A Tornense flórajárás az Északi-középhegységet felölelő Matricum flóravidék egyik, Magyarország határain túlnyúló flórajárása. Magyarországi területét két tájegységre osztjuk: Cserehát (ami ebben az értelemben többé-kevésbé a Hernád és a Bódva közti terület, Aggteleki-karszt, beleértve a Rudabányai-hegységet, a a Bódván átnyúló Szendrői-hegységet és a Bódva túlpartján a Szalonnai-karsztot is.
Az Aggteleki-karszt valójában nem önálló természetföldrajzi, illetve növényföldrajzi egység, hanem csak a Gömör–Tornai-karszt magyarországi része. A tájegység Szlovákiában folytatódik, ezért magyarországi részét a növényföldrajzosok gyakran Tornai-karsztnak nevezik.
Földtana, természetföldrajza
Ez a flórajárás gyakorlatilag a Hernád és a Sajó közötti, háromszög alakú folyóköz köztes (dombvidéki) területeire terjed ki. Két tájegységének földtani felépítése jelentősen különbözik: Az Aggteleki-karszton (mint neve is mutatja) alapvetően többé-kevésbé karsztosodó mészköveket találunk. Ezek anyaga a földtörténeti középkorban ülepedett le: nagy többségük a triász, kisebb részük a jura időszakban. A legjobban a középső, illetve felső triász korú, vastagpados mészkövek karsztosodnak, a legkevésbé az alsó triász korú, lemezes, agyagos mészkő. A perm és a triász időszakok határán leülepedett homokkövek és egyéb törmelékes üledékek főleg a Rudabányai-hegységben bukkannak felszínre. Az északi részeken a mészkő többnyire a felszínen van; ez a nyílt karszt, amit dél felé fokozatosan fiatal üledékekkel borított fedett karszt vált föl. A karszttól nyugatra és délre, a Sajó felé fokozatosan ereszkedő, fiatal törmelékes üledékekből álló dombokat (a Borsodi-dombság keleti részét) a közöttük elterülő laposokkal már a Bükk-vidéket is magába foglaló Borsodense flórajáráshoz sorolják. A Cserehátban szinte mindenütt a földtörténet harmadkorában, a miocén időszakban lerakódott, törmelékes üledékeket találunk a felszínen; alóluk az idősebb, többnyire átalakult kőzetek csak kisebb-nagyobb foltokon bukkannak ki. Nagy területeket összefüggő kavicstakaró, illetve a kavicsok cementálódásával kialakult konglomerátum borít.
A két tájegység hozzávetőleges határán folyó Bódva helyenként több kilométeresre kiszélesedő árterén fiatal, többnyire finomszemű törmelékes üledékeket találunk. A földtani alapok fenti különbségéből adódóan a karszton inkább a mészkedvelő, a törmelékes üledékekkel borított térszínekre pedig a mészkerülő társulások telepedtek meg.
Növényzete
A sajátos mikroklímájú mészkőszirteken számos kárpáti flóraelem is megtalálja életfeltételeit, mint például: erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana), korai szegfű (Dianthus praecox).
Aggteleki-karszt
1. A száraz déli lejtők jellemző növénytársulásai és növényei:
Sziklagyepek és lejtősztyeppek (például Cirsio-Brachypodion pinnati): német szegfű (Dianthus plumarius ssp. praecox) – kárpáti flóraelem; osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum) – ez az utolsó élőhelye; tornai vértő (Onosma tornense) – mint neve is mutatja, endemikus faj. Karszt-bokorerdők
2. A sziklás hegygerinceken:
Hárs-kőris sziklai sztyepperdők: Mérges sás (Carex brevicaulis), Kárpáti gyertyános-tölgyesek (Waldsteinio-Carpinetum) Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides)
3. Az északi lejtőkön:
Bükkösök. Gyertyános-tölgyesek: Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
4. A völgyekben: Szurdokerdők Égerligetek bókoló gyömbérgyökér (Geum rivale)
5. A fedett karszt kavicsos platóin (például a Béke-barlang közelében): Csarabos fenyér kenyérbél cickafark (Achillea ptarmica)
Cserehát
A savanyú kavicstakarón a fedett karsztnál említett csarabos fenyérek, valamint rekettyés-tölgyesek (Genisto pilosae-Quercetum petraeae) nőnek.
Források Az Északi-középhegység flóravidéke Növényföldrajz Szentpétery Ildikó, Less György et al.: Az Aggtelek-Rudabányai hegység földtana. Budapest, 2006.
Kategória:Flórajárások