Mojnest () város Bákó megyében, Moldvában, Romániában.
A város körül tíz ásványvizet adó forrás van, melyek vize a Gazu-patakban egyesül. A bákói kőolajtelep központja. Valamikor magyar település volt a helyén, ma nagyrészt románok lakják.
Fekvése
A város a 475 méter magasságban a Dormánfalvi- medencét és a Tázló völgyét elválasztó fennsíkon fekszik, mely a Tarkő és Berzunc- hegységeket köti össze a Sós Tázlóba folyó Ürmös- patak vízgyűjtőjén. Kománfalvától 8, Bákótól 47 km- re fekszik.
A következő négy kistelepülésből alakult ki: Dealul Mare (Nagydomb), Lunca Moinești (Mojnestrét), Târgușorul Moinești (Mojnestvásár), és Mojnestpataka.
Története, néveredete
A hagyomány szerint egy Moján nevű emberről kapta nevét, aki valamikor itt élt. Egyes néprajzosok Mánfalvával azonosítják. Egy 1452-es oklevél szerint egy Mojnes nevű csobánról kapta nevét. Írásban már 1438-ban említik, Alexandru cel Bun fia Ilieș által kiadott okiratban. Első (ortodox) templomát (Biserica Cuvioasa Paraschiva) 1702-ben építették, ez máig fennáll.
Mojnest 1781-ben vásárjogot nyert. Felemelkedése a kőolajszármazákok kitermelésével gyorsult. Már 1803-ban pakurát termeltek ki. A 19. század végén községi rangú település volt 760 házzal. Hetven kútból nyerték a kőolajat, hetente 1000 vödörrel. Tizenöt petróleumgyára volt, valamint parrafingyára és viaszgyára is a kőolajfeldolgozásra épült. Emellett több száz kézműves és kereskedő lakosa volt. A mezőgazdaság legfontosabb termékei a kukorica, kalászosok és hüvelyesek voltak.
1912-ben (több visszaminősítés után végleg) várossá nyilvánították. A 20. században a petróleumipar további lendületet adott a városnak. 1960 után lakótelepeket építettek, nagyszámú románt betelepítve. 2001-ben municípium lett.
Mojnesti magyarok Jerney János kutatása szerint magyar lakossága az államalapítás előtt is volt, de nem maradt fenn. Az 1800-as években odaköltöző magyaroknak - nem tudván hova temetkezzenek - egy 90 éves oláh megmutatta a régi magyar temetőt, melynek helyét megerősítette a tetemek kihantolása.
A mai római katolikus közösségről először 1776-ban írnak, akkor Gorzafalva egyházközségéhez tartozott. 1850-ben Jerney 103 magyar lakost számlált, megemlékezett templomáról, melyet "Urunk Mennybemenetele" tiszteletére szenteltek 1840 körül. 1890- ben már 579 magyar lakosa volt, mely közösség a huszadik század derekán tovább gyarapodott a Pusztina környéki magyar családokkal. 1930-ban százan vallották magukat magyar nyelvűnek és nemzetiségűnek. 1955-ben önálló katolikus egyházközség lett. 1992-ben 1365 katolikus lakosa volt, melyből Tánczos Vilmos ötvenre tette a magyar nyelvet ismerők számát. 2002-ben 1230 katolikus lakosa volt, a teljes lakosság 5%-a.
Mojnesti zsidók A 19. századtól szerveződött egy jelentős zsidó közösség a településen, amely virágkorát a kommunizmus kezdetéig élte. E közösség jeles képviselői: Tristan Tzara és Moses Rosen. 1890-ben 1987 izraelita lakosa volt, mely a teljes lakosság felét tette ki. Foglalkozásuk hagyományosan a kereskedelem és kézművesség volt.
Demográfiai adatok Etnikai megoszlása, a 2002-es népszámlálás alapján: román: 23.397 roma: 753 magyar: 32 német: 9 csángó: 6 zsidó: 3 görög: 3 szerb: 3 más: 4
Vallási hovatartozás, a 2002-es népszámlálás alapján: ortodox: 22.353 római katolikus: 1.230 pünkösdista: 286 más vallású: 341
Gazdaság Gazdaságának alapját a só, földgáz, kőolaj és fakitermelés, feldolgozás adja. Emellett élelmiszeripara jelentős. Egy múzeuma a kőolajkitermelést mutatja be. Említésre méltó a városi gyógyfürdő is. Fontosabb mezőgazdasági terményei a kukorica és kalászosok.
Közlekedés A jó minőségű Kománfalva - Bákó közti 2G jelű főút szeli át, melyen jelentős autóforgalom halad. A buszvégállomásról rendszeresen közlekednek magáncégek járatai a megyeközpontba Bákóba, valamint Kománfalvára a vasútállomáshoz. Naponta többször vannak járatok Pusztinára, Frumószára is.
Kultúra „Dada” emlékmű Tristan Tzara születésének 100. évfordulójára emelték az úgy nevezett „Dada” emlékművet a városból kivezető úton Bacău felé. Az UNESCO kiemelten jelentős műemléknek nyilvánította.
Híres mojnestiek Tristan Tzara (1896–1963), a román avantgárd legjelentősebb képviselője Moses Rosen (1912–1994), rabbi, a román akadémia tagja Alexandru Sever (1921–), író Nestor Rates, újságíró és politológus Cristina Popescu (1952–), nyelvész Raluca Belciu (1976–), újságíró
Lásd még moldvai csángók
Hivatkozások
Források Moldvai Magyarság XVII. évfolyam, 10. szám, cikk: Gazda László - Mojnest http://www.ghidulprimariilor.ro/ - adatok a községről román nyelven
További információk A város honlapja MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
Kategória:Bákó megye települései