (The Continuum of Inductive Methods (sajnos a continuum-ra most hirtelen nem találtam jobb fordítást. Hivatalos magyar fordítása sajnos nincs Carnap könyveinek.)) című művében a tudomány induktív módszerét próbálta kidolgozni.

E könyvek mellett számos cikket írt különféle filozófiai kérdésekben. Ezen kérdések közül talán a legfontosabbak, az un. protokolltétel-vita, az empirikus ellenőrzés, és jelentés kérdése, a metafizika vizsgálata, az analitikus és szintetikus kérdése, a fizikalizmus és a tudomány egysége.

Filozófiája

Általánosságban logikai empiristának mondják, és ő maga ezt a kifejezést nagyjából találónak gondolta. A neo-pozitivizmus kifejezést kritizálta, mivel a klasszikus pozitivistáknak az anti-realista nézeteit ő metafizikainak gondolta. Carnap filozófiája összességében a kezdeti, korai logikai empirizmusből egy fejlődést mutat egy nagyon komplex, szofisztikált logikai empirizmus felé. Ebben különböző tézisek, mint célok, alapok, irányok megmaradtak: ilyen a tudományos filozófia, a metafizika ellenesség, a logikai és empirista beállítottság. Bizonyos tézisek viszont változtak, elvetődtek, finomodtak az idő folyamán. A kezdeti redukcionizmus egy liberálisabb változattá fejlődött, a kezdeti atomizmus egy kontextualista nézetté fejlődött, a kezdeti verifikácionizmus helyett a konfirmácionizmus jellemző rá. Ez a változás a logikai empiristaként való kategorizálását az élete vége felé kérdésessé teszi. Carnap filozófiája alaposabb elemzéssel arra is rámutat, hogy tulajdonképpen ez a kategorizálás maga is kérdéses. Carnap egy nagyon egyedi gondolkodóvá fejlődött, akinek komplex világképe csak igen durva leegyszerűsítéssel kategorizálható olyan fogalmakkal, mint realizmus, relativizmus, konvencionalizmus, instrumentalizmus, pozitivizmus, empirizmus. Ezen filozófiák mind valamennyire jellemzőek Carnap nézeteire, de mindegyik egy nagyon meghatározott módon.

A következőkben fő téziseit mutatjuk be.

Metafizika-ellenesség

Ez a Bécsi Kör filozófiájának legprovokatívabb tézise. A metafizika kiküszöböléséről való elméletét Carnap A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül című írásában fejti ki. A szerző ebben a metafizika értelmetlenségét mondta ki. A tézis maga kicsit finomodott az idő folyamán, de alapjában a kezdeti megfogalmazás kereteiben maradt. A metafizikai állítások Carnap szerint értelmetlenek és feleslegesek, a metafizika fogalmai üresek, a történelem során elvesztették jelöletüket. Szerinte csak arról lehet értelmesen beszélni, ami verifikálható a mindennapi életben. A metafizika állításai emellett kifejezhetik valakinek a szemléletét, világérzését, azonban ez nem jelent kognitív tartalmat. Carnap a metafizikusokat megtévedt költőkhöz hasonlítja, akik érzéseiket rossz, teoretikus formában akarják kifejezni. Carnap véleménye sok kapcsolódó tézisben változott az idő folyamán, de metafizika-ellenessége mindvégig megmaradt.

A nyelvi keretrendszerek elméletében egy másik szempontból is rekonstruált bizonyos metafizikai kérdéseket. Például a "vannak-e számok?" szerinte tulajdonképpen egy rosszul megfogalmazott pragmatikus döntés. A számok keretrendszerének elfogadása mint praktikus, de nem teoretikus kérdés értelmes. Ezt úgy fogalmazni, hogy "vannak-e számok?" viszont egy rossz megfogalmazás. Ez a rossz megfogalmazás az, ami felesleges, és értelmetlen vitákat okozott a filozófia történetében. Metafizika-ellenességének megfelelően Carnap vallási kérdésekben nem foglalt állást, de értelmetlennek tekintett olyan kérdéseket is, mint például: szollipszizmus, idealizmus, realizmus, monizmus, dualizmus.

Verifikácionizmus

Ez a Bécsi Kör egyik leggyakrabban emlegetett tézise. Ugyanakkor egy kérdéses tézis. Carnap esetében ugyan mondhatjuk, hogy a verifikáció szót használta, és szükségesnek tartotta az állítások verifikálhatóságát. Ugyanakkor kérdés, hogy ez mit is jelentett. Nem találunk olyan megfogalmazást, ahol Carnap a verifikációt "bizonyítás" értelemben használta volna. Popper kritikájára Carnap elismerte, hogy az univerzális állítások nem bizonyíthatóak. De kérdés, hogy valaha is állított volna ilyet. Popper kritikája után a "konfirmáció" kifejezést kezdte el használni , és ezek után már egyértelmű, hogy az állítások bizonyíthatóságát nem vallotta. Kérdés, hogy vallotta-e valaha is.

Nyelvi atomizmus

A nyelvi atomizmus kifejezést a pozitivizmus korai időszakának leírására használják, Wittgenstein és Russell korai filozófiájára. Carnap ezekből a gyökerekből táplálkozott, így filozófiájában kezdetekben a vizsgálat alapegysége az állítás. A kritikák hatására nagyon korán elkezdte finomítani vizsgálatait, és kontextusfüggővé tette azokat. Kérdéses, hogy a nyelvi atomizmust Carnap valaha vallotta volna. Ugyanakkor az Aufbau atomisztikus módon vizsgálódik. Tehát annyit mondhatunk, hogy Carnap kezdetben nyelvi atomista stílusban írt, és ettől explicit módon nem tért el. A későbbi filozófiában hangsúlyt kapott az atomizmustól való eltérés, egészen odáig, hogy szinte minden kérdést nyelvi keretrendszertől függővé tett, ami miatt a relativizmus vádjával illetik. (ld. később)

Tudományos filozófia

A Bécsi Kör filozófiájához kezdettől fogva hozzátartozott a tudományok nagyra értékelése. Különösképpen a logika fejlődése az, ami lehetőséget teremtett a logikai-empirizmus kifejlesztődésében nagy szerepet játszott. Egy másik fontos tudományos eredmény, amely nagy befolyással volt Carnapékra, az a relativitáselmélet sikere. A legtöbb bécsi körös filozófus tudományos végzettséggel rendelkezett, és a relativitáselmélet szinte mindegyik tagra nagy hatással volt, sokat foglalkoztak ezzel a témával korai időszakukban. A tudományos filozófia tézise szerint a valóságot érintő összes kognitívan értelmes kérdés tudományos kérdés. Ezen kívül a filozófiának csupán elemző szerepe lehet, azaz lényegében tudományfilozófiából áll. Minden más filozófia vagy tudomány, vagy értelmetlen. Például az etika egy része tudományos, és a pszichológia illetékességébe tartozik, a maradék etika pedig értelmetlenség.

A szintetikus a priori elvetése

Carnap mindvégig tartotta Kant felbontását az analitikus és szintetikus állításokról, és az a priori és a poszteriori állításokról. Ezen kívül mindvégig lehetetlennek tartotta Kanttal ellentétben a szintetikus a priori állításokat. Ennek példájaként a geometriát hozta fel Kant, amelyet Carnap úgy értékelt, hogy egy tisztázatlanságból fakadó tévedés. Carnap szerint a tiszta matematikai geometria a priori, de nem szintetikus, hanem analitikus; a fizikai geometria pedig ugyan szintetikus, de nem a priori. Ennek illusztrációja Albert Einstein elmélete, amely egy nem euklideszi geometriával dolgozik.

Mérsékelt konvencionalizmus