Ivan Goll (Ismert Yvan G. és Iwan G. néven is) (Saint Dié, Franciaország, 1891. március 29. – Párizs, 1950. február 27.) elzászi származású német-francia költő, az expresszionista és a szürrealista stílus követője, németül és franciául is írt verseket, kevesebbet németül, annál többet franciául.
Élete és munkássága
Irodalomtörténeti érdekessége az, hogy az expresszionizmusból a szürrealizmusba jutott, s Németországban voltaképpen ő indította el a szürrealista irányt, amelynek alapelvét 1924-ből származó manifesztumában (Manifest des Surrealismus) így fogalmazta meg: „A realitás minden nagy művészet alapja… Minden művészi alkotás kiindulópontja a természetben van. A kubisták fölébe hajoltak a legegyszerűbb, a legértéktelenebb tárgynak, és odáig mentek el, hogy beleragasztottak a képbe egy darabka festett papírt, egy játékkártyát vagy egy gyufásdoboz tetejét. – A valóságnak ebből a magasabb művészi síkra való átviteléből keletkezett a szürrealizmus.”Halász i. m. 384. o. Voltaképpen a francia szürrealizmus német nyelvű közvetítője lett.
1921-ben vette feleségül Clara AischmannNürnberg, 1890. október 29. - Párizs, 1977. május 30. költőnőt és újságírót, kit ezek után az irodalomtörténet Claire Goll asszonynéven jegyez. Goll és felesége a berlini Die Aktion és a Der Sturm c. folyóiratokban is publikáltak. Ivan Goll expresszionista-szürrealista szabadversei hatottak a fiatal Szabó Lőrincre is. Az 1920-as években Ivan Goll és Claire Goll Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban Kassáknak elküldte Bázelben megjelent Lirische Films című verskötetének dedikált példányát. Ivan Goll Tihanyi Lajossal Párizsban került kapcsolatba, Tihanyi lefestette a költőt, aztán ezt a képet az 1926-ban a Párizsba látogató Kassáknak ajándékozta. Tihanyi Lajos Ivan Goll-portréját ma a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.Csaplár Ferenc: Egy hagyaték felépítése. L. Élet és Irodalom c. hetilap, 48. évf. 26. sz.
Ivan Goll pacifista volt, a népek közti barátság híve. 1939-ben New Yorkba emigrált feleségével együtt, csak 1947-ben tértek vissza Párizsba. Késői költeményeit olykor keserűség, reményvesztettség jellemzi. Ivan Goll 1950-ben halt meg, felesége 1977-ben. Claire Goll sokat tett férje hagyatékának rendezése ügyében. Mindketten egy sírban, a párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszanak.
Ivan Goll művei mind a mai napig gyakran jelennek meg önálló kötetekben vagy nemzetközi antológiákban, művészetének ismerete nélkül az expresszionista, dadaista és szürrealista irodalomról nem lehet beszélni.
Kötetei időrendben Lothringische Volkslieder (1912) Der Panama-kanal (1914) Requiem. Für die Gefallenen von Europa (1917) Methusalem oder Der ewige Bürger (1922) Melusine. Schauspiel (1922) (2. kiad. Wiesbaden, 1956) Poèmes d'Amour (1925) (Feleségével, Claire Goll költőnővel) Poèmes de Jalousie (1926) (Feleségével, Claire Goll költőnővel) Poèmes de la Vie et de la Mort (1927) (Feleségével, Claire Goll költőnővel) Die Eurokokke (Franciául: Lucifer Vieillissant) (1927) Le Microbe de l'Or (1927) Der Mitropäer (1928) (Új kiadás Berlin, Argon, 1987) Agnus Dei (1929) Sodome et Berlin (1930) Fruit from Saturn (1946) Dichtungen (1960) (Posztumusz)Kötetek címeinek közreadása a német wikipédia összeállítása nyomán.
Kiadványaiból Le Cinq Continents. (Nemzetközi költői antológia. Szerk., kiad., a verseket németből ford. Ivan Goll). Párizs, 1924
Jegyzetek
Források Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. Ivan Goll l. 384. o.
További információk Ivan Goll művei és a róla szóló irodalom Iwan Goll: Archipenko; szerk. Kassák Lajos; Horizont, Wien, 1920? (Horizont)
Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1950-ben elhunyt személyek Kategória:Német költők Kategória:Francia költők Kategória:Francia írók Kategória:Német írók Kategória:Német műfordítók Kategória:Francia műfordítók Kategória:A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek