XI. Erik Eriksson vagy Selypítő és Sánta Erik (svédül: Erik läspe och halte Eriksson), (1216április 10-e után, lévén hogy utószülött volt. – 1250. február 2.), svéd király 1222 és 1229 között, illetve 1234-től haláláig.
Élete Édesapja, X. Erik halála után született és 1222-ben, hatévesen került a trónra, I. János halála után. A pápa Eriket már születésekor királlyá akarta koronáztatni, azonban a svéd nemesség és előkelő polgárok Jánost részesítették előnyben, aki akkoriban 15 éves volt, és ezzel döntésképes. Az olustrai csata után – melyben a 13 éves Erik vereséget szenvedett ellenlábasaitól 1229-ben – le kellett mondania a trónról. Az ezt megelőző hét évben hatalom és erély nélküli király volt, így helyette egy tanács vezette az országot. Ennek a tanácsnak egyik tagja Knut Långe (Magas Knut) volt, aki Erik letaszítása után felvette a királyi címet.
Magas Knut halála után Erik dán segítséggel visszaszerezte a trónt, és haláláig megtartotta a királyi címet. Gyermektelenül halt meg.
Erik királyt szerette a népe, valószínűleg azért, mert – betegsége miatt – háborút sosem viselt., 60. oldal
Házassága Erik felesége a Bjälbo-családból származó Katarina Sunesdotter (1215–1252) volt, akivel 1243/1244-ben házasodott össze, azonban frigyük gyermek nélkül maradt.
Jegyzetek
Fordítás
Külső hivatkozások
Kapcsolódó szócikkek Svédország uralkodóinak listája Svéd királyok családfája Svédország társadalma a középkorban
Kategória:Svéd királyok Kategória:Utószülött uralkodók Kategória:1216-ban született személyek Kategória:1250-ben elhunyt személyek