A dialógusfilozófia egy olyan modern filozófiai irányzat, mely az embert kapcsolatainak fényében vizsgálja. Rokonságot mutat bizonyos egzisztencialista és fenomenológiai törekvésekkel, valamint általánosságban szoros kapcsolatban áll a zsidó illetve keresztény vallásfilozófiával.
Tanítása
Az ember alapvetően viszonyban létezik, ezért csak így értelmezhető. Nem tehető a megismerés tárgyává, mert folyamatos, dinamikus kapcsolatban áll a külvilággal; viszonyban áll a dolgokkal, a többi emberrel és végső soron Istennel. Amikor tehát erről a viszonyról beszélünk, nem lehetséges egy harmadik, objektív, viszonyon kívüli nézőpont felvétele.
Az Én-Te kapcsolatban az ember állandó párbeszédet folytat, "a nyelvben áll", ugyanis a nyelv elsőrendű közegében létezik. Ez azt jelenti, hogy a másik ember soha nem hagyható válasz nélkül és azzal, hogy megszólítom, máris felelősséget vállalok iránta. Ez a reláció tehát mindig etikai jelleget ölt. A dialógus-filozófián belül eltérések találhatóak arra nézve, hogy az interperszonális viszonyt szimmetrikusnak vagy aszimmetrikusnak gondoljuk el. A szimmetrikus viszonyban Én és Te felcserélhetőek és egyenrangúak egymással (Buber), az aszimmetrikus viszony ellenben hierarchikus természetű (Sartre, Lévinas).
Képviselői
Ferdinand Ebner Martin Buber Franz Rosenzweig Emmanuel Lévinas Dumitru Staniloae Mihail Mihajlovics Bahtyin
Kapcsolódó szócikkek fenomenológia egzisztencializmus hermeneutika pszichoanalízis alteritás
Kategória:Filozófiai irányzatok