Winkler Dezső (Tét, 1901. július 11.Bejegyezve Tétszentkút 91/1901. szám alatt. – Budapest, 1985. október 7.) magyar gépészmérnök, Kossuth-díjas (1951).
Életútja, munkássága Szülei Winkler Ignác mészárosmester és Reichenfeld Etelka voltak. A brünni német nyelvű műszaki egyetemen 1925-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1925-1936 között a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban konstruktőr, 1936-1948 között az autóosztály vezető főmérnöke. 1944-45-ben Németországba deportálták. 1948-50-ben a NIK Központi Autótervező Iroda vezetője, 1950-51-ben a saját szervezésű Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) – az AUTÓKUT jogelődje – főosztályvezetője, 1951-68 között első igazgatója. 1968-ban vonult nyugállományba.
Új traktorok, autóbuszalvázak, terepjáró gépkocsik tervezésével, dízelmotorok továbbfejlesztésével tűnt ki. A Gépipari Tudományos Egyesület Gépjármű- és Motortechnikai Szakosztályának elnöke volt.
Fő művei Korszerű járműmotorok szerkezeti felépítése (Budapest, 1952) Fékrendszerek (Budapest, 1952) Gázmotorok feltöltése (Budapest, 1954) Róla: W. D. (Járművek, Mezőgazdasági gépek, 1985/12.)
Jegyzetek
Források Magyar életrajzi lexikon
Kategória:Magyar gépészmérnökök Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Tétiek Kategória:1901-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek