A Minnesota Timberwolves profi kosárlabdacsapat az NBA-ben, a nyugati főcsoport északnyugati csoportjában. Székhelyük Minnesota legnagyobb városa, Minneapolis. 1989-ben alapították, a csapat tulajdonosa Glen Taylor, aki tulajdonosa a WNBA-ben játszó Minnesota Lynx-nek is. Hazai mérkőzéseiket a Target Centerben játsszák 1990 óta.
A Timberwolves első évei nem voltak könnyűek, de az 1995-ös NBA-draft után, amelyben Kevin Garnettet választották, a csapat nyolc egymást követő szezonban bejutott a rájátszásba (1997–2004). Az első hét szezonban kiestek az első fordulóban, de 2004-ben először megnyerték csoportjukat és eljutottak a főcsoport-döntőig. Ebben a szezonban Garnett elnyerte az MVP díjat. Ezt követően a csapat elkezdett újjáépíteni, amely több, mint egy évtizedig tartott. Garnett 2007-ben elhagyta a csapatot, hogy csatlakozzon a Boston Celtics-hez. 2015 februárjában visszatért a csapathoz és ott vonult vissza 2016 nyarán. A Timberwolves 14 év után először jutott be a rájátszásba 2018-ban. A következő évtizedben egyre jobb lett a csapat Anthony Edwards vezetésével, 2024-ben húsz év után először a főcsoportdöntőbe jutottak.
Történet
1989–1995: A csapat megalapítása és az első évek Az NBA 29 év után tért vissza a minnesotai Ikervárosokba, miután a Minneapolis Lakers (1947–1960) Los Angeles-be költözött 1960-ban. 1987. április 22-én az NBA bejelentette, hogy a ligába négy új csapat érkezik (a Timberwolves mellett az Orlando Magic, a Charlotte Hornets és a Miami Heat), amik közül az egyik tulajdoni jogát Harvey Ratner és Marv Wolfenson kapták, 1989–1990-es kezdéssel. Az államban korábban volt még két csapat, akik az American Basketball Association (ABA) ligában játszottak: a Minnesota Muskies (1967–1968) és a Minnesota Pipers (1968–1969). A Timberwolves később hordott mezeket mindhárom franchise tiszteletére.
A csapat tartott egy versenyt, aminek keretein belül a rajongók dönthették el, hogy mi legyen a csapat neve. A két döntős a Timberwolves és a Polars volt, 1986 decemberében. A csapat 842 városi tanácsot kérdezett meg az államban és a Timberwolves kétharmados győzelmet aratott. 1987. január 23-án lett hivatalosan is a franchise neve Minnesota Timberwolves. Az Egyesült Államok államai közül ebben található a legtöbb keleti erdei farkas, amik után elnevezték a csapatot.
A Timberwolves első mérkőzését 1989. november 3-án játszotta, a Seattle SuperSonics ellen, melynek végeredménye 106–94 arányú vereség lett. Öt nappal később léptek először pályára új otthonukban, a Hubert H. Humphrey Metrodome-ban, mikor ismét kikaptak, ekkor 96–84 arányban a Chicago Bulls ellen. Két nappal később a minnesotai csapat megszerezte első győzelmét, a Philadelphia 76ers ellen játszott hazai mérkőzésen 125–118-ra nyertek. A csapat legjobb pontszerzője a szezonban Tony Campbell volt, 23,2 pontot átlagolt. A Timberwolves mindössze 22 mérkőzést nyert meg az évadban, hatodikak lettek a középnyugati csoportban. A csapat NBA-rekordot döntött, első szezonjában egy millió nézőt vonzott a Hubert H. Humphrey Metrodome-ba. A legtöbb néző egy estén a Denver Nuggets elleni 99–88 arányú vereség során volt a szezonzáró mérkőzésen, 49551 ember előtt.
A következő szezonban a csapat beköltözött végleges otthonába, a Target Centerbe és valamennyivel sikeresebb is lett, 29 mérkőzést megnyerve. Ennek ellenére kirúgták vezetőedzőjüket, Bill Musselmant. Az 1991–1992-es évadban viszont sokkal rosszabbak lettek Jimmy Rodgers vezetése alatt, a liga leggyengébb csapat voltak 15 győzelemmel és 67 vereséggel. Azzal a céllal, hogy a csapat jobban teljesítsen, leszerződtették a Detroit Pistons ügyvezetőjét, Jack McCloskey-t és a draft első fordulójában kiválasztották Christian Laettnert és Isaiah Ridert. Mindezek ellenére nem tudták megismételni McCloskey Detroiti Rosszfiúk sikersorozatát az Ikervárosokban, két szezon alatt összesítve 39 győzelmet és 125 győzelmet elérve. Ennek az érának az egyik kiemelkedő pillanata volt, mikor a Target Center otthont adott az 1994-es All Star-gálának, ahol Rider megnyerte a Dunk Contestet.
Ahogy a sikertelenség folytatódott, Ratner és Wolfenson majdnem eladták a csapatot, aminek keretében a franchise az akkor csapattal nem rendelkező New Orleans-ba költözött volna 1994-ben. Végül Glen Taylor megvásárolta a csapatot és kinevezte Kevin McHale-t ügyvezetőnek. A következő szezonban 21 mérkőzést nyertek meg, ami ugyan a legjobb volt az elmúlt négy szezonban, a jövő nem tűnt fényesnek.
1995–2007: A Kevin Garnett-éra bélyegkép|Kevin Garnett tizenkét évet játszott a Timberwolves játékosaként 2007-ig, mielőtt visszatért volna 2015-ben|balra Az 1995-ös NBA-drafton a Timberwolves ötödik helyen választotta a középiskolai szezon egyik legjobb játékosát, Kevin Garnettet és kinevezték Flip Saunders-t a csapat vezetőedzőjének. Christian Laettnert és Sean Rooks-t az Atlanta Hawks csapatába küldték az Andrew Lang és Spud Webb párosért cserébe. A Garnett mellett első körben választott Donyell Marshallt pedig elcserélték a Golden State Warriors Tom Gugliottájára. Ezeknek a tranzakcióknak a segítségével lett Kevin Garnett a Timberwolves játékának a középpontja a szigorított zónán belül. Garnett 10,4 pontot átlagolt a szezonban és a Wolves 5. lett a középnyugati csoportban, 26 mérkőzést megnyerve.
1996-ban a Wolves egy sztárt adott a keretéhez, mikor a negyedik választásért, Stephon Marbury játékjogáért a Milwaukee Bucks-ba küldte az ötödik pozíción választott Ray Allent. Marbury pozitív hatással volt a Wolves játékára, Garnett és Gugliotta a csapat történetének első All Star-játékosai lettek. Ők is lettek a Wolves legsikeresebb pontszerzői a szezonban, a franchise történetében először elérték a rájátszást, 40 megnyert mérkőzéssel. Itt viszont már nem voltak sikeresek, elvesztették első három mérkőzésüket a Houston Rockets ellen és győzelem nélkül távoztak. A szezon végén megváltoztatták a csapatlogót és a színeiket is, kiegészítve feketével. A logó ezentúl egy ordító farkas volt, egy erdő fölött.
1997-ben Garnett és Marbury bebetonozták magukat, mint az NBA legjobb fiatal játékosainak egyike. Garnett 18,5 pontot és 9,6 lepattanót átlagolt, míg Marbury 17,7 pontot és 8,6 gólpasszt. Annak ellenére, hogy Tom Gugliotta a szezon felére kiesett, a Timberwolves történetében először megnyerte a csapat mérkőzéseinek 50%-át. Miután kikaptak a rájátszás első meccsén a Seattle SuperSonics ellen, megnyerték első rájátszás-mérkőzését 98–93-ra, Seattle-ben. A Timberwolves meg tudta nyerni első hazai mérkőzését is, 98–90-re, de elvesztették a negyediket és ötödiket is, így ismét kiestek az első fordulóban.
1998-ban, egy évvel az után, hogy a Timberwolves meghosszabbította Garnett szerződését, hat évre és 126 millió dollárért, a Timberwolves-t használták fel rossz példának a felelőtlen költekezéssel kapcsolatban az lerövidített szezonban, az új CBA (Collective Bargaining Agreement) megegyezése során. Tekintve, hogy már így is nagyon sokat fizettek játékosaiknak, elengedték Gugliottát, részben azért, mert a csapat pénzt akart spórolni, hogy meghosszabbítsák Stephon Marbury szerződését, részben pedig azért, mert Gugliotta nem akart együtt játszani a fiatal játékossal. Ez sikertelen lett, mivel Marbury csapatának legnagyobb sztárja akart lenni, így elutasította a szerződéshosszabbítást és arra kényszerítette a csapatot, hogy valahova máshova küldjék. Egy háromcsapatos tranzakció részeként Marbury a New Jersey Nets tagja lett, a Timberwolves pedig Terrell Brandon játékjogával és egy 1999-es első köri választással gazdagodott (ami végül a hatodik választás lett). A Wolves sorozatban harmadjára is bejutott a rájátszásba, 25 mérkőzést megnyerve és ugyanennyit elvesztve. A rájátszásban a Timberwolves kikapott a későbbi bajnok San Antonio Spurs csapatától, négy mérkőzésen.
1999-ben a Timberwolves kiválasztotta Wally Szczerbiakot a draft hatodik helyén. Jó szezonja volt, a csapat harmadik legjobb pontszerzője lett 11,6-os átlaggal. Kevin Garnett vezetésével, aki 22,9 pontot és 11,8 lepattanót átlagolt, a Timberwolves története során először megnyert 50 mérkőzést és harmadik lett a ligában. Ennek ellenére ismét kiestek a rájátszás első fordulójában, a Portland Trail Blazers ellen. A Wolves az 1999–2000-es szezont két győzelemmel nyitotta a Sacramento Kings ellen Tokióban, november 6-án és 7-én.
2000 nyarán a csapat egyik dobóhátvéde, Malik Sealy meghalt egy autóbalesetben, amelyet egy részeg sofőr okozott. Sealy mezszámát visszavonultatták, kettes meze a mai napig a Target Center plafonjáról lóg. Az egyetlen mezszám volt, amit a csapat visszavonultatott, amíg az NBA 2022-ben az egész ligában visszavonultatta Bill Russell hatos számát. Ennek ellenére Sealy az egyetlen játékos, aki játszott is a csapatban és mezszáma a stadionban is szerepel.
Ugyanebben a szezonban Joe Smith szerződtetését eltörölte az NBA, azzal az indoklással, hogy a Timberwolves nem követte a megfelelő procedúrát. David Stern, az NBA biztosa azzal a céllal, hogy ez máskor ne történjen meg és egy kis csapatból tudjon példát alkotni, elvette a franchise öt első köri választását 2001 és 2005 között (ezt később 2001, 2002 és 2004-re csökkentették) és megbüntette 3,5 millió dollárra a csapatot, eltiltva Kevin McHale ügyvezetőt egy évre. Ezt követően Smith aláírt a Detroit Pistons-hoz, mielőtt egy évvel később visszatért volt Minnesotába. Mindezek ellenére a Timberwolves ismét rájátszás-csapat lett, 47 mérkőzést nyertek meg, de ismét kiestek az első fordulóban, megint a San Antonio Spurs ellen.
A következő szezon elején több új játékos is érkezett a csapatba Joe Smith mellett, mint Gary Trent, Loren Woods és Maurice Evans. A Timberwolves megnyerte az évad első hat meccsét és a történetük legjobb szezonkezdését sikerült elérniük, 30–10-es teljesítménnyel. Novemberben 53 ponttal verték a Chicago Bulls-t, ami franchise-rekord. Második 50-győzelmes szezonjukat sikerült elérniük, Garnett és Szczerbiak is All Star-elismerést kaptak. Ezúttal a Dallas Mavericks ejtette ki őket az első fordulóban.
A 2002–2003-as szezonban úgy tűnt, hogy végre sikeres lehet a Timberwolves. Garnett kiemelkedően játszott, második lett az MVP-szavazáson, 23 pontot és 13,4 lepattanót átlagolva. A csapat harmadik lett a ligában, 51 meccset megnyerve. A franchise történetében először hazai pálya előnyük volt a rájátszás első fordulójában, a címvédő Los Angeles Lakers ellen. Miután nagyon csúnyán kikaptak az első fordulóban, a Timberwolves-nak megvolt a lehetősége, hogy 3–1-es előnyt szerezzenek a sorozatban, de a Lakers az utolsó negyedben hátrányból tudott nyerni, majd a következő két mérkőzést megnyerve sorozatban hetedjére kiesett a Timberwolves az első fordulóban.
Miután Garnett visszavonult és megkérdezték róla, hogy szerinte vissza fogják-e vonultatni mezszámát, válasza az volt, hogy „Nem hinném.” Ennek fő indoka az erőcsatár rossz kapcsolata a csapat tulajdonosával, Glenn Taylorral.
2003–2004-es szezon: Főcsoportdöntőben a csapat 2003-ban Rob Babcock lett a játékos-ügyek alelnöke. Ő és Kevin McHale nagyon sikeres előszezont értek el, azzal az egy céllal, hogy a csapat végre túljusson az első fordulón. Ezek között volt két nagyon fontos tranzakció: Joe Smith-t és Terrell Brandont elcserélték Ervin Johnson, Sam Cassell és Latrell Sprewell játékjogaiért. Ezek mellett leszerződtették Fred Hoiberget és a draftban évekkel korábban első helyen választott Michael Olowokandit, mindketten nagyon fontosak lettek abban a szezonban. A Timberwolves a cserepadra leigazolta még Trenton Hassellt, Troy Hudsont és Mark Madsent.