thumb|222px|Azokban az esetekben, amikor az értékesebb tölgyet (többnyire fokozatosan, szálanként) kivágják belőle, a társulás gyertyánossá (Carpinion betuli) alakul
A gyertyános–tölgyes Magyarországon a 400 m és 600 m közötti magasságok legjellemzőbb erdőtípusa. Olyan, üde termőhelyekre jellemző, amelyek egyes évszakokban a cser számára túlságosan hűvösek, a bükknek viszont túl szárazak. A gyertyános tölgyerdők lombkoronaszintjét a közönséges gyertyán mellett vagy a kocsányos, vagy a kocsánytalan tölgy határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál, az alsóban a gyertyán. A tölgyerdőkénél kevesebb fényt enged át, ezért alatta a cserjeszint szegényesebb, gyepszintjében pedig főleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek. Nyárra a gyepszint a bükkösökéhez válik hasonlóvá.
A lombkoronaszintek jellemző fái: kocsánytalan tölgy (Quercus petrea), kocsányos tölgy (Quercus robur) közönséges gyertyán (Carpinus betulus), vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), korai juhar (Acer platanoides).
A cserjeszintben gyakori: közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), cseregalagonya (Crataegus laevigata), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), hólyagfa (Staphylea pinnata), ükörkelonc (Lonicera xylosteum).
A gyepszint jellemző fajai: odvas keltike (Corydalis cava), ujjas keltike (Corydalis solida), hóvirág (Galanthus nivalis), orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), medvehagyma (Allium ursinum), erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides), kapotnyak (Asarum europaeum), Nemes májvirág (Hepatica nobilis),
Fajtái
A gyertyános–kocsánytalan tölgyes (Querco petreae-Carpinetum), egyes szerzőknél:TERRA Alapítvány: Hazánk növényvilága középhegységi gyertyános – kocsánytalan tölgyes a Magyar Középhegység egyik meghatározó erdőtípusa, a gyertyános–tölgyes öv névadó növénytársulása. Alatta a cseres–tölgyesek (cseres–-kocsánytalan tölgyesek), fölötte a bükkösök zónája húzódik. Extrazonális helyzetben: 600 m fölött a délnek néző hegyoldalakon és az Alföld egyes, nedvesebb részein nő. A mecseki gyertyános–kocsánytalan tölgyes (Asperulo taurinae-Carpinetum) a Mecsekben és a Tolnai-dombságon nő. Az illír jellegű gyertyános–tölgyes (Helleboro odoro-Carpinetum) eredetileg az ország délnyugati dombvidékein volt honos, mára jórészt visszaszorult. A mészkerülő gyertyános–tölgyes (Luzulo-Carpinetum) hegy- és dombvidéken, savanyú alapkőzeten, erodált felszínű (csonka) erdőtalajon gyakran másodlagosan alakul ki. A savanyú gyertyános–tölgyes (Luzulo-Querco carpinetum) kis foltokban a Soproni-hegységben fordul elő. A gyertyános–kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum) az Alföldön az ártérből kiemelkedő magaslatok öntéstalajának jellemző erdőtársulása. Állományai nagyon megfogyatkoztak. A dél-dunántúli gyertyános-kocsányos –tölgyes (Fraxino pannonicae-Carpinetum) Belső-Somogyra és a Dráva öntésterületeire jellemző. A hegyvidéki gyertyános–tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum) elterjedése tájegységenként igencsak eltérő: a Pilisense flórajárásra például általánosan jellemző, viszont a Mátrában csak szórványosan fordul elő.
Jegyzetek
Források Gyertyános-tölgyerdők Querco petraeae - Carpinetum K7b – Mészkerülő gyertyános-tölgyesek Élőlénytársulások - életközösségek K1a – Gyertyános-kocsányos tölgyesek Kiss G. et al. (szerk.): A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet Nógrád és Gömör határán. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Eger, 2007. Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: A gyertyános-tölgyesek
Kategória:Magyarország növénytársulásai Kategória:Erdőtársulások