Corvey hajdani benedekrendi apátság Höxterben, Németország Észak-Rajna-Vesztfália államában. Corvey volt az egyik legjelentősebb Karoling-kori kolostor, itt volt az ország egyik leggazdagabb könyvtára és számos püspök került ki az apátságból. Corvey döntő szerepet játszott Skandinávia első térítéseiben. Itt nevelkedett Brémai Ansgar, „Észak apostola”.
2014-ben az UNESCO világörökség részévé nyilvánították.
Története
I. (Jámbor) Lajos 815-ben kolostort alapított apja, Nagy Károly rendelkezése alapján Hethisben, nem messze Corveytől. Ideköltözvén a Somme-menti Corbie bencésrendi szerzetesei, a Corbeia nova vagyis Új Corvie nevet adták neki. 822-ben a szerzetesek áthelyezték székhelyüket a mai Corvey helyére, ahol aztán a 9.-10. században kialakult Észak-Európa keresztény kultúrájának egyik legjelentősebb központja. 823-ban a Corbie-i anyakolostor ideküldte tanítani és prédikálni Ansgart, a későbbi hamburg-brémai püspököt. 833-ban Corvey pénzverési jogot kapott. 942 és 973 között itt tevékenykedett Corveyi Widukind krónikás is, a Res gestae Saxonicae szerzője.
A háromhajós bazilika építését 830-ban kezdték el és 844-ben szentelték fel. 873-885 között bővült a nyugati homlokzattal az aacheni palotakápolna mintájára, amely a korszak legnagyobb északnémet építménye volt. Az itt található 9. századi freskók az Odüsszeia ókori motívumait jelenítik meg. II. (Német) Lajos (Jámbor Lajos harmadik fia) 870. szeptember 25-én írta alá aacheni palotájában azt az okmányt, amellyel kiterjedt litzigi birtokát a corveyi kolostornak adományozta. Az I. Ottó német-római császár által 940-ben kiadott diploma újfajta gazdasági alapokat adott az apátságnak: a kolostor földjein épített erődökben menedéket kereső parasztokat kötelezték, hogy részt vegyenek az erőd karbantartási munkáiban, ugyanakkor azok a grófok, akiknek a földjeiről elmenekültek, nem kötelezhették munkára a szökevényeket. Az invesztitúraharcok során a corveyi apát a szász nemesek mellé állt IV. Henrik német-római császár ellenében.
A mai is látható nyugati homlokzat Wibald von Stablo apát idejében (1146–1158) épült.
A harmincéves háború során a kolostort feldúlták, a gyújtogatásban elpusztult a híres könyvtár is. Ezt követően barokk stílusban építették újjá.
A corveyi iskola a 15. századot követően hanyatlásnak indult. Maga az apátság 1803-ig fennmaradt, de elvesztette feudális birtokainak többségét. 1803-ban a napóleoni igazgatás alatt először Vilmos oránia-nassaui herceg kapta meg, utána a Jérôme Bonaparte vezette Vesztfáliai Királysághoz (1807), illetve Poroszországhoz (1815) tartozott. A hessen-rotenburgi tartománygróf az apátság épületeit kastéllyá építtette át, amelyek azután Ratibor hercegére szálltak.
Hivatkozások
Fordítás
Források Sites in Latin America and Germany inscribed on World Heritage List, 2014. június 21.
További információk Corvey az UNESCO honlapján Catholic Encyclopedia A Corveyi apátság birtokainak térképe Biztonsági felvételek 1943-1945
Kategória:Németország középkori építményei Kategória:Karoling művészet Kategória:Németország világörökségi helyszínei Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek