A kasub nyelv (kasubul: kaszëbsczi jãzëk, kaszëbskô mòwa; ) nyugati szláv nyelv, amelyet a lengyelországi, mintegy 50 000 fős kasub kisebbség beszél.
A nyelv feltételezhetően annak a kasub nevű pomerán törzsnek a nyelvéből alakult ki, akik Pomerániában, a Balti-tenger déli partján éltek a Visztula és az Odera folyók között.
Számos lengyel iskolában oktatják a kasub nyelvet, és a Pomerániai vajdaság egyes részein a helyi közigazgatásban alternatív nyelvként használják. A kasub nyelvet a Kanadában élő kasubok is használják.
Története A kasub nyelv a kihalt pomerán nyelv utódja, amit egykor Pomeránia területén beszéltek, de beszélői java része beolvadt a német és lengyel népességbe. A kasub vélhetően az egyik pomerán nyelvjárásból formálódott tovább különálló nyelvvé. Az első kasub nyelvű nyomtatott szöveg a 16. század végéről származik. Az első helyesírást 1879-ben dolgozták ki.
A 2002-es népszámlálás során 53 000-en nyilatkoztak úgy Lengyelországban, hogy főként kasubul beszélnek otthon, a 2011-es népszámlálás szerint a beszélők teljes száma 106 ezer fő, de nem mindenki aktív beszélő. A felmérések szerint sok kasubul beszélő szülő inkább lengyelül beszél otthon, illetve kétnyelvűségben élnek. thumb|200px|Kétnyelvű helységnévtábla thumb|200px|Miatyánk, Jeruzsálem
A kasub nyelv jogi és lingvisztikai helyzete A kasub nyelv lingvisztikai helyzete még nincs teljesen meghatározva. Gyakran a lengyel nyelv egyik dialektusának tartják, de már 19. századtól megjelennek a vélemények, hogy annyira eltér tőle, hogy el kellene ismerni külön nyelvnek. A felfogás a történelmi időszaktól függött, mert abban, hogy az adott etnolektus elismerhető-e nyelvnek vagy csak dialektusnak, gyakran nagy szerepet játszanak nem nyelvészeti tényezők – mint pl. a beszélők kulturális vagy etnikai azonosságérzése. Sőt, a nyelvészek is vallhatnak különféle nézeteket, és különféle irányzatokhoz tartozhatnak, hiszen ismétlődően felmerül a kérdés, miképp lehet elválasztani földrajzilag és történelmileg két (vagy több) szomszédos rokon nyelvet. A politikusok hozzáállása is fontos – a kasubokat pl. a II. Köztársaság idején szeparatizmussal vádolták; hasonlóan a Lengyel Népköztársaság alatt az állami válságok idején (pl. 1970. év).
A kasub nyelvet az általános nyelvészeti munkák külön szláv nyelvnek tartják, néha azzal a fenntartással, hogy némely kutató szerint ez a lengyel nyelv dialektusa. A lengyel nyelvészek még nem döntötték el a vitát, bár a nézet, hogy a kasub etnolektus külön nyelv, egyre népszerűbb.
A kasub nyelv jogi helyzetét Lengyelországban 2005. január 6-ától az etnikai és nemzeti kisebbségekről és a regionális nyelvről szóló törvény rendezi, amelyben az etnolektust regionális nyelvnek ismerik elUstawa z dnia 6 stycznia 2005 r. o mniejszościach narodowych i etnicznych oraz o języku regionalnym; Dziennik Ustaw (Hivatalos Közlöny), 2005, 17, poz. 141 Eszerint a helyhatósági szervek előtt a kasub nyelv használható mint segédnyelv. Ezt a lehetőséget elsőnek Parchowo község juttatta érvényre (a pomerániai vajdaság közép-nyugati része).
2003-ban a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet kijelölte a kasub nyelvnek a CSB kódot.
A gyerekek a kasubot jó néhány iskolában tanulhatják, 2005-től érettségizni is lehet belőle.http://www.cke.edu.pl/ images/stories/Inf_mat_od2008/kaszubski_a.pdf, Centralna komisja egzaminacyjna (Központi vizsgabizottság), Informator maturalny od 2005 roku z języka kaszubskiego (Érettségi tájékoztató 2005. évtől a kasub nyelvből) Kiadnak kasub könyveket és folyóiratokat, közvetítenek rádió- és tévéadásokat.
A Gdańsk Egyetemen, a Lengyel Filológia Intézetben 2009-től folytatják a kaszubistyka (kasub filológia) szakterületet, ahol képezik a kasub nyelv és kultúra tanárait.
Betűkészlet A kasub nyelvnek saját ábécéje van, ahol van néhány olyan betű, ami a lengyel ábécében nincsen.http://pl.wikibooks.org/wiki/Kaszubski/Podstawy/Lekcja_1 Ezekkel írják le azokat a hangokat, amelyek nincsenek a lengyel nyelvben: ã – nazális a (IPA: []) é – magyar é/éj-hez hasonló (IPA: [], []) ë – e és a között (IPA: [], mint az ang. cat szóban) ò – ejtendő mint ue (IPA: [], vigyázz az élest – ellenkező oldalra meghajlott mint a lengyel ó-ban!) ô – a tájszólástól függően, ejtendő mint o illetve mint meghajlott e iránt (IPA: [] vagy []) ù – ejtendő mint uu (IPA: []).
Az ą hang egy kicsit keskenyebben ejtendő, mint a lengyelben (a kasub ą a nazális u-hoz hasonló), u pedig – gyakran mint a magyar ü. A többi hangzó úgy ejtendő, mint a lengyel nyelvben. Ahogy látható, nincsenek betűk a [t͡ɕ], [ɕ], [ʑ] hangok és a nazális e jelölésére; ezeket lengyelül ć, ś, ź, ę jelöli, de a kasub nyelvben nem léteznek.
Fonetikus különbségek a kasub és lengyel nyelvek között A lenti példákban az implikáció jele előtti szó lengyel, az utáni – kasub.
A két legjellegzetesebb vonás, amely elválasztja a kasubot a lengyel nyelvtől: Kaszubienie – a [t͡ɕ], [ɕ], [ʑ], [dʑ] lengyel hangok (írásban: ć, ś, ź, dź) c, s, z, dz hangokká válnak. Pl. świat, zima, rodzić /világ, tél, szül/ ⇒ swiat, zëma, rodzëc. Kasub palatalizáció – a lengyel [k’] és [g’] lágy hangzók a kasub [ʧʲ] és [ʤʲ] hangokká alakulnak (az első magyar cs-nek ejtendő, a lengyelben cz-nek írják, a második lágy magyar dzs-nek ejtendő, lengyelül dż-nek írandó). Pl. kaszubski, długi /kasub, hosszú/ ⇒ kaszëbsczi, dłudżi.
Egyéb tulajdonságok: A cz, dź, sz, ż palatális hangzókat mindig lágyul ejtik ki. A w [v] mássalhangzót a wò, wó csoportokban mint [vue, vuu] ejtik ki. Ha ezek a csoportok a szó elején állnak, a kiejtés egyszerűsödik: [ue, uu] (pl. wòda ⇒ [ueda] (víz), wòł ⇒ [uół] /ökör/). Ha a lengyel alanyeset egyes számú főnévben van az e, ami eltűnik a ragozásban (np. ESz. poranek, koniec, przypadek, TSz. poranki, końce, przypadki /hajnal – hajnalok, vég – végek, eset – esetek/), a kasub megfelelőjében egyáltalán nincs ilyen e (pòrénk, kùńc, przëpôdk). Ezek a lengyel i, u, y magánhangzók, amelyek régen rövid voltak, a kasub nyelvben ë-vé válnak. Pl. ludzie, ryba, zima /emberek, hal, tél/ ⇒ lëdze, rëba, zëma. Ez különösen látható a többes számú ragozásban, mind igéké, mind főneveké (czytamy ⇒ czëtómë /olvasunk/, dyrektorzy ⇒ direchtorë /igazgatók/). A lengyel hímnemű melléknevek y ragja válik a kasub i-vé (młody, mniejszy ⇒ młodi, miészi /fiatal, kisebb/). A nagy-lengyel dialektusokhoz hasonlóan, ha a kasub szóval az o vagy u hangzó áll a szó elején vagy a labiális (p, b, m) illetve veláris (k, g, h) hangzók után, akkor a kiejtés közben diftongus alakul: [uo, uu]. Ráadásul, az o válik e-vé. Pl. a lengyel owca, pole, koza, mucha, Puck, urząd (juh, szántóföld, kecske, légy, Puck [járási város Gdańsktól északra], hivatal) válik a uowca / uewca, puole / puele, kuoza / kueza, muucha, Puuck, uurzãd kasub szavakká, beírva mint òwca, pòle, kòza, mùcha, Pùck, ùrzãd. Ezek a lengyel a magánhangzók, amelyek régen hosszú voltak, a kasub nyelvben válnak ô-vá. Ez különösen látható a melléknevek és igenevek nőnemű ragjai esetében (młoda, mniejsza ⇒ młodô, miészô /fiatal, kicsibb – nőnem/), az igeragozásban (czytasz, czytał ⇒ czëtôsz, czëtôł /olvasol, olvasott/) meg a melléknevek fokozásában (najlepszy ⇒ nôlepszi /legjobb/). Ezek a lengyel e magánhangzók, amelyek régen hosszú voltak, a kasub nyelvben válnak é-vé (a magyar é). Ez látható pl. az utolsó hangzók esetében (kaszubskie, wschodnie, jakie ⇒ kaszëbsczé, wschódné, jaczé /kasub, keleti, milyen – többes szám vagy semleges nem egyes szám/) A lengyel ę hangot (nazális e) az ã helyettesíti (nazális a). Ez látható különösen a tárgyeset nőnemű főnevekben (gwarę ⇒ gwarã /tájszólást/) és az ę-vel vegződő 1. személy egyes szám jelen idejű igékben (robię ⇒ robiã /csinálok/). Ezenkívül pl. język, dzięki, pięć ⇒ jãzëk, dzãka, piãc /nyelv, köszi, 5/. Ahol a lengyel (szláv eredetű) szavakban található a ro/ró csoport, a kasub megfelelőjében gyakran ennek a csoportnak az eredeti alakja marad – ar. Pl. promień, wrona, wróbel ⇒ parmiń, warna, warbel /sugár, varjú, veréb/.
Nyelvtani különbségek a kasub és lengyel nyelvek között A lenti példákban az implikáció jele előtti szó lengyel, az utáni – kasub.
Ige A kasub nyelvben az ige ugyanolyan módon ragozódik, amint a lengyelben (három idő, három egyes számú nem, két többes számú nem, három mód). A kasub igeragozás legfeltűnőbb vonása ilyen, hogy a múlt időt kifejezhetjük a német Perfekt "másolata" segítségével, ami nem található a szláv nyelvek között: a tárgyas igék esetében a segédige – miec (ném. haben), a tárgyatlanok (állapotot jelentő) igék esetében – bëc (ném. sein):http://www.dialektologia.uw.edu.pl/index.php?l1=leksykon-kaszubski&lid=1155http://pl.wikibooks.org/wiki/Kaszubski/Podstawy/Lekcja_7
kasub mondatnémet megfelelőmagyar fordítás(Jô) móm to zrobioné.Ich habe das getan.Ezt csináltam.Môsz (të) jadłé? Hast Du gegessen?Ettél?Mô co nalazłé?Hat er/sie etwas gefunden?Talált valamit?(Jô) jem wëjachóny do Gduńska. Ich bin nach Danzig ausgefahren. Kimentem Gdańskba.Mëmka je do kòscołajidzonô. Mutti ist zur Kirchegegangen.Anyu elmenta templomba.
A példákban a vastag betűkkel a miec ill. bëc igék alapjuk meg a múlt idejű melléknévi igenevek ragjuk vannak jelölve. Ahogy láthato, a tárgyatlan igék igenevük is alakíthatóak, ami a többi szláv (és magyar) nyelvben lehetetlen. A szórend a német és kasub mondatokban is azonos.
Többi vonás: A 2. személy többes szám jelen idejű rag a lengyel nyelvben: -cie, a kasubban pedig – -ta (mint a lengyel nyelv mazóviai dialektusában) – pl. czytacie ⇒ czëtôta (olvastok). Viszont a 2. személy többes szám jelen időben (a lengyel rag: -my) használhatjuk a -ma vagy më ragot (czytamy ⇒ czëtôma / czëtômë /olvasunk/). A 2. személy többes szám felszólító módú alakokat alakíthatjuk szintén a chcec (akar) segédige segítségével – pl. chcemë sã mòdlëc (imádkozzatok – szó szerint *akartok imádkozni), chcemë sã jic kãpac (menjünk fürödni, szó szerint *akartok menni fürödni). A múlt idejű igealakok azonosak, mint 3. személyben, ami kikényszeríti a személyes névmást használását – hasonlóan, mint a sziléziai nyelvben vagy a lengyel nyelv Podlasie tájszólásában (a standard lengyel nyelvben, hasonlóan a magyarhoz, mindegyik számnak és személynek, ráadásul hímnek, külön rag van biztosítva, azért nem kell használni a névmásokat). Pl. a jachac ige (járművel menni): hímnemben és hímnemű személyi alakok esetébenA kasub nyelvben (amint a lengyelben is), az egyes számú igeragozásban három nem van: hím-, nő-, semleges; viszont a többes számú ragozásban – két nem: hímnemű személyekre vonatkozó (férfiakat és fiúkat - len. rodzaj męskoosobowy, kasub chłopskòpersónowi ôrt) és többi főnévre vonatkozó (állatokat, nőket, növényeket, tárgyakat, stb. - len. rodzaj niemęskoosobowy, kasub niechłopskòpersónowi ôrt). Lásd: lengyel ige. jô jachôł – të jachôł – òn jachôł – më jachelë – wa jachelë – òni jachelë, pedig nő- és semleges nemben meg általános alakok esetében jô jachała – të jachała – òna jachała – më jachałë – wa jachałë – òni jachałë. Az udvariássági alak az utólagos igealak, egy kicsit hasonló a 2. személy többes számúhoz. De jelen időben ez nem fogadja el a -ta ragot, hanem -ce, ezenkívül a személyes névmás ehhez az alakhoz szintén más mint a 2. személy többes számúé – szól wë és saját módon ragozódik. Így, pl. Wa czëtôta /(ti) olvastok/ – Wë czëtôce /Önök olvasnak/. Waju nie bëło doma /(Ti) Nem voltatok otthon/ – Was nie bëło doma /Önök nem voltak otthon/.
Létige személy jelen idő múlt idő jövő időjô hímnemjem béł / bëł mdãnőnem bëłatë hímnemjes béł / bëł mdzesznőnem bëłaòn hímnem je béł / bëł mdzeòna nőnem bëłaòno semleges nem béło / bëłomë személyeshímnemű alakjesmë bëlë mdzemëáltalánosalak bëłëwaszemélyeshímnemű alak jesta bëlë mdzetaáltalánosalak bëłëòni személyeshímnemű alak są bëlë mdąòne általánosalak bëłëWë udvariasságialak jesce bëlë mdzece
Főnév és melléknévhttp://www.dialektologia.uw.edu.pl/index.php?l1=leksykon-kaszubski&lid=1092 A kasub főnévragozásban 7 eset van: