Hans Hahn (Bécs, 1879. szeptember 27. – Bécs, 1934. július 24.) osztrák filozófus és matematikus. Az ún. bécsi kör tagja. Fő eredményeit a tudományfilozófia, az episztemológia és a matematika területein érte el.
Élete Hans Hahn szülei Ludwig Benedikt Hahs és Emma Blümmel.
Hahn tanulmányait Strasbourgban, Münchenben és Göttingenben végezte. 1902-ben doktori címet szerzett a Bécsi Egyetemen, Gustav Ritter von Escherich diákjaként. Doktori értekezésének címe Zur Theorie der zweiten Variation einfacher Integrale. A doktori cím megszerzése után a Bécsi Egyetemen habilitált. 1909-14 között oktatott Czernowitzban, mely város a mai Ukrajna (Chernovtsy) területén található. Szolgált az első világháború idején az osztrák-magyar hadseregben, azonban katonaként súlyosan megsebesült.
1916-ban Bonnba költözött, s ott rendkívüli professzorként tanított 1920-ig; 1917-ben kinevezést kapott. 1921-ben visszatért Bécsbe, ahol szintén kinevezték professzornak. Hahn részt vett a funkcionálanalízis, mint tudomány megteremtésében. Nevéhez fűződik a Hahn–Banach-tétel. 1903 és 1913 között a differenciál- és integrálszámítás elméletének továbbfejlesztésével foglalkozott. Ezen munkásságához kapcsolódó könyvei: Theorie der reellen Funktionen (1921) Reelle Funktionen (1932)
Filozófiai munkásságához kapcsolódó könyv, amelyet a Google Könyvek az empiricizmus, logika és matematika tárgykörébe sorolt: Philosophical Papers (eredeti megjelenés pamfletként 1930, Bécs)
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek logikai pozitivizmus
További információ Kép Hans Hahnról empiricizmus Hans Hahn az angol wikipédiában Hans Hahn:Philosophical Papers
Kategória:1879-ben született személyek Kategória:1934-ben elhunyt személyek Kategória:Osztrák matematikusok Kategória:Topológusok Kategória:Osztrák filozófusok Kategória:Osztrák egyetemi, főiskolai oktatók