Az állóvíz földrajzi fogalom, amely az olyan vizeket jelenti, melynek nincs, vagy csak kismértékű a természetes lefolyása. Leggyakoribb és legismertebb képviselői a tavak.
Állóvíz mederben vagy földfelszíni mélyedésben levő, jelentős mennyiségű víztömeg, amelynek jellege és állapota a befolyó vizek tisztaságától vagy szennyezettségétől, és hordaléktartalmától függ.
Feltöltődésének mértéke szerint lehet: tó, fertő, mocsár, vagy láp. Az édesvizekkel a limnológia, (tótan), elsősorban az édesvizű állóvizekkel, szűkebb értelmezésben a tavakkal foglalkozik.
Lehet természetes: (például tó, mocsár, láp) és mesterséges: (például tározó, bányató, halastó, horgásztó, üdülőtó stb.).
A tó minden oldalról zárt mélyedést kitöltő, nyílt vízfelületű állóvíz. A tómedence alapvetően kimélyüléssel vagy elgátolással alakul ki.
A tavakat a tómedence kialakulása szerint osztályozzák. Belső erők által létrehozott tómedencék tektonikus árok – például Balaton vulkanikus eredetű (krátertó, kalderató, maar tó) Külső erők által létrehozott tómedencék glaciális tómedencék (jég felszínformáló hatása), a tavak többsége ilyen folyók által kialakított tavak (morotvatavak – holt medrekben kialakult tavak) – például Szelidi-tó szél által elgátalt tavak – például nyíregyházi Sóstó lagúnatavak (a tengertől teljesen elzárt, kiédesedett tavak), például Landes tavai (Franciaország) hegyomlással elgátalt tavak, például Gyilkos-tó (Erdély – Hargita megye) bélyegkép|jobbra|200px|Gyilkos-tó Erdély – Hargita megye
További információk Magyar Hidrológiai Társaság – a víz helyzete ma Magyarországon Víz-lap.hu
Kapcsolódó szócikkek Víz Balneológia Vízgyógyászat
* Kategória:Hidrogeográfia