Ez a szócikk a román nyelv mondattanának az egyszerű mondattal foglalkozó részére szorítkozik. A mondatok osztályozását, a mondatrészek fontosabb jellegzetességeit (milyen szófajok fejezhetik ki, hogyan illeszkednek be a szószerkezetükbe vagy/és a mondatba stb.), a mondatrészek közötti viszonyokat és a mondatbeli szórendet tárgyalja a hagyományos nyelvtan szemlélete szerint, egyrészt a magyar nyelv, másrészt a többi újlatin nyelv mondattanához viszonyítva.

A román egyszerű mondat szerkezete nem különbözik lényegesen a többi újlatin nyelvekben található szerkezettől. Nyelvtipológiai szempontból a román SVO-nyelv, akárcsak a többi újlatin nyelv, tehát az egyszerű bővített mondatban a szórend, ha egyik mondatrész sincs nyomatékossá téve, alany + állítmány + tárgy/határozó.

Az egyszerű mondat típusai

Függetlenül a más egyszerű mondatokkal való viszonyuktól és az összetett mondatbeli funkciójuktól, az egyszerű mondatokat több szempontból lehet osztályozni.Avram 1997, 305–320. o. nyomán szerkesztett szakasz.

A közlés szándéka szerint

Eszerint a kritérium szerint kétféle egyszerű mondat van: kijelentő (propoziție enunțiativă) és kérdő (propoziție interogativă).

Érzelmi szempontból

Ebből a szempontból aszerint osztályozzák a mondatokat, hogy milyen a beszélő hozzáállása aziránt, amit kifejez, valamint hogy milyen hanglejtéssel nyilvánítja ezt ki. Ebből a szempontból ugyancsak kétféle mondat van: érzelmi (vagy felkiáltó) (propoziție afectivă vagy exclamativă) és nem érzelmi (nem felkiáltó) (propoziție neafectivă vagy neexclamativă).

Kifejezett tartalma és modalitása szerint

A modalitás arra vonatkozik, hogyan tekinti a beszélő azt, amit az állítmány kifejez (cselekvést, történést, állapotot stb.). Ez főleg az állítmány igemódjában nyilvánul meg. (Az igemódokra vonatkozóan lásd Igeragozás és igehasználat a román nyelvben.) Eszerint a szempont szerint a következő mondattípusokat tartják számon:

A valós kijelentő mondat (propoziția enunțiativă reală) valósnak bemutatott cselekvést vagy stb. fejez ki, és állítmánya jellegzetesen kijelentő módú: Sunt fericit ’Boldog vagyok’. Az óhajtó kijelentő mondat (propoziția enunțiativă optativă) kívánságot fejez ki, és igemódja legtöbbször a feltételes/óhajtó mód (modul condițional-optativ) (Aș bea o bere ’Meginnék egy sört’), de lehet a kötőmód is, például jókívánságokban: Să trăiești la mulți ani! ’Sokáig élj!’ A potenciális kijelentő mondat (propoziția enunțiativă potențială) egy cselekvés vagy állapot megvalósulásának lehetőségét fejezi ki a jelenben vagy a jövőben, a múltban pedig egy meg nem valósult cselekvést vagy állapotot fejez ki. Igemódja a feltételes/óhajtó mód (N-aș face așa ceva ’Nem tennék ilyet’), vagy a kijelentő mód folyamatos múlt idő: Mai bine rămâneam acolo ’Inkább ottmaradtam volna’. A kételkedő kijelentő mondat (propoziția enunțiativă dubitativă) kételyt, határozatlanságot, bizonytalanságot vagy gyanakvást fejez ki. Igemódja a feltételező mód (modul prezumtiv) (O fi sosit deja ’Talán már megérkezett’) vagy a kötőmód: Să fi venit pe la ora 10 ’Talán úgy tíz óra felé jött’. A felszólító kijelentő mondat (propoziția enunțiativă imperativă) parancsot, késztetést, tanácsot, kérést vagy ajánlást fejez ki. Leggyakoribb igemódja a felszólító mód (Pleacă de aici! ’Menj innen!’) vagy a kötőmód (Să pleci de aici!), ritkábban a kijelentő mód jövő idő (Ai să pleci de aici! ’El fogsz innen menni!’), a főnévi igenév (A se agita înainte de întrebuințare ’Használat előtt felrázandó’) vagy a szupinum: De evitat drumurile de țară ’A szekérutakat kerülni kell’. A valós kérdő mondat (propoziția interogativă reală) valósnak tekintett cselekvésre stb. vonatkozik, a kijelentő mód használatával: Când pleci? ’Mikor utazol el?’ Az óhajtó kérdő mondat (propoziția interogativă optativă) óhajra vonatkozik, a feltételes/óhajtó móddal: Ai veni cu mine? ’Velem jönnél-e?’ A potenciális kérdő mondat (propoziția interogativă potențială) lehetőségre vonatkozik, a feltételes/óhajtó móddal (Ți-ai fi închipuit așa ceva? ’Elképzeltél volna ilyesmit?’) vagy a kötőmóddal: Cu ce să călătoresc? ’Mivel utazzak?’ A kételkedő kérdő mondat (propoziția interogativă dubitativă) kételyt, határozatlanságot, bizonytalanságot vagy gyanakvást fejez ki, a feltételező móddal (O fi găsit casa? ’Vajon megtalálta a házat?’) vagy a kötőmóddal: Ce defect să aibă? ’Mi hibája lehet?’

Pozitív vagy negatív alakja szerint

Minden mondat a fenti kategóriákhoz tartozók közül lehet pozitív alakú vagy negatív alakú.

A pozitív alakú mondat (propoziția pozitivă)

Ez a mondattípus úgy határozható meg a legegyszerűbben, hogy állítmányához nem kötődik tagadószó. A fenti példák mind pozitív alakú mondatok. Attól, hogy a mondat más része tagadott, a mondat még pozitív alakú: Nu el a spart geamul ’Nem ő törte be az ablakot’.

Sajátos elemei a pozitív alakú mondatoknak az igenlő szavak. Ezek olyan párbeszédbeli mondatokban fordulnak elő, amelyek megerősítenek, igazolnak, jóváhagynak, beleegyezést vagy melléállást fejeznek ki. Igenlő több határozószó és határozószó értékű szókapcsolat: da ’igen’, ba da ’de igen’, așa ’úgy’, desigur ’persze’, exact ’pontosan’, fără îndoială ’kétségtelenül’, firește ’természetesen’, într-adevăr ’valóban’ stb. Az ilyen mondatok lehetnek szerkezetileg tagoltak és teljesek (– A sunat Paul? – Da, a sunat ’– Telefonált Paul? – Igen, telefonált’) vagy tagolatlanok: – Rămâi cu mine? – Da ’– Velem maradsz? – Igen’ (lásd lentebb ezeket a mondattípusokat).

A negatív alakú mondat (propoziția negativă)

Ez az a mondat, amelynek állítmánya tagadott. A tagadást a tagadó határozószókkal (lásd Határozószók), a tagadó névmásokkal és a tagadó melléknevekkel (lásd Tagadó névmások/melléknevek) valósítják meg.

Elégséges tagadószónak nevezik azt, amely önmagában fejezi ki a tagadást. Ilyen elsősorban a nu tagadó határozószó: Nu cred ’Nem hiszem’; Încă nu am mâncat ’Még nem ettem’. Ennek fonetikai változata n-, melyet a magánhangzóval kezdődő szavak előtt használnak a gyorsabb beszédben: Încă n-am mâncat. A szerkezetileg teljes mondatban mellék-tagadószót is lehet használni, de csak ha ugyanabban a mondatban van elégséges tagadószó is: Nu invit pe nimeni ’Nem hívok meg senkit’. Mellék-tagadószó kettő is lehet egy mondatban: Nu invit pe nimeni niciodată ’Soha senkit nem hívok meg’. Egyes általában mellék-tagadószók elégségesekké válnak szerkezetileg hiányos mondatban: – Pe cine inviți? – Pe nimeni ’– Kit hívsz meg? – Senkit’.

Szerkezete szerint

Szerkezete szerint a mondat lehet tagolatlan vagy tagolt.Avram 1997, 316. o. nyomán szerkesztett szakasz.

Tagolatlan mondat

Ezt a mondattípust Mioara Avram „elemezhetetlen”-nek (propoziție neanalizabilă) nevezi. Az ilyen mondatban nem ismerhetőek fel az alkotóelemek mondattani funkciói. Leggyakrabban párbeszédben fordulnak elő, és többnyire érzelmiek (felkiáltóak), például azok, amelyek egy indulatszóból állnak (– Ah!). Nem érzelmiek az igenlő szóból vagy tagadószóból álló tagolatlan mondatok: – Da ’– Igen’, – Nu ’– Nem’, – Ba da ’– De igen’.

Tagolt mondat

A tagolt mondatok elemezhetőek (analizabile), hiszen felépítésükben tisztán látszanak a mondatrészek funkciói. Két szempontból osztályozzák őket: egyrészt tőmondat és bővített mondat, másrészt szerkezetileg teljes mondat és hiányos mondat.

A tőmondatnak megvan legalább az egyik fő mondatrésze. Ilyen csak az állítmányból álló mondat, amikor az ige meteorológiai jelenséget fejez ki: Plouă ’Esik az eső’, Ninge ’Havazik’ stb. A legtöbb tőmondatnak alanya is van: Vine autobuzul ’Jön a busz’. Bár a névszói állítmány két részből áll, ha a mondatnak ezen kívül csak alanya van, ugyancsak tőmondatról van szó: Spectacolul a fost frumos ’Az előadás szép volt’. A bővített mondat más mondatrészeket is tartalmaz az alanyon és az állítmányon kívül. A teljes mondat a közléshez szükséges összes mondatrészt tartalmazza: Ion pleacă mâine ’Ion elutazik holnap’. A hiányos mondat nem tartalmaz minden szükséges mondatrészt, de könnyen ki lehet egészíteni a kontextus révén. Főleg párbeszédben fordul elő. A fenti példából kiindulva, egy olyan kérdésre, mint – Cine pleacă? ’– Ki utazik el?’ elég azt válaszolni, hogy – Ion. Nem tartozik a hiányos mondatok közé az olyan mondat, amely állítmánya magába foglalja az alanyt személyrag alakjában: – Ce face Ion? – Pleacă ’– Mit csinál Ion? – Elutazik’.

Mondatrészek

A román nyelv mondattanát a román hagyományos nyelvészet magyarra átültetett terminológiájával írjuk le.Avram 1997, 321–394. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.

A magyar nyelv grammatikáiban nem használt szakszavak a következők:

! Román terminus || Román terminus fordítása || Meghatározás || Megfelelő magyar terminus || Példák |- | element predicativ suplimentar || állítmány-kiegészítőFarkas 2007 által használt terminus. Más szerzők, például Ádám 1971 (Tartalom), az ’állítmányi kiegészítő’ terminust használják. Hozzáférés: 2016. október 28. || egyrészt az állítmánynak, másrészt egy másik, az állítmánnyal viszonyban álló mondatrésznek alárendelt mondatrész, amely olyan jellegzetességet, vagy az állítmányéval általában egyidejű cselekvést, történést vagy létet fejez ki, amely a másik mondatrészre vonatkozik || állapothatározó (részben) || A ieșit furioasă ’Mérgesen ment ki’, Am văzut-o plângând ’Sírni láttam’ |- | complement direct || közvetlen tárgyAz angol grammatikákban használt direct object (pl. Eastwood 1994, 10. o.) terminus fordítása. || az a tárgy, amelyre az ige cselekvése irányul, vagy amely a cselekvés eredménye || tárgy || Am văzut-o pe Maria ’Láttam Máriát’, Scriu un articol ’Cikket írók’ |- | rowspan=2 | complement indirect || rowspan=2 | közvetett tárgyAz angol grammatikákban használt indirect object (pl. Eastwood 1994, 10. o.) terminus fordítása. || az a tárgy, amelynek részére végbemegy az alaptagban megnevezett cselekvés vagy történés || részeshatározó || Fratelui meu i s-a dat o șansă ’Esélyt adtak a fivéremnek’ |- | különböző, a fenti értelemben vett közvetett tárgy és a körülményi határozók fogalmán kívül eső jelentéseket hordozó elöljárós vonzat || állandó határozó, más néven aszemantikus határozói vonzatP. Lakatos 2006, 130. o. || Nu râde de mine! ’Ne nevess rajtam!’ |- | complement de agent || szenvedő ige kiegészítőjeFarkas 2007-ben „szenvedő szerkezet kiegészítője”, Ádám 1971-ben „cselekvőt jelölő bővítmény”. || a szenvedő ige cselekvője || eszközlő határozó || Clădirea a fost proiectată de un arhitect celebru ’Az épületet egy híres építész tervezte’ |- | complemente circumstanțiale || körülményhatározók || az ige azon bővítményei, amelyek a cselekvés, a történés vagy a létezés körülményeire mutatnak rá || határozók (a részeshatározón, a számhatározón, az eredethatározón, az eredményhatározón, egyes állapothatározókon, az eszközlő határozón és az aszemantikus határozói vonzatokon kívül) || Rămâi aici! ’Maradj itt!’, Săptămâna trecută am fost la țară ’A múlt héten falun voltam’ |- | complement circumstanțial consecutiv || következményes határozóAnalógia útján a „következményes mellékmondat” terminussal. || cselekvés vagy tulajdonság következménye || fok-mérték határozó || Muncește până la epuizare ’Kimerülésig dolgozik’ |- | complement circumstanțial condițional || feltételes határozóAnalógia útján a „feltételes mellékmondat” terminussal. || azon feltétel vagy hipotézis, amely teljesítésétől függ egy cselekvés, egy történés, a lét vagy egy tulajdonság || állapothatározó || echipament utilizabil în caz de incendiu ’tűz esetén használható berendezés’ |- | complement circumstanțial concesiv || megengedő határozóAnalógia útján a „megengedő mellékmondat” terminussal. || az a tárgy vagy helyzet, amelytől az lett volna várható, hogy megakadályozzon egy cselekvést, egy történést, a létet vagy egy tulajdonság meglétét || állapothatározó || N-am acceptat, cu toate insistențele lui ’Nem fogadtam el, minden erősködése ellenére’ |-