A Tu–107 a szovjet Tupoljev-tervezőiroda katonai szállító repülőgépe. Csak egy prototípusa készült el, a fejlesztési programot később törölték. A gép alapjául a Tu–104 utasszállító repülőgép szolgált.
Története A Tupoljev-tervezőiroda (OKB–156) 1956 márciusában kapott megbízást a szovjet kormánytól a Tu–104A utasszállítón alapuló katonai szállító repülőgép kifejlesztésére. A prototípus 1956–1957-ben készült el a kazányi 22. sz. Állami Repülőgépgyárban, ahol egy Omszkban készült, Tu–104A változatú sorozatgyártású példányt alakítottak át. A gyári berepüléseket 1958-ban végezték, ezt követően, 1959-ben a repülőgépet átadták a légierőnek csapatpróbára. A repülőgép azonban nem bizonyult optimális megoldásnak deszant- és katonai szállítási feladatokra. Az ejtőernyősök ugrásánál például zavaró volt a szárnytőben elhelyezett hajtóművek okozta örvénylés. 1959-ben a szállítási és deszantcélokra alkalmasabb An–12 rendszeresítése mellett döntött a szovjet vezetés, így a Tu–107 fejlesztési programját leállították. Az egyetlen elkészült gépet a deszantcsapatok tovább használták, hosszabb ideig Rjazanyban állomásozott. A géphez több ejtőernyős világrekord kapcsolódik.
Jellemzői Hasznos terhelése 10 t (különleges esetekben 15 t) lehetett. A teher be- és kirakodására a törzs szárny mögötti részén, alul leereszthető, rámpaként is szolgáló teherajtót alakítottak ki. A repülőgép 70 (szükséghelyzetben 90–100) fő felfegyverzett ejtőernyős katonát, vagy könnyű haditechnikai eszközöket (például ASZU–57 önjáró löveg, GAZ–63 és GAZ–69 terepjáró, D–1 és D–4 lövegek AT–L5 tüzérségi vontatóval együtt) szállíthatott. A tehertér nem volt hermetizálva, ezért a deszantos katonák szállítása oxigénmaszkban történt. A tehertér azonban fűthető volt, ehhez a hajtóműből vezettek el forró levegőt. Személyzete maximálisan nyolc fő volt.
A katonai alkalmazásnak megfelelően a gép önvédelmi fegyverzetet kapott. A DK–7TSZ távvezérlésű fegyverrendszer két AM–23 gépágyúját, valamint a televíziós célzóberendezését és a radarját a farokrészben, a függőleges vezérsík alatt helyezték el. A repülőgépet felszerelték Szirena–2 besugárzás-jelzővel és SZRZO–2 barát–ellenség jeladóval is.
Műszaki adatok Általános adatok Tervező: Tupoljev Első repülés: 1958 Személyzet: 5–8 fő
Méret- és tömegadatok Hossz: 38,85 m Fesztáv: 34.54 m Magasság: 11,90 m Szárnyfelület: 174,40 m² Üres tömeg: 43 000 kg Maximális felszállótömeg: 76 000 kg Maximális hasznos terhelés: 10 000 kg teher, vagy 70 fő (szükséghelyzetben 15 000 kg teher, vagy 90–100 fő)
Hajtóművek Hajtóművek száma: 2 Hajtóművek típusa: Mikulin RD–3M–500 gázturbinás sugárhajtómű Hajtómű tolóereje: 93,2 kN
Repülési adatok Utazósebesség: 775 km/h Legnagyobb sebesség: 900 km/h Utazómagasság: 11 200 m Hatótávolság: 3020 km
Források Yefim Gordon, Vladimir Rigmant: OKB Tupolev – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Midland, 2005, , pp. 224–225. A Tu–107 az Ugolok nyeba (airwar.ru) oldalán (oroszul)
Kategória:Szovjet katonai repülőgépek Kategória:Tupoljev katonai repülőgépek