Szentpéterfalva () falu Romániában, Hunyad megyében.
Fekvése Szacsallal egybeépült falu a Hátszegi-medence déli részén, Hátszegtől 11 kilométerre délnyugatra. Észak–dél irányban, a Szibiseli-patak mentén települt, déli részét már hegyek veszik körül, északi része a síkságon fekszik.
Története 1411-ben a szentpéterfalvi kenéz „Hitemre” Dan volt. 1447-ben Zethpeterfalua, 1453-ban Zenthpéter, 1506-ban Péterfalwa alakban említették. 1443 és 1519 között a Kendefi, a Kenderesi, a helyi Oncsokfalvi, Szentpéteri és Törlis és a szacsali Dan családok birtokolták. 1559-ben az idevalósi Popa Miklós és Popa Péter nemesekről mint „Wolachus presbiter”-ekről emlékeztek meg. 1620-ban egy saját magára Ion Vlahként hivatkozó szentpéterfalvi fiatal pópa másolta a Nagy Sándor-regény román fordítását tartalmazó legkorábbi kéziratot.N. Cartojan: Cărțile populare în literatura românească, 1. köt. (București, 1974), 273. o.
1900-ban 545 lakosából 536 volt román és kilenc magyar anyanyelvű; 517 ortodox és 19 görögkatolikus vallású.
2002-ben 260, román nemzetiségű lakosából 145 volt ortodox, 71 baptista és 42 pünkösdista vallású.
Látnivalók 15. századi, valószínűleg kenézi alapítású ortodox temploma. Homlokzatába egy feliratos római táblát építettek be. Szentélye a Hátszeg vidéki kőtemplomokra jellemző egyszerű, négyzetes záródású. Az apszis vakolata alatt 1523–24-ben készült freskóréteget találtak, belsejét azonban nagyrészt a pitești-i Simion pópa 18. század második felében készült festése borítja. Az új templom elkészülte óta vallási célra már nem használják. A Nopcsa Ferenc által híressé vált, a Szibiseli-patak keleti oldalán húzódó dinoszaurusz-lelőhely 1991 óta a világörökség javaslati listáján szerepel. Nopcsa az innen származó törmelékben talált csontok hatására kezdett paleontológiával foglalkozni. A maastrichti korú formációból a következő kicsiny vagy törpe növésű dinoszauruszfajokat írták le: Struthiosaurus transsylvanicus, Telmatosaurus transsylvanicus, Zalmoxes robustus és shqiperorum, Magyarosaurus dacus, hungaricus és transsylvanicus, továbbá korai madarakat (Bradycneme dracullae, Elopteryx nopcsai, Heptasteornis andrewsi) és a nagy méretű Megalosaurus hungaricus-t.
Képek
Jegyzetek
Források Adrian Andrei Rusu: Ctitori și biserici din Țara Hațegului până la 1700. Satu Mare, 1997, 303–309. o.
További információk A Hátszeg vidéki geopark honlapja
Kapcsolódó szócikkek
Kategória:Hunyad megye települései Kategória:Hunyad vármegye települései