250px|bélyegkép|William Blake illusztrációja John Milton Elveszett paradicsom című művéhezSátán (héber eredetű szó) az ábrahámi vallásokban (zsidó, keresztény és az iszlám vallásban) szereplő lény, amely az embereket bűnre csábítja vagy próbára teszi. A vele kapcsolatos említések egyaránt megtalálhatóak a Bibliában, a Koránban és egyes apokrif iratokban is.
A Héber Bibliában (Ószövetség) a Sátán alakja alapvetően nem egy gonosz lény, hanem olyan angyalként jelenik meg, aki próbára teszi az embereket. A deuterokanonikus korszakban, valószínűleg Angra Mainju zoroasztriánus alakjának hatására egy gonosz lénnyé fejlődött, aki dualisztikusan szembehelyezkedik Istennel. Az Újszövetségben már egy olyan Isten ellen lázadó, bukott angyal, aki Isten és az emberiség ellenségeként jelenik meg.
A Biblia forrásai alapján emberi formában a Földön sohasem öltött testet. A Biblia úgy említi, és úgy ír róla, mint aki egy személy, szellemi hatalom.Cseri Kálmán: sárkány harca, refpasaret.hu Az Újszövetségben különféle kifejezésekben jelenik meg («e világ fejedelme», az «ellenség», a «gonosz», a «kísértő», «e világ istene», a «levegő hatalmasságainak fejedelme»), azonban ezeknél jóval gyakrabban jelenik meg a görögből eredő latin »diabolus« és a »satanas« magyar átírása.Ortensio da Spinetoli: Lukács
A Septuaginta, a Héber Biblia görög nyelvű fordítása hol a görög diabolosz (διάβολος, gonosz) szót használja, hol a satan (שָּׂטָן) héber szó fonetikus átiratát. A magyar bibliafordítások a satan szót fonetikusan átvették, míg a diabolosz helyett ördögöt, gonoszt írnak. Az Újszövetség az Ádám és Éva bűnesetéről szóló történetben a kígyóval azonosítja, amely az Isten által tiltott fáról kínálta a gyümölcsöt az első emberpárnak.
Bár a Sátánt általában gonosznak tekintik, néhány csoportnak ettől eltérő a hiedelme. A teista sátánizmusban olyan istenségnek tekintik, akit tisztelnek vagy imádnak. A LaVey-i sátánizmusban az erényes tulajdonságok és a szabadság szimbóluma.
Etimológia A sátán héberül שָׂטָן sátán, eredeti jelentése vádló, ellenszegülő.Az Ördög és a Sátán, biblebasicsonline.com A görögben σαταν szatan, latinban satanas; arabul شيطان sajtán néven jelent meg. Etimológiailag valamennyi jelentése ellenség, vádló, rágalmazó, félrevezető.
A há-sátán ("a sátán") néven ismert alak először a héber Bibliában szerepel mennyei vádlóként, Jahve (Isten) alárendeltjeként, aki próbára teszi Jahve követőinek hűségét. A korai bibliai könyvekben, pl. 1 Sámuel 29:4, emberi ellenfelekre utal, de a későbbi könyvekben, különösen Jób 1-2-ben és Zakariás 3-ban, egy természetfeletti entitásra.Campo, Juan Eduardo (2009), "Satan", Encyclopedia of Islam , New York City: Infobase Publishing, 603–604. o.,
A sátán szó a magyar nyelvben jövevényszó, ami az eredeti magyar ördög szót helyettesíti. A sémi nyelvekbe feltehetően a hettita Estan napisten nevének hatására került. A területet elfoglaló szemiták az ellenség istenéből kreálták a sátán alakját. Mivel a sémi írások a magánhangzókat nem jelölték, a név hangalakjából csak az stn váz maradt változatlan.
A nevét a kereszténység nagy részének szóhasználatában névelő nélkül, személynévként használják, például: Sátán, Isten ellensége.
Jelentése, névváltozatai A Biblia szerint ő személyesíti meg a Kísértőt, aki a rossz útra csábít. Legelső megjelenése ebben a Szentírásban az Ádámot és Évát bűn elkövetésére csábító kígyó képében jelenik meg. Azután más névváltozatokkal is találkozhatunk, a Bibliában gyakran nevezik Kísértőnek, a Gonosznak, e világ istenének, hazugságok atyjának, a sötétség fejedelmének is. A sátán azonos a mai névhasználatban gyakrabban használt „ördöggel” (avagy az ördögök fejedelmével). A középkor óta gyakran azonosítják a bibliában leírt Azazellel, Belzebubbal, Beliállal, Samaellel, Mefisztóval, Luciferrel vagy a különféle pogány mitológiák isteneivel vagy démonjaival.
A Bibliában
250px|bélyegkép|A sátán. Gustave Doré illusztrációja John Milton Elveszett paradicsomához bélyegkép|jobbra|250px|Limbourg fivérek: A pokol (Très Riches Heures du Duc de Berry kódex)
A sátán kilétéről a Biblia több helyen is ad tájékoztatást, azonban különféle neveken. Annak azonban, hogy a különféle helyek egyazon személyre, vagy különböző lényekre utalnak-e, meglehetősen változó a megítélése. Ezt súlyosbítja, hogy a (többnyire helytelen) magyar fordításokból adódóan a témában igen komoly fogalmi zűrzavar uralkodik. Bár nem tartozik szorosan véve a témához, de fontos megemlíteni, hogy a magyarban ezen témában lélekként szerepeltetett szavak (pl. gonosz lelkek), az eredetiben minden esetben szellem-et, értsd: szellemi lény-t jelölnek.
A sátán (lehetséges) nevei Az ószövetségi héber sátán név az Újszövetségben, valamint a Septuagintában is szerepel görög betűkre átírt formában. Az újszövetségben 36-szor található meg ebben a formában, a Septuagintában csak egy-két esetben. Határozott névelő nélkül általános értelemben jelöl ellenséget: 1Kir. 11:14,23,25-ben Salamon politikai ellenfeleit jelenti, a MTörv. 22:22-ben az Úr angyalát, aki ellenkezett Bálámmal, a Zsolt. 109:6-ban emberi vádolót. Határozott névelővel, „az Ellenség” formában személynévvé válik és a gonoszság fejedelmét jelöli. A Septuaginta azonban a legtöbb esetben diabolosznak fordítja, melynek jelentése vádló, rágalmazó. Az Újszövetség 33 esetben jelöli ezzel a szóval, ilyenkor határozott névelővel – a Vádló. Ördög – A magyar Bibliák elsősorban így fordítják a diabolosz szót, ezen kívül a görög daimonion (daimon) szót is. Az utóbbit többes számban is, ekkor gonosz seregeket jelöl. A daimonion vagy daimon eredetileg istenséget, természetfeletti lényt jelent. Az Újszövetség csak negatív értelemben, gonosz szellemeket, démonokat jelölve alkalmazza. Szókratész viszont pozitív értelemben a lelkiismeret jelölésére használta. Az Ószövetségben a héber שֵד séd, שֵׁדִים sédim szó szolgál a gonosz szellem, szellemek jelölésére (MTörv. 32:17, Zsolt. 106:37). Beliál – héber eredetű név, jelentése: értéktelen, haszontalan, gonosz. Nem személynév, ám idővel alkalmassá vált a sátán személyének jelölésére, mivel bajt okozóként (Zsolt. 41:9) vagy Isten ellenfeleként jelenik meg. Utóbbi Náhum könyvében szerepel: „gonoszságot forral az Úr ellen”., 3. kiadás: Náh. 1:11 „Belőled származott, aki gonoszságot forral az Úr ellen: Beliál terveinek embere.” Gyakran „fiai”, „gyermekei” hozzátétellel (1Sám. 2:12) együtt olvashatjuk. A Septuaginta gyakran diabolosznak fordítja a héber beliált, ami jelzi, hogy az ókori fordítók is a sátán egyik nevének tekintették. Az Újszövetségben a 2Kor. 6:15-ben található a kifejezés.
Belzebub – A név csak az Újszövetségben fordul elő Beelzelbul formában (Mt. 12:24-27).Ibid: „… Beelzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében űzi ki a gonosz lelkeket”" – Jézusra mondják a farizeusok, miután egy megszállt embert meggyógyított. A szó héber eredetű, a pogány istenség Baál-Zebub (szó szerint: (a) Legy(ek) Ura) után, amely Ekron filiszteus városnak volt az istene (2Kir. 1:2,3,6,16). A pogány isten neve idővel a sátán egyik nevévé vált a zsidóságban, ezt támasztja alá az evangéliumi szöveg is. Azázél – csak a Leviták könyvében (Mózes harmadik könyve) fordul elő (Lev. 16:8,10,26). Az engesztelés napján a pap saját és népe bűnét átruházza egy bakra,Ibid: Lev. 16:10 "Azt a bakot, mely a sorsoláskor Azazelnek jutott, állítsa elevenen az Úr elé, majd végezze el rajta az engesztelés szertartását, és tegye ki Azazelnek a pusztába." melyet kivittek a pusztába Azazelnek,Ibid: Lev. 16:8 "Vessen sorsot a két bakra, az egyik sorsot az Úrnak szánva, a másikat Azazelnek." a puszta démonának, általa jelképezve a bűntől való szabadulást. Az apokrif Énok könyvében (i. e. 2-1. század) a lázadó angyalok vezére. Más forrásokban viszont nem azonosítják a Sátánnal vagy az Ördöggel hanem önálló alakként a 'Bosszúállás angyalaként' vagy a Bosszúállóként említik és mutatják be. Lucifer – szó szerint hajnalcsillag vagy fényhozó (latin: lux, 'fény' és fero, 'hordozni, vinni' szavakból: 'fényhozó, fényt hordozó'),Magyar katolikus lexikon > L > Lucifer Ézsaiás könyvének (Ézs 14:12) latin fordításban szerepel, ahol Babilon királyának jelzője. (Károlinál: Miként estél alá az égrõl fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!) Később személynév lett belőle, Lucifert az Isten ellen lázadó, és büntetésül az égből alávetett legfőbb angyalnak képzelték, és a Sátánnal azonosították. A mai bibliafordításokban általában nem szerepel a Lucifer név, egyszerű jelzőként fordítják. Illetve „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.” (Lk 10,18) a világ fejedelme – Jézus: jön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma Ján 14,30; egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő (világ) birodalmának fejedelméhez Ef. 2,2 e világ istene – Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította. 2. Kor. 4,4 az Isten hegyéről levetett kerub – Ezékiel könyve 28:12-19.
A sátán az Ószövetségben A sátán mint kísértő, a rosszra csábító
Legelőször a Bibliában a kígyó képében jelenik meg, bár maga a Teremtés könyve nem közli, hogy a kígyó azonos lenne a Sátánnal, a későbbi bibliai könyvek azonosítják vele. Ádám és Éva a Paradicsom minden fájáról ehet, kivéve egyről nem, mert ha igen, akkor meghalnak. De a ravasz kígyó elhiteti velük, hogy semmiképp sem fognak meghalni, hanem még bölcsebbek lesznek. Ádám és Éva elhitte ezt, ezért ettek belőle. A Biblia ezzel a képpel sok mindent megmagyaráz, például azt, miért halunk meg, miért nem élhetünk örökké.
A sátán mint vádló Jób könyvének első két fejezetében ő az egyik főszereplő. Az eredeti héber szövegben a neve itt nem személynévként, hanem köznévként szerepel, mint „a vádló” (ha-szátán). A többi angyallal együtt ő is bejárhat a Mennybe, mikor az "Isten fiai udvarolni" mentek az Úrnak. „Szerte bolyong a földön”. Istennel polemizálva azt a lehetőséget kapja, hogy többször is megkísértse, és ezzel próbára tegye Jóbot. Jób könyvében a sátánnak nincs független hatalma, Istentől kap fölhatalmazást a próbák végrehajtására.
A sátán ugyanebben a vádló szerepben a Biblia még egy helyén megjelenik. Zakariás könyvében (Zak. 3:1-2) a mennyei ítélőszék előtt a megvizsgálandó Józsué főpap jobb oldalán áll, hogy vádbeszédet mondjon ellene, de az Úr angyala megparancsolja neki, hogy hallgasson.
A sátán mint az ember ellenfele Ezen kívül az Ószövetség még két helyen említi a sátán nevét.
A Krónikák könyvében (1Krón. 21,1) a sátán mint Izráel népének ellensége, ráveszi Dávid királyt, hogy megszámlálja a népét. Dávid ezzel kivívja Isten haragját, aki dögvésszel sújtja Izráelt. A krónikás (az i. e. 3. században) a sátánt önállóan cselekvő lénynek ábrázolja. Ezzel szemben Sámuel könyvében (2Sám. 24,1), ahonnan a történetet vette, maga Isten manipulálja Dávidot.
Deuterokanonikus korszak Amikor az Újbabiloni Birodalom Jeruzsálemet meghódította és elpusztította (Kr.e. 587), sok zsidót Babilon fogságába hurcoltak. Nagy Kürosz azután Kr.e 550-ben meghódította Babilóniát, és megalapította a Perzsa Birodalmat. Perzsia állami kultusza a zoroasztrianizmus volt, amelyet Zoroaszter próféta alapított . A vallásukban egy tiszta, jó lény, Ahura Mazda ('Bölcs Úr') állt szemben Angra Mainjuval, más néven Ahrimannal.
Amikor a zsidók a „babiloni fogság”ból hazatértek, az ókori perzsa vallás számos elemét magukkal vitték. A sátánról alkotott elképzelések megváltozása nagy valószínűséggel a zoroasztrianizmus, a jóság és a gonoszság két istene küzdelmét tanító perzsa vallás hatása.
A katolikus és ortodox kánonban szereplő Bölcsességek könyvében szerepel a következő megállapítás: „A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.” (Bölcs. 2:24)
Az Újszövetségben jobbra|bélyegkép|250px|Ilja Jefimovics Repin: "Távozz tőlem Sátán!" (1895)