bélyegkép|jobbra|350px|„A kapitalizmus piramisa” Legalul a városi ipari proletárok (munkások) és a vidéki agrárproletárok. ("Mi dolgozunk mindenkiért, és mi etetünk mindenkit") Felettük a polgári középosztály, vállalkozók és az értelmiség, akik csak „fogyasztanak”, felette a hadsereg és annak tisztjei, „akik lőnek ránk”, felette az egyházak akik „megtévesztenek”, felettük a nagytőkés bankár alakja, a másik oldalon az arisztokrácia alakja, középen az uralkodó, felettük pedig egy pénzeszsák reprezentálja a tőkét, ami a rendszert működteti A proletariátus (a latin proletares, am. „vagyontalan polgár” szóból) a kapitalizmus egyik alapvető társadalmi osztálya. Tagjai a proletárok, vagy rövid, gyakran dehonesztáló megnevezéssel „prolik”. Eredeti meghatározás szerint a proletárok azok az emberek, akik nem rendelkeznek termelési eszközzel és tőkével, így munkaerejük eladásából, bérmunkából élnek. A bérmunkásként végzett fizikai, azaz kétkezi munka ezen osztály egyik elsőrendű megkülönböztető jegye.Kövér György, Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig (Osiris Kiadó, 2006)) Kezdetben lekicsinylő felhanggal társult, később Karl Marx a munkásosztály szociológiai meghatározására alkalmazta.Marx a proletariátust és a munkásosztályt szinonim fogalomként alkalmazta. R. J. Barry Jones: Routledge Encyclopedia of International Political Economy: Entries A-F 1. kötet/Routledge Encyclopedia of International Political Economy, R. J. Barry Jones, , 228. oldal. Link a könyvhöz:

A latin elnevezés ókori eredete Proletár (proletarii) a legalsó szabad társadalmi osztály az ókori Rómában, amely nevét a proles (utód) szótól vette, mivel a proletárok csakis gyermekeik számával és szavazatukkal lehettek az állam hasznára. A Servius Tullius-féle cenzus szerint azok voltak a proletárok (ritkábban accensi velati), akik az általa megállapított öt osztály egyikébe sem tartoztak, de legalább 1500 ast birtokoltak, míg azok, akik még ennyivel sem rendelkeztek, voltak a capite censi. A Kr. e. 201-ben lezajlott második pun háborút követően a Jugurtha elleni háború, valamint a különböző macedóniai és ázsiai konfliktusokat Róma ugyan megnyerte, azonban a római győzelmeknek nagyon magas ára volt: az elhúzódó harcok jelentősen megtizedelték a római kisparasztok létszámát, így a köztársaság hadserege egyre inkább hiányt szenvedett a tradicionálisan latin kisparaszti rétegekből toborzott közlegényekből.Cf., Theodor Mommsen, (1854–1856), 3 volumes; translated as History of Rome (1862–1866), 4 volumes; reprint (The Free Press 1957) at vol. III: 48–55 (Mommsen's Bk. III, ch. XI toward end). Caius Marius megoldást talált a városi nincstelen rétegek növekvő létszámából adódó korabeli társadalmi és megélhetési problémákra, valamint a hadsereg toborzási problémáiból adódó létszámhiányra: Marius hadseregreformjai után a fogyatkozó földbirtokos kisparaszti rétegek helyett a proletárokból toborozták a római légiók legénységének zömét. A reformokkal gyorsan orvosolhatóvá vált a terjeszkedő birodalom hadseregének létszámhiánya, és egyúttal a városi szegény rétegek jövedelemhez, megélhetéshez juttatása.

Modern értelmezése

A 19. század elején – jóval Karl Marx születése előtt – a társadalomtudományokkal foglalkozó nyugat-európai értelmiségiek hasonlóságokat fedeztek fel a római kori szegény alsóbb néprétegek és a kapitalizmus hőskorában, az első ipari forradalom idején kialakuló és gyorsan felduzzadó városi munkásosztály társadalmi helyzete között. A fogalom újrafelhasználásának egyik legkiemelkedőbb alakja Hughes Felicité Robert de Lamennais francia katolikus teológus és filozófus volt, aki 1807-ben írt művében (angolra 1840-ben fordították "Modern Slavery" címmel) – rámutatott számos hasonlóságra, ettől kezdve az értelmiség szélesebb köreiben is elterjedt a proletár / proletariátus terminus mint az egyik társadalmi osztály fogalma / kategóriája.Félicité Robert de Lamennais: Modern Slavery (1840) Jean Charles Léonard de Sismondi svájci liberális közgazdász és történész is az elsők között volt, aki a proletár terminust használta a bérmunkások megjelölésére. Karl Marx közvetlenül az ő műveinek hatására kezdte használni később munkáiban a proletariátus fogalmat.

A proletariátus túlnyomó többségét kitevő "barna gallérosok" (például: betanított vagy segédmunkások) a legalacsonyabban kereső rétegek voltak. Fontos felhívni a figyelmet azonban arra a gyakori sztereotípiára és tévedésre, miszerint a proletárok minden rétege automatikusan szegénynek számított volna. A XX. század közepéig a proletariátus akkoriban még jóval vékonyabb rétegét, a magasabban képzett, szakvizsgával rendelkező úgynevezett "kékgallérosokat", tehát a szakmunkásokat és különösen a "munkáselit" rétegnek számító érettségizett technikusokat már nem tekinthették szegénynek, mivel gyakran hozzájuk képest még a kispolgári/kisvállalkozói azaz a tulajdonosi rétegek egyes tagjai sem számítottak igazán gazdagabbnak. Tehát önmagában a személy jövedelme legtöbbször nem befolyásolta a proletariátushoz tartozás tényét, hiszen a városokban a vékonyabb de szakképzettebb munkásrétegek viszonylag gyorsan és könnyebben megteremthették maguknak a kispolgári életszínvonalat.http://www.britannica.com/topic/proletariat

A marxista ideológiában bélyegkép|jobbra|Éljen a proletárdiktatúra (Budapest, 1919. május 1.) A Karl Marx és Friedrich Engels által írt, és 1848-ban megjelent Kommunista kiáltvány szerint a kapitalista társadalom burzsoáziából és a proletariátusból áll – e kettő küzdelme az úgynevezett osztályharc. A proletárok vagyonnal, termelőeszközzel nem rendelkeznek, munkaerejüket eladják a termelőeszközöket birtokló tőkéseknek, akik a kizsákmányolás révén a munka eredményének nagy részét elsajátítják, a proletároknak pedig csak a létfenntartásukhoz elegendő jövedelmet nyújtanak.„Burzsoázián a modern tőkések osztálya értendő, akik a társadalmi termelési eszközök tulajdonosai és bérmunkát alkalmaznak. Proletariátuson pedig a modern bérmunkások osztálya, akik, minthogy nincsenek saját termelési eszközeik, kénytelenek eladni munkaerejüket, hogy megélhessenek.” Engels jegyzete. Marx a proletárokat sújtó gazdasági és diszkriminatív társadalmi problémákra a megoldást a proletárok kapitalizmust megdöntő forradalmában, majd az ennek sikeréből kibontakozó proletárdiktatúra bevezetésében látta, amely szerinte elvezetheti a társadalmat a kommunizmusba.Lásd a 4. fejezetet Karl Marx: A gothai program kritikája (1875) c. művében.

Városi és vidéki proletariátus A proletariátus két főbb nagy csoportra osztható: Első csoportjuk a városi proletárok, azaz az ipari (kis- és nagyipari) vagy szolgáltató szektorban tevékenykedő munkások és a háztartásbeli cselédek, másik nagy csoportjuk a vidéken dolgozó ún. agrárproletárok, akik lehetnek béresek, napszámosok, uradalmi cselédek.

Napjainkban a proletár szót néha alacsony társadalmi státuszú vagy a „munkásosztályhoz” tartozó személyekre alkalmazzák.http://www.merriam-webster.com/dictionary/proletarian

Lumpenproletariátus

A lumpenproletariátus pejoratív szó, (rövidített alakban „lumpen” vagy „lumpi” ) a társadalom perifériájára került, deklasszálódott, lezüllött, részben tartósan munkanélküli, részben bűnözői életmódot folytató, osztálytudattal nem rendelkező egyénekből álló társadalmi réteget jelent, fontos jellemzője továbbá a megvesztegethetőség, az erkölcsi ingatagság. Engels meghatározta a lumpenproletariátus fogalmát is: „A lumpenproletariátus, ez az összes osztályok lezüllött tagjaiból álló üledék, amely főhadiszállását a nagyvárosokban üti fel valamennyi lehetséges szövetségestárs közül a legrosszabb”.Friedrich Engels: A német parasztháború. Előzetes megjegyzés (1870 és 1875). MEM 7. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1976. 550. old.

A szó új értelmezései a 21. század Magyarországán

A proli (proletár) szó iskolapéldája lehet azoknak a szavaknak, amelyeket tömegek kezdtek el újra használni a rendszerváltás utáni Magyarországon, annak eredeti precíz jelentéstartalmának ismerete nélkül. A kifejezést sokan zavarosan, sokféle sajátságos, akár tetszőleges értelmezésben, sőt gyakran pejoratív értelmű osztályista szitokszókéntBeck Tamás: A proli mint szitokszó (Népszava, 2019.02.06) használják a számukra bármiféle (vélt vagy valós) nem szimpatikus személyekre a 21. században. A Kádár-rendszer bukása óta Magyarország az olajválságot követően hegemónná vált globális neoliberális világgazdasági struktúra része lett. Ennek ellenére a magyar társadalom fizikai és szellemi munkából élő tagjaiban és az ipari munkásság körében - részben tabusítottan - megmaradt a munkásbüszkeség öntudata (elsősorban az azonos foglalkozásokat végző emberek egymás közötti kollegiális szolidaritásának formájában), amelyet a vadkapitalista gazdasági átalakulás ártalmaira és igazságtalanságaira (mint például a megnövekedett vagyoni alapú hierarchia és a fokozódó kizsákmányolás, illetve A munka törvénykönyvének módosításaiSzabó Imre Szilárd - Tények és tévhitek a munka törvénykönyvét módosító törvényjavaslatról (Mérce.hu, 2018.12.06.)) egyetlen populista válaszként adott nacionalizmussal az ezredfordulót követően megerősödő radikális jobboldali politikai szereplők sem tudtak teljesen feledtetni a köztudatból.Társadalomelmélet.rar (a szakkollégium 2010-es években elhangzott előadásainak rövidített és kivonatolt összefoglaló kiadványa) - Társadalomelméleti Kollégium, 2018.

Fennáll a veszélye annak, hogy Magyarországon a proletár szó egyre inkább homályossá váló sokféleképpen értelmezett és teljesen tetszőlegesen használt jelentései eltávolodnak az idegen nyelvekben és a nemzetközi társadalomtudományos témájú irodalomban egyaránt mai napig eredeti változatlan jelentésében használt proletár kifejezéstől. Ezáltal a magyarországi proletár szó jelentése, sokféle újonnan elterjedő sajátos értelmezései teljességgel inkompatibilissé (össze nem illeszkedővé) válnak az idegen nyelvekben használt változatlan jelentéstartalmához képest: azaz munkásembernek még mindig az az egyén tekinthető, aki saját tudásbeli és anyagi tőke híján önálló jövedelemre csupán a fizikai munkaereje értékesítéséből tud szert tenni. A 21. századi magyar köznyelvben a szó jelentéstartalma így kiüresedhet, ezért használata lassan értelmetlenné válhat a kommunikáció során a tetszőlegesen, sőt szabadon értelmezett sokféle jelentése miatt.

Puzsér Róbert publicista szerint a „proli” kifejezés egy új jelentést kapott a magyarországi rendszerváltozást követően: az igénytelen, ízléstelen, kulturálatlan, de öntudatos és erőszakos ember jelzőjévé vált.Proli – egy tiltott szó a mérlegen , mno.hu Szentesi Zöldi László újságíró szerint a „proli” lételeme a szabályok áthágása.Proli, demokrata.hu Tamás Gáspár Miklós filózófus és közíró szerint pedig a „proli” (vö. „büdös proli”, „büdös paraszt”, lásd Derkovits Gyula Dózsa Györgyről készült fametszete) kifejezést abban az értelemben használják, mint ahogyan a fehérterror idején használták.TGM: A köpködésről, merce.hu

Jegyzetek

Források I. Burzsoák és proletárok Karl Marx: A Kommunista Párt kiáltványa Idegen szavak gyűjteménye A proletár szó ókori jelentése Róma alkotmánya a királyok alatt és Servius reformjai, mek.oszk.hu

További információk Kövér György, Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig (Osiris, 2006) Link: Szalai Miklós: A munkásosztály marxista fogalmai (Történeti áttekintés) In: Múltunk, 2007/2. szám, 105–123. o.

Kapcsolódó szócikkek Társadalmi osztály Proletárdiktatúra Osztályharc Marxizmus Prekariátus

Kategória:Társadalmi osztályok Kategória:Római társadalom